Karácsony Gergely az egyik legbarátságosabb ember azok közül, akikre nem szavaznék. Nem tudom, mi kell ahhoz, hogy egyáltalán elmenjek majd szavazni jövőre, egyelőre ott tartok, hogy jóval erősebb az apátiám a dühömnél, plusz a pártok kb. semmit nem képviselnek abból, amit a világról gondolok. Az viszont kérdés, hogyan gondolja az egyelőre mindenki által “közös nevezőnek” tekintett politikus azoknak a megszólítását, akik a szó valódi értelmében liberálisak, illetve konzervatív-liberálisak, horribile.
Időnként elég izoláltan érzem magam itthon politikailag, de jó tudatosítani – és Karácsony is tudatosíthatná -, hogy mégsem vagyok egyedül: egy 2020 decemberi értékrendmérés szerint 2017/18-hoz képest “többen lettek azok, akik önmagukat liberálisnak jellemzik, a konzervatív választópolgárok aránya viszont lényegesen nem változott. A liberális oldal 34 százalékra nőtt, a konzervatív oldal pedig 1 százalékponttal csökkent (36%)” – olvasható a Társadalomtudományi Kutatóközpont kutatásában.
Lehet, hogy akkor viszont nem kéne elkúrni a nem ökoszocialista liberálisok szavazatait, arra alapozva, hogy a Fidesz-gyűlölet majd úgyis automatikusan odavonzza őket, a “közös nevezős” szélsőbalra. Karácsony legutóbbi cikke a Project Syndicate-en erre az elkúrásra tett ígéretes kísérletként értelmezhető, hogy mennyire lesz hatékony, az majd elválik (és persze nemcsak ezen a cikken fog múlni).
Három évtizeddel a kommunizmus bukása után ismét antidemokratikus erőkkel kell megbírkóznunk Európában, írja a szerző. “A nativista populizmus egyetlen célt szolgál: az államhatalom és minden vagyonának monopolizálását” – állapítja meg Orbánékra vonatkozóan is találóan, hogy aztán kevésbé találóan azt állítsa: a közép- és kelet-európai demokratikus hanyatlás “olyan strukturális problémákból fakad, mint a súlyos társadalmi igazságtalanság és egyenlőtlenség. Ezek a problémák nagyrészt az 1989 utáni privatizációs folyamat és a piacgazdaságra való áttérés rossz irányításának és visszaéléseinek köszönhetők.”
Nagyon valószínű, hogy ez a téves helyzetértékelés arra szolgál csak, hogy ezután még keményebben nekimenjen pl. “a neoliberális deregulációs hullámnak” meg a “piaci fundamentalizmusnak”, értsd, mindennek, ami kapitalizmus. És akkor a generációnkat sújtó politikai és szociális kihívások mellett ott van még természetesen a klímaválság is. Itt már nem a piacgazdaság megfelelő menedzselése a megoldás, hanem a felszámolása:
“A végtelen, szabályozatlan gazdasági növekedés – ami a kapitalizmus alapvető dinamikája – egyszerűen nem összeegyeztethető az élettel egy olyan bolygón, amelynek végesek az erőforrásai. A dolgok jelenlegi állása szerint kapitalista rendszerünk évről évre több kitermelésre és kibocsátásra ösztönöz” (ez utóbbi alatt a CO2-t érti).
Ezzel együtt a tónus alapvetően optimista, wir schaffen das, hogy klasszikust idézzünk. “Intézményeink és gazdaságpolitikánk hozzáigazítható a változó körülményekhez. Az igazságtalanságok, amelyek elidegenítik az embereket a demokráciától, orvosolhatók. A demokratikus párbeszéd csatornái helyreállíthatók” – ígéri az a jelölt, aki régóta nemcsak a fideszes oligarchák, hanem “a gazdagok” ellen is kampányol (“a gazdagabbak adóztatása több szempontból is fontos”), aki a minap is “Tiborcz”- meg “Mészáros-adót” helyezett kilátásba, sőt, valakiknek a bankszámláit is zároltatná, koalíciós társai meg percek alatt összehoznának egy “felcsúti pert”, hogy orvosolható legyen az elidegenedés a demokráciától, nyilván.
“A kapitalizmust népszerű kritizálni, hozza is a szavazatokat, meg szét is veri a liberális demokráciát, illetve megerősíti a politikusokat a nekik beömlő, megemelt adópénzekkel. Mi más érdeke lenne egy politikusnak mint a nagyon könnyű antikapitalista duma? Ideje lenne lassan az előválasztáson szereplő politikusokat egy ‘kapitalizmusról, egyéni szabadságról, tömegek jólétéről, megfelelő zöldpolitikáról, istenek-e a politikusokról’ vitába is elhívni, hogy lássuk, ki hol áll ezen a skálán” -írja a Facebookon ennek kapcsán Somogyi Zoltán barátom, amihez nem is tudnék mit hozzátenni.
Talán csak egyet: aki fenntartható bolygót akar, az jól teszi, ha a kapitalizmust teszi fenntarthatóvá.
