Spoiler: nem. Csak az ember azt gondolná, aki ilyen hévvel veti bele magát abba, hogy idehaza is észt viszonyokat teremtsen, az gondol valamit az egyéni szabadságról is.
Itt az első kérdés ugye előbb az lenne, hogy politikus-e egyáltalán Magyarország 2. leggazdagabb embere, aki hetek óta, fizetett és valódi interjúk sorában jelentkezik be a jövő évi választásokra, ill. a miniszterelnöki pozícióra. És akkor még mindig nem tartunk ott, hogy elhelyezzük őt a bal-jobb, illetve az ennél pontosabb képet adó egyéni szabadság/gazdasági szabadság skálán.
Gattyán György mellett szól, hogy sikeres üzletember, ennek a típusnak szerintem feltétlenül helye van a politikában. Épp a végrehajtó hatalom élén lenne szükség arra a racionális, nem államközpontú, kockázatvállaló megközelítésre, aminek egy valóban (tehát nem az állam kegyeiből, hanem önerőből) sikeres kapitalista vélhetően a birtokában van. Gattyán minden jel szerint ilyen.
Az őt érő kritikai össztűznek több összetevője van. Gazdag, mint vád? Röhej. Jó lenne már túllépni a Kádár-kor szociális irigységre alapozó attitüdjén. “Pornómilliárdos”? Röhej. Létrehozott egy szexuális streaming szolgáltatást, so what; igény van rá, a részvétel önkéntes. A Fidesz embere? Ez már komolyabb vád, hiszen leginkább a NER legyőzésére ténylegesen esélyt kapott ellenzéki összefogás tarthat (joggal) attól a pár százaléktól, amit last minute elvehet tőlük.
A NER 900 millával megvette? Ezt szerintem elég hitelesen cáfolta azzal, hogy ha elad valamit, akkor tökmindegy, ki a vevő (plusz az adóhivatal is üldözte meg lehallgatta).
A legkomolyabb érv az indulása ellen azonban még el sem hangzott: az, hogy nem, Gattyán nem politikus, nem gondolkodik a démosz képviseletén. Az általa meghirdetett monstre digitalizációs stratégia és tudásközpont remek ötlet, de nem politikai projekt, önmagában semmit mond el sem róla, sem az általa elképzelt Magyarországról – ha már azt állítja, sem a mostani kormány, sem az ellenzék nem tetszik neki. Azt pedig, hogy belengeti akár kétharmados győzelmét is, tudjuk be annak, hogy valahogy be kell kerülni a hírekbe.
“A legnagyobb vállalkozás” kampányindító videója:
Gattyán György: Magyarország Holnapja
Társakat keresek az ország digitalizációjához.106 kutató-képviselőt . Az ország 106 körzetében.Mert a jövő ezekben a körzetekben dől el.Nyomja meg a gombot!w…
Gattyán jó fejnek, barátságos fickónak tűnik, de a digitalizáció nem politikai válasz. Nem cél, hanem eszköz egy társadalmi vízió, egy adott program végrehajtására. Ez a digitalizációs modell lehet radikálisan szabadságpárti, mint a szinte libertárius Észtország, és lehet totalitárius, mint a nagyon is digitalizált, hírhedt szociális kreditrendszerű Kína, ahol a high-tech a mindenható kommunista állam rabszolgájává teszi a polgárt. Gattyán nyilván nem az utóbbit akarja, de nem is gondolkodik egyén vs. állam, szabad piac vs. államgazdaság kategóriákban.
Hiába nevezi Gattyán az “azonnali és teljeskörű digitalizációt” “bel- és gazdaságpolitikai prioritásnak”, valójában nem látszik, hogy lenne társadalmi víziója, politikai programja. Nem beszél szabadságról, demokráciáról, piacról, jogállamiságról, erkölcsről, Covid-kezelésről, EU-ról, Amerikáról, kisebbségi jogokról.
Politikai ambícióitól ő elkülönítve kezelné céges projektjét, de ember legyen a talpán, aki a kettőt szét tudja választani. A legnagyobb vállalkozás egy pontosan meg nem nevezett pilóta-projekt és egy álláshirdetési oldal keresztezésének tűnik, területi képviselőnek és irodai adminisztrátornak lehet jelentkezni. Remek.
A Küldetésünk rovatban a főnök négy területen kínálja félperces videókban a digitalizációt válaszként: oktatás, egészségügy, hivatali ügyintézés, korrupció. “A digitalizáció rövid idő alatt meggyógyítaná a magyar egészségügyet. Ez nem egy álom, ez a magyar állami egészségügy jövője” – mondja pl. Gattyán halálkomolyan az eü-ről, jó, fél percbe természetesen nem férhet bele, hogy egyáltalán állami legyen-e a jövő egészségügye, mi van a finanszírozással, netán privát kasszákkal, a nővérek fizetésével, a betegek jogaival, ilyenek.
A négy kis videóból az derül ki, hogy Gattyán számára a digitalizáció csak valamiféle sürgősen bevezetendő kényelmi funkció a meglévő struktúrákon belül, nem pedig demokrácia-, vagy pláne szabadság-projekt.
A világ egyik legszabadabb országáról, Észtországról, ahol az internetre való teljes átállás (“e‑Estonia”) kéz a kézben járt az egyéni szabadságjogok bővülésével, piacpárti reformokkal, digitális állampolgársággal, Gattyán annyit mond, hogy “szolgáltató államra” lenne szükség, “hogy közvetlenül beleszólhassanak az emberek az őket érintő kérdésekbe…” Tényleg? Ezt akkor ki kéne fejteni kicsinyég, ha jövő tavasszal miniszterelnökök szeretnénk lenni. “Észtországban ezt már megvalósították, most pedig nekünk kell az élre törni.” Tehát hallott már az észt online demokráciáról, de nem a politikai része, csak a technikai megvalósíthatóság érdekli.
“…mint az üzleti világban azt megtanultuk, ha tevékenykedni szeretnénk, ahhoz kell egy cég. Ahhoz, hogy társadalmi tevékenykedjünk (sic) Magyarország javára, ahhoz kell egy párt” – itt tart a projekt jelenleg, van tartalékbaan egy párt, végül is mindig jól jöhet. Akkor hamarosan talán azt is megtudjuk, mit gondol Gattyán György arról a Magyarországról, amelybe milliárdokat invesztálna.
Mert egyelőre az látszik, hogy az e-demokráciából csak az e érdekli.
