Pánikolnak a fiatalok a klímaváltozás miatt – ez derül ki egy BBC által ismertetett új globális felmérésből, amely szerint a megkérdezettek 60 %-a azt mondta, hogy “nagyon vagy rendkívüli módon” aggódik, több mint 45 %-uk pedig úgy válaszolt, hogy “az éghajlattal kapcsolatos érzések befolyásolják mindennapi életüket.” Háromnegyedük “félelmetesnek” tartja a jövőt, 56 % szerint az emberiség “halálra van ítélve”. Sokan úgy látják, a politikusok és a felnőttek cserbenhagyták őket.
Totál egyetértek velük: a politikai és médiaelit hosszú évek óta csődöt mond klímaügyben. A környezet védelmét árukapcsolják az antikapitalista hisztériával, azonnali “cselekvést” sürgetnek, különben itt a világvége. Ez éppolyan szélsőség, mint a teljes klímatagadás, ráadásul épp a piacgazdaságot, tehát azt a társadalmi-gazdasági rendszert ássa alá, ami egyedüliként képes oda allokálni a forrásokat, ahol valóban szükség van rájuk.
Ha el is fogadjuk, hogy a tudósok között 97 %-os konszenzus van abban, hogy az ember az oka a klímaváltozásnak (nincs ekkora konszenzus, itt van például rögtön 500 tudós két évvel ezelőttről, akik szerint “nincs klímasürgősség“), ebből még messze nem következik, hogy egy világméretű, méregdrága ökoszocialista gazdasági fordulat jelentős eredményt érne el.
“A politikusokat hibáztassuk a drága klímapolitika hiánya miatt (ahogy azt a cikk szerzői és a BBC teszi)? Vagy azokat a sokakat hibáztassuk, akik indokolatlanul szítják az éghajlati pánikot?” – kommentál röviden és velősen az az ember, aki hosszú évek óta küzd a CO2-kibocsátás és a klímaváltozás egyoldalú, alarmista keretezése ellen.
Bjorn Lomborg, a Cool it – Hidegvér! c. kötet szerzője nem “klímatagadó” és nem kérdőjelezi meg, hogy az embernek fontos szerepe van a CO2-kibocsátásban, de ebből nem hajlandó azt a következtetést levonni, hogy akkor most rohamtempóban ki kell szállnunk mindenből, ami fosszilis, és pániktól hajtva, eszetlenül ezermilliárdokat kell ölnünk olyan válaszokba, amelyek elmennek a voltaképpeni kérdés mellett. Évek óta hajtogatja, hogy a klímaváltozásnak számos pozitív hatása is lehet (a fagyhalálok vége, új termékeny földterületek), ezeket az IPCC rendre elhallgatja.
Most egyszerűen ismét kirakta az alábbi grafikont a BBC beszámolója mellé, talán a legfontosabb adatot a témához, hiszen ez bizonyítja, hogyan tudjuk egyre inkább kezelni az éghajlatváltozások káros hatásait:
“Egyre kevesebb ember hal meg a klímával összefüggő természeti katasztrófák következtében. Ez 2021-re is igaz, a lélegzetelállító klímajelentések ellenére. Az elmúlt száz évben az éghajlatváltozással kapcsolatos éves halálesetek száma több mint 96 %-kal csökkent. Az 1920-as években az éghajlattal kapcsolatos katasztrófák halálos áldozatainak száma évente átlagosan 485 ezer volt. Az utolsó teljes évtizedben, 2010-2019 között az átlag évi 18 362 halott volt, azaz 96,2%-kal kevesebb” – írta még júliusban, hangsúlyozva, hogy ez persze nem azt jelenti, hogy ne lenne tennivaló klímaügyben.
Persze hogy van, de nagyon rosszul tesszük, ha a pániküzemmódban cselekszünk. Lomborg már a 2018-as IPCC-jelentés után is kikelt az ellen, hogy bármi áron is, de azonnal alakítsuk át a gazdaságunkat (ugyanígy az idei IPCC-jelentés kapcsán is óva intett annak apokaliptikus értelmezésétől), a szén elhagyása ugyanis nagyon költséges, a fenntartható energiaforrások pedig egyelőre nem képesek kiváltani a fosszilisakat. Értelme annak lenne szerinte, ha ehelyett a zöld energia kutatásába és fejlesztésébe invesztálnánk.
Csatlakozom az előttem szólóhóz, ugyanis ez racionálisnak hangzik. Kollektív szocialisztikus válaszok erőltetése, a vásárlásaim, utazásaim stb. alárendelése valami “nagyobb jónak” sosem hangzott racionálisan. Persze, használjuk a zöld energiát – majd, ha képes annyit nyújtani, mint a szén, az olaj, a gáz, ezek energiagényeink 80 százalékát fedik le. Minden haladás ellenére az emberiség 10 százaléka továbbra is napi 2 dollár alatt él, ahhoz, hogy ebből kijöjjenek, ma még elengedhetetlen a fosszilis energia. Egyébként kb. ennyit a humánus zöldek jóemberkedéséről.
Fun fact: néhány nappal azután, hogy egy Azonnali-publicisztikában én is próbáltam óvni a klímapániktól, egy nyilvánvalóan zöld aktivista filozófus-borász börtönnel fenyegetett a nézeteimért: szerinte “egy jogállamban nem pusztán magánvélemény kérdése közveszélyes dolgok támogatása, hanem jogilag a végső döntést a legmagasabb bírósági szint hozza meg, ami mindenkire érvényes”. Jobban teszi tehát minden “klímaszkeptikus”, ha csöndben marad, hiszen “rögzítsük tényként, hogy e tekintetben a végső szót még csak nem is tudományos testületek mondják ki, hanem az ügyben illetékes bíróságok, az általuk megvizsgált szakvélemények alapján.” Nagyon örülök, hogy ezt leírta: mindenki láthatja, milyen világ jön, milyen emberek jönnek, ha győz a totális természetvédelem.