Balról is, jobbról is folyamatosan gyalázzák a liberalizmust. Ha pedig nem gyalázzák, akkor kisajátítják.
Az úgynevezett jobboldalról folyamatosan megy a szűntelen gyalázkodás, „balosozás”, „hazaárulózás”, miegymás. Ultrajobboldali, ultrakonzervatív értelmiségiek is előszeretettel használják szitokszóként a „liberális” szót, értetlenkedve figyelem, amikor ezt pejoratív jelzőként ragasztják rá az olykor még a Fidesznél is paternalistább, államelvűbb pártokra.
Az az igazság, hogy manapság a liberális politikának nincs hiteles képviselete a politikában, s nincs a politika terén kívüli számottevő ereje sem. A magyar politikában valódi individualista és szabadpiaci párt nem igazán jelent meg. Mégis, már a szó emlegetése is befolyást gyakorol a politikai életre, ugyanis ezt sokan komoly választóvonalnak tekintik a jobb- és baloldal között.
Holott a liberalizmus az európai felvilágosodás szabadelvű eszmeisége, egy koherens ideológia, amelyet nem lehet sem a jobb – vagy baloldali eszmerendszerek csoportjába sorolni.
A liberális eszme egy univerzális gondolat, mely alapjaiban formálta át a hatalmi struktúrákat, az emberi gondolkodást, a gazdasági – termelési viszonyokat, lényegében mindent, ami befolyásolta az emberek mindennapi életét.
Azt a vallási fundamentalizmussal átitatott nézetet, mely minden alacsonyabb státuszú embert jelentéktelen porszemnek tekintett, akinek nyomorúságos földi életében „meg kell adnia azt, ami a császáré és őáltala ami istené”, felváltotta az individualizmus, mely minden egyént – társadalmi státuszától, származásától és hitétől függetlenül – egyenrangú, szuverén emberként kezelt. Olyan emberként, akinek kijár az egyenjogúság, hátrányos megkülönböztetéstől, és igazságtalanul, mások kárára járó nemesi privilégiumoktól mentesen.
A liberalizmus
- lebontotta a feudalizmus merev, áthatolhatatlan hierarchikus struktúráját mely egymással is rivalizáló arisztokrata klánok, dinasztiák, és a velük összekaroló klérus földmonopóliumán és ezzel szerzett kiváltságain alapult, ahol emberek millióit tartották szolgasorban;
- megteremtette az alkotmányosság, a népképviselet eszmei feltételeit, ahol a jog és a törvény autoritása, a limitált kormányzat eszméje váltotta fel az uralkodó dinasztiák és az arisztokrata kasztok évezredes tekintélyuralmát;
- felébresztette a tömegekben a nemzeti öntudatot. A liberalizmus eleinte egy cipőben járt a nacionalizmussal, a népi önrendelkezés, a nemzeti szuverenitás eszméjével, a leghőbben áhított cél egy polgári köztársaságként működő modern nemzetállam volt.
A „Mit adtak nekünk a rómaiak?” klasszikus kérdése a liberalizmus esetében is valid: mit adott nekünk? Szabadságot, modernizációt, fejlődést, méltóságot, közös nemzettudatot.
What is a Classical Liberal? (ANIMATED) | POLITICS | Rubin Report
Dave Rubin of The Rubin Report answers the question “What is a classical liberal?” with this animated short film. Classical Liberalism is the idea that indiv…
Nem tartom magam doktriner liberálisnak, aki kritikátlanul viszonyul az eszméhez. Egyik fő kritikám, hogy a szabadelvűség könnyen átcsaphat szabadosságba, az érték és erkölcs nélküli életet kultiváló önimádó hedonizmusba, ugyanakkor a konzervativizmus túlzottan vaskalapos és szakrális gondolkodásával sem tudok igazán azonosulni.
Egy modern, polgári köztársaságban elképzelhetetlen mind a szabadosságból fakadó felforgató, rendbontó lét, mind az, hogy visszatérjenek azok a viszonyok, melyek a tudás, a tőke, a föld és a hatalom monopóliumát egy szűk nomenklatúra kezében tartotta. A valódi értelemben vett liberalizmus célja nem a rendbontás vagy az anarchia (ami egyébként egy baloldali gyökerű eszme), hanem az egyéni jogok, a jogbiztonság és a törvényesség védelme.
A valódi liberalizmus az egyén egyetemes jogait és nem a paternalista néptömegek akaratát tekinti prioritásnak. A valódi liberalizmus hazafias érzelmű, és a nemzeti függetlenséget is támogatja, akárcsak a magyar reformkor nagy politikusai, Wesselényi, Eötvös József, vagy éppenséggel Trefort Ágoston.
Ezek után van okunk bármi módon is rettegni a liberalizmus rémétől, és van-e oka az egalitárius, “progresszív” baloldalnak arra, hogy kisajátítsa a liberális értékeket? Szerintem nincs.
A liberalizmusnak újra vissza kellene térni régi individualista, a nemzet szuverenitását is értéknek tartó gyökereihez, el kell szakadnia napjaink „progresszív” társadalommérnökeitől, a jóléti állam eszményétől, a középosztálytól való elrugaszkodottságától. A napjainkban teret hódító „progresszív liberalizmus”, mely a radikális baloldal woke ideológiában manifesztálódik, gyökeresen szemben áll azzal a szabadelvű gondolattal, melyet Locke, Jefferson, vagy Kossuth képviselt.
Nem a liberalizmus a rémes, hanem ennek a nemes gondolatnak a kisajátítói.
