A német liberálisok persze nélkülem is tudják, hogy az irányt Jamaika felé kéne venni, nem pedig egy közlekedési lámpa piros és zöld fény közti sárga fényét kéne megcélozni, amely fény ugye köztudottan csak pár másodpercig látható, vagy villog. Nem, az FDP egyértelműen a CDU-val szeretne kormányozni, konz-lib-zöld felállásban, ezt Christian Lindner pártelnök nyíltan el is mondta a kampányban.
Odáig azonban még el kell jutni. És minden opcióra nyitottnak kéne lenni. Elvileg.
Kormányalakítási legitimációja egyértelműen a szocdemeknek van, mert a 25,7 % több, mint a 24,1 %, és Olaf Scholz egyértelműen szeretné is bevinni a liberálisokat a kormányba. Sok más lehetősége mondjuk nem maradt, mert a posztkomcsik buktak, épp hogy bejutottak a parlamentbe, nagykoalíciós folytatást a CDU-val meg érthetően nem akar. A helyzet viszont az, hogy Scholz nem tud mit kínálni az FDP-nek. Két lehetősége van:
- odaadja Lindnernek a vágyott pénzügyminiszteri posztot, de partvonalra küldi, minden fontos döntést a Zöldekkel hoz meg: adóemelést, minimálbért, alapjövedelmet, a büdzsé felpuhítását, eladósodást, ingatlancégek kisajátítását, a Zöldek kérésére létrehozza a horrorisztikusan hangzó Klímaügyi Minisztériumot, amely minden fontos gazdaságpolitikai döntést megvétózhat, úgyhogy kb. 3 hónap, és az FDP kiválik a koalícióból;
- odaadja Lindnernek a vágyott pénzügyminiszteri posztot, és hogy a fiskálisan konzervatív miniszter érvényesüljön is, nemet mond minden zöld populizmusra, a kivételes Covid-időszak után visszatér az alkotmányos adósságfékhez és ahhoz is tartja magát, nem állami tiltásokkal, regulákkal meg pánikkal, hanem innovációval, technológiával és tudással tesz a klímaváltozás ellen, úgyhogy kb. 3 hónap, és a Zöldek kiválnak a koalícióból.
E két opció, mondanom sem kell, csak akkor érvényes, ha mindenki tartja magát ahhoz, amit megígért, és ragaszkodik ahhoz a talajhoz, amelyen áll. (Elv- és gerinctelen döntések mindig adódhatnak, de ezt most tegyük félre.) Ráadásul pont Lindner négy éve már bizonyított e téren, egy hónapnyi tárgyalások után még egy Jamaika-koalícióban sem volt hajlandó résztvenni, mert nem látta, hogyan érvényesülne benne az FDP. Itt jött a híres mondása, hogy “jobb sehogy sem kormányozni, mint rosszul kormányozni.”
Ez a mondás ma validabb, mint valaha. Maga Lindner is elismerte, hogy az SPD-vel és a Zöldekkel csak egy dologban ért egyet, a marijuana legalizálásában (én meg csatlakozom az előttem szólóhoz).
Ezzel együtt ésszerű ötlete az FDP-nek és a Zöldeknek, hogy előbb ők ülnek le egyeztetni a lehetséges átfedésekről, és csak utána tendereztetik a két nagy pártot, mit tudnak nekik kínálni – de a szabadpiaci liberálisok és a szocialista gazdaságpolitikát hirdető ökopárt között nagyon nehéz épeszű kompromisszumot elképzelni. Elvileg teljesen kizárt, a gyakorlatban meg csak akkor működhet, ha ott van mögöttük a CDU, őket a Zöldek is elfogadnák jobb híján, csak hogy végre kormányzati pozícióból is előírhassanak dolgokat a polgároknak.
Lindner egyértelmű üzenetet küldött a kampány alatt az FDP kormányzati részvételéről: nagyon is megkéri az árát. Bürokrácia-leépítés, adócsökkentés (a vagyonosabb embereknek is), a digitalizálás felpörgetése, CO2 ügyben az emissziókereskedelem kiterjesztése, a nyugdíjrendszer részbeni privát reformja, az oktatás modernizálása, a már említett adósságfék felpuhításának megakadályozása. Csupa olyan dolog, amit a két balközép pártnak sikítófrász nélkül kéne elfogadnia.
Apropó közép, és ezzel el is jutottunk posztom lényegéhez. “A politikai közép erősödött, a szélsőségek gyengültek, az emberek a közép kormányzását szeretnék” – értékelte Lindner a vasárnapi eredményt, miután pártjával régóta a megüresedett közép elfoglalását célozza.
Igen ám, de ez a közép már nincs. Nem ott van, mint négy éve, és pláne nem ott, ahol húsz éve.
Németország az elmúlt években drámaian balra tolódott, nem utolsósorban a felfokozott klímapánik miatt, úgyhogy ami ma mainstream centrista álláspont, az pár éve még rémisztő szélsőbaloldali beszéd volt. Ez a helyzet, ehhez kell annak a pártnak alkalmazkodnia, amely – ahogy a libertárius Reason írta – megpróbálja lefordítani a klasszikus liberalizmust egy modern kori balos/zöld európai ország valóságára, modernizálására. Covid idején erre remek példa volt az FDP kiállása a lockdown ellen, a polgári szabadságjogok mellett (de oltásellenes se volt), amellett, hogy csak a tényleges rizikócsoportokat kellene kiemelten védeni.
Az FDP 11,5 %-os eredménye tulajdonképpen bámulatos egy olyan országban, ahol nem lehet nyilvánosan kiállni az individualizmus, a kapitalizmus mellett, ahol a talkshowkban, vezércikkekben vitriolos megmondók szednek szét bárkit, aki nem eléggé zöld, ellenben büntetlenül lehet halállistákat előállítani: a nem kivánt értelmiségi törlendő.
Az FDP leendő koalíciós partnere, a Zöldek társelnöke, Annalena Baerbock a kampányban közölte: piaci eszközökkel nem lehet a klímaválság ellen tenni, “a piacot hidegen hagyják az emberek.” Kompromisszum, átfedések? Hát, good luck, liberálisok. A megoldás nyilván az lesz, hogy több heti nyűglődés után Scholz nem tud kormányt alakítani (vagy csak úgy, mint fent), majd jön Laschet, aki unalmas és semmilyen, de legalább nem szocialista-kollektivista. És akkor karácsonyra Németország menni Jamaika. Alig várom.
