Ő életem nője. Az ikertornyok összeomlása nagyjából egybeesett egy személyes összeomlásommal, ezeknek az idején olvastam Az ősforrást, majd az Atlas Shrugged-ot (Veszett világ címen adták ki magyarul, de legalább kiadták), és úgy éreztem, ez most hatni fog, hosszú távra.
Nem lehet gyorsan haladni Ayn Rand könyveivel, mert bármennyire izgalmas a történetvezetés, van, hogy bekezdésenként kell megállni gondolkodni. Amit állít, az szembemegy mindazzal, amit a kollektivista közerkölcs sok ezer éve elvár tőlünk. “Az ember önmagában vett cél” – ennek megértése például napokig eltartott. Nem eszköz, öncél. Aztán: ha valami nem az embert szolgálja, az nem lehet morális. Az önzés erény, nem pedig elvetendő magatartás, sőt, csak nem mindegy, mit értünk rajta. Az altruizmus a legalja, teljesen megvetendő – állítja. Megannyi megbotránkoztató állítás, aztán, ha megdolgoztunk vele, jön a megértés: semmi botrányos nincs ezekben.
Minden a helyére kerül, már ha azt akarjuk, hogy szabadságpárti elveinknek filozófiai alapjai is legyenek, mégicsak jobbak a stabil lábak, mint a billegés. Az önzés nemhogy teljesen rendben van, de alapvetően fontos is az életben maradásunkhoz, csak nevezzük át azzá, ami valójában: racionális önérdek-érvényesítés. Korábban azt sem tudtam, hogy lehetnek saját érdekeim, nem így neveltek.
Nem egyszerűen a politikai nézeteimen alakított életem nője (azokon is, bár akkor már bőven ott tartottam, ahol ő, tehát a kapitalizmus, a szabad, laissez faire társadalom hirdetésénél), hanem azon, ahogyan eljutok A gondolattól B gondolatig, vagy egy hibás feltevéstől annak elvetéséig. Egyáltalán: végig kell gondolni dolgokat, nem automatikusan elfogadni bármit, csak azért, mert a) régóta mondják, b) sokan mondják.
Ayn Rand – Her Philosophy in Two Minutes
Learn more about Ayn Rand’s philosophy of Objectivism-a philosophy for living on earth.SUBSCRIBE TO ARI’S YOUTUBE CHANNELhttps://www.youtube.com/subscription…
“Az én filozófiám lényegében az ember hősies lényként való értelmezése, akinek a saját boldogsága élete erkölcsi célja, a produktív teljesítmény a legnemesebb tevékenysége, az ész pedig az egyetlen abszolútuma” – határozta meg önmagát Ayn Rand, akit a hősiesség kiemelése és persze “vadkapitalista” nézetei miatt időnként megpróbáltak berakni a nietzscheánus/übermenschbarát kategóriába, de aki ezt tette, teljesen egyértelműen nem akarta megérteni.
Ezen a blogon nyilvánvalóan nem filozófiai értekezéseket fogok előadni, inkább azt próbálom időnként leírni, hogyan élem meg, ill. használom az objektivizmust, a munkámban, személyes életemben (vagy éppen értetlenkedem, és még dolgozom rajta). Amiről alapvetően szó van, azt Rand négy címszó köré csoportosította, amikor megkérték, foglalja össze röviden az objektivizmus lényegét:
Az objektív valóság elismerése. A valóság a tudatunktól függetlenül létezik, a tények a vágyainktól, érzéseinktől függetlenek, attól, hogy valamibe belevetítek valamit, még nem valóságos. Még lényeglátóbban: “Don’t be afraid to see what you see” (Ronald Reagan).
Az értelem, a ráció fontossága. Rand hasonlatával: nem eheted meg és tarthatod meg a tortádat egyszerre. Meglepő, hogy ez a banális meglátás mennyire nem magától értetődő felnőtt emberek, valamint politikusok számára. Az objektív valóság igenis megismerhető, éspedig az érzékelés, az értelmünk, a logika használatával. Sőt, Rand szerint “az értelem (…) az ember egyetlen eszköze a valóság érzékelésére, tudásának egyetlen forrása, cselekvésének egyetlen útmutatója és túlélésének legalapvetőbb eszköze.”
Racionális önérdek. Minden ember önmagában vett cél, nem pedig bárki másnak az eszköze. Alapvető természeti joga van saját boldogságát keresni, de semmi joga ezt másokra kényszeríteni (se fizikailag, se pl. adóemelés formájában). Önzése, “etikus egoizmusa” nem mások ellen irányul, hanem azt jelenti, hogy joga van felismerni és racionálisan követni a saját érdekeit, hiszen célja a saját boldogsága, nem az, hogy mások érdekeinek feláldozza magát. Az önfeláldozás, a hangzatos altruizmus abszolúte nem egyenlő az önkéntes segítségnyújtással.
Szabadpiaci kapitalizmus. Az objektivista filozófia egyetlen lehetséges politikai alapja, ill. következménye. Ez az egyetlen társadalmi rendszer, amely enged kreatívan kiteljesedni, nem szól rád a házmester. A kapitalizmusban az emberek “nem urakként és rabszolgákként, hanem kereskedőkként, szabad, önkéntes és kölcsönös előnyökkel járó csere útján üzletelnek egymással.” És nemcsak konkrét árukat. Az “üzletelés” szót én legalábbis a hétköznapok személyes autonómián és partnerségen alapuló, szemmagasságban történő kommunikációként is értem, sőt elsősorban így. Senkinek nincs joga erőszakot kezdeményezni bárki más ellen. Az állam feladata az egyén jogainak, biztonságának a garantálása, egyébként jöhet a piac.
És akkor itt kérdezném meg, hogy kicsoda John Galt?
