Igen nagy a csend Fleck Zoltán legutóbbi, elképesztő 444-es interjúja után az ellenzéki oldalon, feltűnő és sokatmondó ez a csend.
Az előválasztás óta Márki-Zay Péter és az őt támogató pártok teljesen különálló kommunikációt folytatnak, semmilyen összehangolt stratégia nem látszik. MZP konzervatív pártot épít, a baloldal hol tőle elkülönülve, hol őt támadva ténykedik. “A miniszterelnök-jelölt vezet bennünket. Egyeztetés van, nyilvános vita nincs. Mert a küzdelem végső szakaszában nem beszélgetünk, nem értelmezünk, hanem harcolunk” – írja egyebek mellett Gyurcsány Ferenc egy rövid, értelmezésre szoruló posztjában.
Jó. De ha döntés van arról, hogy nincs nyilvános vita, ki engedte meg Fleck Zoltán jogász-szociológusnak, MZP közjogi szakértői csapatának vezetőjének, hogy közzétegyen egy olyan forgatókönyvet, amely hozzájárulhat a Fidesz újabb kétharmados győzelméhez? Kinek az érdeke ez?
Biztos van ellenzéki szavazó, aki annyira szeretné már a NER kiiktatását, a jogállamiság, a demokratikus intézmények helyreállítását, hogy jogállam nélküli eszközökkel is megvalósítaná, én nem ilyen vagyok. Én olyan vagyok, hogy ha egy hatalomra készülő csoport közli, csak egyszer, egyetlenegyszer kiiktatja a jogállamot, azért, hogy bevezesse, nem hiszek neki. Ellenben a francia forradalomra meg a szigorúan ideiglenes, több mint 70 évig tartó orosz proletárdiktatúrára asszociálok, ki tudja, miért.
Fleck Zoltán már idén júliusban közölte, hogy “nagy valószínűséggel egy ’22-es ellenzéki győzelem után, időlegesen le kell mondanunk a jogállam tiszta érvényesüléséről. De ez soha nem volt másként rendszerváltáskor, nagy forradalmak után”. Miután pedig az előválasztási vitában Karácsony Gergely azt állította, Fleck és Vörös Imre volt alkotmánybíró már lemondtak a feles többségű alkotmányozásról, Fleck nyilvánosan cáfolt, és megerősítette, hogy az alkotmányos forradalomhoz “a jogászi szakértelem némi háttérbe szorítása” szükségeltetik.
Az ezek szerint egyeztetés alatt álló ellenzéki stratégia a 444-es interjú alapján a következő:
- előbb megállapítják, “hogyan működik az autoriter rezsim, amit le kell bontani”,
- utána meghatározzák (kik?), “hogy az alaptörvényben és a többi kétharmados törvényben melyek azok a szabályok, továbbá melyek azok az intézmények, amelyeket azért hozott létre a Fidesz, hogy a hatalmat akkor se veszítse el, ha a választásokat elveszíti”,
- majd ezek alapján jönnek a megoldások “ezeknek a kiiktatására”, persze úgy, hogy “közben a jogállami és az alkotmányos elvek ne sérüljenek.”
És hogyan nem fognak sérülni az alkotmányos elvek? Ha akár kis többségük birtokában is egyszerűen félreállítják pl. a legfőbb ügyészt vagy az alkotmánybírókat, éspedig “gyors, minimalista, sebészi pontosságú beavatkozással.” Nahát. Ilyet lehet? Az EU pedig mindent félrerak, amit hetes cikkelyről, Sargentini-jelentésről, kötelezettségszegési eljárásról stb. eddig tudott?
Fleck szerint a “formális semlegesítéssel” párhuzamosan a Fidesz által elfoglalt közjogi intézmény helyére egy ugyanolyan erős intézményt kell állítani, amelyik már az alkotmányos elvek alapján fogja korlátozni az új törvényhozást és a kormányt, és nem a Fidesz érdekében. És mindehhez honnan lenne a szükséges legitimáció? Onnan, hogy mindehhez a pártok még a választások előtt felhatalmazást kérnek a választóktól.
Really? Ha hivatalosan is bejelentik ezt a forgatókönyvet, és, tegyük fel, az ellenzéki szavazók ennek jóváhagyásával szavaznak az ellenzékre, hogyan, miért írhatná ez felül az egyébként szükséges kétharmados többséget? Az országgyűlési választás aktusa nem valami népszavazás a bármilyen sajnálatos, de hatályos törvények felülírásának módjáról. Eleve, hogyan fog ez kinézni? Letiltják a Polt-féle Legfőbb Ügyészséget (vagy csak menesztik Poltot), és még aznap létrehoznak egy Alternatív Legfőbb Ügyészséget (ill. kineveznek egy új, alternatív főügyészt)? Ez remélem komoly, a jól ismert okból.
“Létezik az eljárási jogszerűtlenség, de a mostani Alaptörvénnyel ilyen nem történt. Megvolt a szükséges kétharmados többség az új alkotmányhoz. Mellesleg ha eljárási jogszerűtlenség lett volna, akkor az egész Alaptörvény lenne érvénytelen, és nem lehetne mazsolázni a rendelkezések között aszerint, hogy melyik rendelkezést tartjuk demokratikusnak és melyiket nem” – tette helyre ezt a gondolkodásmódot Jakab András alkotmányjogász néhány hete. Nekem valójában az a rejtély, hogy ez miért nem magától értetődő az ellenzék köreiben.
“…akik most az ellenzékből nagyon lelkesen mondogatják, hogy túl kell lépni az írott jogon, mit szólnának ahhoz, ha Orbán Viktor mondaná ugyanezt? Vagy ha Orbánnak nem lesz kétharmada jövőre, és azt mondja, ő alkotmányoz feles többséggel? Ez kétélű fegyver” – állítja Jakab teljes joggal, de szerintem nem is kell Orbánnal jönni ahhoz, hogy a “forradalmi” alkotmányozást elvessük. Jakab fő érve: “ha feles többséggel alkotmányozva az Alkotmánybíróságot feloszlatják és a legfőbb ügyészt eltávolítják, akkor pont ezt lehetne kizárólagos hatalomra való törekvésnek értékelni.” Bingo.
A kérdés már csak az, hogy a) nyíltan felvállalja-e az ellenzék ezt a forgatókönyvet, elriasztva minden jó érzésű liberális demokratát, vagy b) MZP stratégiát vált és meneszti az alkotmányos puccsistákat a szakértői csapatból. Bármilyen döntés születik, nagy előrelépés lesz a mostani kínos csendhez képest.
Korábbi posztom a témához kapcsolódóan: Újabb kollektivista alkotmányt? Nem, köszönöm!
