Azt javasolja Noam Chomsky, az ismert szélsőbaloldali nyelvész, korunk egyik legbefolyásosabb gondolkodója, hogy aki nem oltatta be magát, az olyan, mint aki az autójával átmegy a piros lámpán, ezért szegregálni és izolálni kell az emberi közösségek mellől, ami pedig az élelmezésüket illeti, nem a mi dolgunk, oldják meg.
És még azt mondják, mi neoliberálisok vagyunk érzéketlen, hidegszívű gecik.
A hírből nem derül ki egyértelműen, vajon a minden más esetben államkritikus Chomsky professzor az oltatlanok önkéntes távozását vagy állami eszközökkel történő deportálását szorgalmazza, az érv mindenesetre ugyanaz, amivel minden államhatalom minden jogtiprást megindokol: a társadalom “egészséges”, rendes többségének biztonsága.
Chomsky javaslata nem annyira meglepő, ha tekintetbe vesszük, hogy annak idején nettó Amerika-gyűlöletből mentegette a kambodzsai tömeggyilkos Pol Pot rémtetteit, a kínai véres kollektivizálásokat, a kubai kommunizmust, később meg 9/11-et igyekezett racionalizálni – ha viszont körülnézünk Covid sújtotta világunkban, rájöhetünk: ez a dermesztő fasiszta javaslat már nem is lóg ki annyira a mainstreamből.
Ausztriában kijárási tilalmat vezettek be oltatlanok számára, ők mostantól másodrendű állampolgárok, akik csak sürgős esetben hagyhatják el otthonaikat, még negatív teszttel sem mehetnek lényegében sehová. A cél az oltási arány növelése (jelenleg 65%), ezért a kancellár nem is nagyon árnyalta, mi a terv:
“Ehhez szorosabb pórázra kell fogni az oltatlanokat.”
Ausztriáéhoz hasonló pórázt mérlegelnek Németországban is, ha ugyan egyes tartományok már be nem vezették. Hamburgban a Roncalli karácsonyi vásáron kerítés választja majd el az oltottakat az oltatlanoktól. A korábban liberális, mára woke-baloldali Spiegel vezércikkírója Stürmer-stílusban ír az oltatlanokról, és követel – természetesen alkotmányos kereteken belüli – “maximális kényszerítést” velük szemben; a következő cikke már nyilván szorosabb pórázt (és ha nagy a tiltakozás: szájkosarat) követel majd az államtól. Olaszországban augusztus óta tart a szigor. Szingapúrban az oltatlanok decembertől maguk fizethetik Covid-kezelésük költségeit, ha már nem hajlandók parírozni – történik mindez 85%-os átoltottság mellett.
A jogvédők kezdeti aggodalmai beigazolódtak: a védettségi igazolványok kettéválasztják a társadalmat oltottakra és oltatlanokra, másodrendű osztályt hoznak létre, amelyben a normális életvitel, az eddigi szolgáltatások igénybevétele nem jog, hanem előjog.
APARTHEID 46 YEARS IN 90 SECONDS – BBC NEWS
Subscribe to BBC News www.youtube.com/bbcnewsWhat was apartheid? Many millions of children and young adults have only known a world without it. t led to inte…
Pedig így közel két év Covid után annyi tapasztalatunk már van, hogy megállapíthassuk: bár az oltás kiemelkedően fontos az egyén védelme és a vírus továbbadása szempontjából, azért nem véd meg 100%-ban a súlyos megbetegedéstől vagy a haláltól. Ahogy láthatóan nincs szoros összefüggés szigorú védelmi előírások, ill. lockdown és görbelapítás között sem. A lakosság kb. 40%-ának bűnbakká nyilvánítása nemcsak immorális, de tudományosan is igen kétséges, hiszen eltérő arányban, de lényegében mindannyian lehetünk vírushordozók.
Elég pontosan meghatározható, melyek a különösen veszélyeztetett célcsoportok, a személyes rizikók kikalkulálhatók: aki pl. 50 éves férfi, és mondjuk nincs alapbetegsége, és azt látja, hogy 8,5 százalék esélye van kórházba kerülni és 0,4% meghalni, akkor lehet, hogy az oltás kihagyása mellett dönt – de ez az ő döntése. Van, aki immunhiányos, vagy állapotos. Aki pedig már átesett a víruson, az jó ideig védett. A vírussal kapcsolatos tudásunk egyszerűen nem alapozza meg azt, hogy aki oltatlan, arra a többség – önvédelem címén – másodrendű állampolgári státust oktrojáljon. Nincs jogunk de facto apartheid rendszer létrehozásához.
Vigyázni pedig ugye amúgy is vigyázunk, tartjuk a távolságot. Ahogy már a vírus előtt is kellett volna.
Teljes mértékben oltáspárti vagyok, és önt is arra kérem, hogy ha eddig nem tette meg, oltassa be magát. Az erős oltásügyi nyomásgyakorlást elfogadhatónak tartom, amíg az engedelmesség megtagadása nem jár szankciókkal – az alapjogaimmal való állami zsarolás, kényszerítés viszont teljesen elfogadhatatlan. A Covid dacára még léteznek a természetes jogaink, így az egyéni szabadság és az önrendelkezés joga.
Ami a hazai pályát illeti, az alaptörvény – de ez valószínűleg az összes értékelhető alkotmányban így van – egyértelműen kimondja: “AZ EMBER sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait tiszteletben kell tartani. Védelmük az állam elsőrendű kötelezettsége. (…) Az emberi méltóság sérthetetlen. (…) Magyarország az alapvető jogokat mindenkinek bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj , szín, nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül biztosítja.”
Ezzel együtt az Alkotmánybíróság októberben visszadobta Bakó Bea jogász-újságíró hősies, az említett “egyéb helyzettel” érvelő beadványát, és kimondta: nem számít jogellenesnek a védettségi kártyák alapján történő diszkrimináció (külön vicces, hogy ezt a kártyát ugye mindenki már az első adag után megkapja). Értsd: Magyarországon, ha kell, alapjogok ily módon is korlátozhatók.
Racionális döntések helyett morális pánik, szolidáris társadalom helyett nyíltszíni diszkrimáció, individualizmus helyett atomizált, alulinformált alattvalók, akik azt hiszik, az oltatlanok túszai- ha jól látom, kb. errefelé tart most Európa. Gratulálok.
