A csirkefarhátról nehéz bármit mondani. A csirkefarhát nem (elsősorban) étel, hanem közhelyes szegénység-szimbólum. A csirkefarhát a kormányzati fejekben azoknak a világa, akik a Mátrixban a kék pirulát választották, tudatlan pórnép, amelyik elvan abban, ami éppen van, és ezt a permanens valóságot az állam hivatott számukra biztosítani. Azért van, ugye.
A NER erre a kádárista keresletre nyújt tíz éve kínálatot, ahogy előtte a szocik is, csak ez a társaság lényegesen profibb. Nem ismerik az életét, de pontosan tudják, mit vár tőlük az, aki tud örülni egy jól sikerült árbefagyasztásnak, rezsicsökkentésnek, olajárstopnak, kamatstopnak. nehogy a végén begyűrűzzön. Ennek az alsó középosztálynak az igényei, vágyai éltetik, irányítják ezt a kormányzati Zrt.-t.
Legkésőbb itt érdemes leszögezni, hogy ennek a nagyon szuverén, nagyon nemzeti kormánynak a feje nem irányít. Populisták nem irányítanak, a nép feltételezett elvárásait, hangulatait követik, szolgálják ki.
A NER fejében olyannyira nincs jelen a csirkefarhát, hogy külön appendix lett belőle, utólag kellett kiegészíteni vele Miniszterelnök Úr szokásos pénteki eligazítását, hiszen ott valahogy lemaradt. Amit Miniszterelnök Úr bejelentett, az az, amiről ezek a kormányzati emberek úgy gondolják, hogy számít: a kristálycukor, a liszt, a napraforgóolaj, a sertéscomb, a csirkemell és a 2,8 százalékos tej. Plusz a csirkefarhát.
És a 1,5 százalékos tej? És a lakbér? Vega szempontból pedig: és a zöldség? Nem, dehogy akarom, hogy hozzányúljanak. Véletlenül sem akarom, hogy egy kormányzat beleugasson a piac életébe.
Ezek az emberek nem viccelnek, de nem is ostobák, pontosan tudják, hogy kárt okoznak, de valamiért ez mégis megéri nekik. És valószínűleg jól is kalkulálnak. Mintegy 10–20 milliárd forintos kárt okoz a kiskereskedőknek az élelmiszerstop, de „ennyit nyer a lakosság” – közlik. Tényleg? Mit nyer a lakosság azzal, hogy a Párt jól megvédi a sötétben bújkáló árdrágítótól, a kuláktól, a tudjuk milyen pénzügyi spekulánstól? Miközben tíz éve mennek az ezermilliárdjaink mindarra, amit már unalomig ismerünk?
Kádár János beszéde az MSZMP XIII. kongresszusán 1985 március
Ne felejts el felriratkozni a jobb saroknál
Az árbefagyasztás nem az árakról szól, hanem a gesztusról. A velünk élő szocializmusról. A 3,60-as kenyérről. Arról, hogy érezzük, beavatkoznak, felkarolnak, mert a helyzet – egyébként az épp általuk is okozott infáció miatt – szociálisan, materiálisan és a horngyulai értelemben tarthatatlan.
A csirkefarhát-árstop arról szól, hogy milyennek látja ez a hatalom a jónépet, választói egy részét, és hogyan látja saját szerepét. Még pontosabban fejezte ki a lényeget Facebook-bejegyzésében kedvenc hazai szabadságpárti gondolkodóm:
“Az árbefagyasztás a bartergazdasági szemlélet, a primitív cseregazdaság és a végletesen primitív szellemi lét felé löki a társadalom alsó harmadát, de azt üzeni, hogy az életük ITT — szemben azzal a kockázattal, amit a másra és többre való törekvés jelent — biztonságban van, Orbán nem engedi el a kezüket, az élethez szükséges fajlagosaik mindig meglesznek. (Nem lesznek meg, de ez a kérdés majd április utánra marad.)”
Biztonság. Ennek a szónak a pervertált jelentését garantálnák azoknak a kiszolgáltatottaknak, akiknek a fejében ugyanez a “biztonság” fogalom található. Miközben az egész országra kiterjedően intézményesítik a családi-pártközeli területszerzést, minden elképzelhető és fellelhető dolognak az államosítását, ezen túlmenően pedig Moszkva, Peking és a Türk Tanács felé úsztatják kompországot. (Az állami MTI pedig halálkomolyan hírt ír abból – a TASZSZ nyomán, mint régen -, hogy “Oroszországban tavaly 1,9 százalékkal több vodka készült, mint egy évvel korábban.”)
A Forbes listáján Mészáros Lőrinc állhat évek óta az első helyen, 488,1 milliárd (!) becsült vagyonnal, ez a tény a NER legfontosabb üzenete. Hogy megtehetik. Mert közben rátok is gondolnak. Ez a Mészáros Lőrinc nevű bonyolult jogi probléma ugyanannak a hatalomnak a műve, amelyik “lefelé” árstopot rendel el a csirkefarhátra.
A fiatalabb generációk talán nem is tudják, hogy a Fiatal Demokraták Szövetsége anno épp egy olyan rendszer megbuktatásáért jött létre, mint amilyet mára többé-kevésbé sikerült reprodukálniuk. A Fidesz radikális demokrata, piacpárti, liberális párt volt, amelynek célja 1988-as programnyilatkozata szerint “a mindenkit egyaránt megillető minél teljesebb egyéni szabadság biztosítása” volt, és elvetették a “demokrácia felszámolásához vezető centralizált gazdaságot”.
A Fidesz 1989-es programjában pedig ez olvasható: “Nem hiszünk a gazdasági gondjainkra megváltást hozó államban. A válságból való kilábalás záloga: az egyéni teljesítmények megtermékenyítő felhalmozódása.” Egy majdani rendszerváltásnak ide kell tehát majd visszatérnie. Jó, hogy anno írásba adták.
