0

Mikor kerülünk ki végre a szovjet érdekszférából?

Szivélyes baráti látogatásra jövő héten Moszkvába látogat a magyar miniszterelnök, természetesen a nemzet érdekeit szem előtt tartva. Most, hogy Oroszország 100 ezres csapatösszevonással és közös orosz-belorusz hadgyakorlattal fenyegeti Ukrajnát és ultimátummal zsarolja Amerikát meg a NATO-t, nagyon fontos dolgokról kell beszélnie Orbán Viktornak Vlagyimir Putyinnal: egyeztetni kell a korrupt Paks 2 projektről, gázimportunk növeléséről, a Szputnyik V hazai gyártásáról, és legfőképpen “egy esetleges közös űrkutatási projektről”. Éljen a szoros és megbonthatatlan!

Remek, szimbolikus kezdete ez a választási kampánynak: látványosan demonstrálja, mi is az április 3-i választás valódi tétje.

Ha ezt nézzük, hogy tehát egy szabadság- és Nyugat-párti választónak miről is szólhat  ez a választás, szinte el is törpül számos egyéb szempont. Mára valószínűleg a legtöbb ember eldöntötte már, hogy a kormányra vagy a kormányváltást megcélzó ellenzékre szavaz-e, ez utóbbiak pedig valószínűleg akkor is így döntenek, ha tovább tart az érthetetlen bénázás, ha MZP folytatja kommunikációs ámokfutását.

Az ellenzék nagyon idegesítő. Teljesen világos, hogy nincs kampányfőnökük, nincs senki, aki megmondaná a miniszterelnök-jelöltnek, mit mondhat és mit nem. Több vállalásukkal egyetértek, de idegesítő az alkotmányozási trükközés, a radikálbalos hangsúlyok, a “szociális minimum”, az ingyenes első diploma, az ingyen tablet, eleve minden, ami “ingyen” van. Idegesít az ostoba klímaügyi népnevelés, idegesítő a piaci gondolkodás teljes hiánya, az egyénnek és magántulajdonának mint szempontnak a hanyagolása.

De nagyon úgy tűnik, hogy mindez nem kulcskérdés most. A lényeg az, hogy továbbra is Putyin, valamint Hszi elnök és a Türk Tanács érdekszférájába akarunk-e tartozni, vagy sem.

“…ha ezek a kártékony szankciók nem lennének, micsoda fejlődési lehetőségek lennének előttünk” – közölte az EU-tag Magyarország miniszterelnöke az orosz elnökkel (elnézést, hogy orosz állami videót osztok):

Russia: Putin and Hungarian PM Orban meet in Moscow

Subscribe to our channel! rupt.ly/subscribeRussian President Vladimir Putin and Hungarian Prime Minister Victor Orban sat down for bilateral talks in Moscow …

 

Ha ugyanis valamiben egyetért az ellenzék, még a legbalosabbja is, az az, hogy Magyarországnak egyértelműen nyugati orientációra, erősebb euroatlanti kötődésre van szüksége. Hiába vagyunk EU- és NATO-tagok, ha Putyin kb. egy 2.0-ás kiadású Belaruszként tekint ránk.

Nem a NATO terjeszkedett keletre: Moszkva eszközölt egy ellenséges felvásárlást Közép-Európában.

A magyar miniszterelnök a “nemzeti érdekről” meg a “deeszkalációról” beszél, meg hogy béke kéne már, de máig egyetlen mondatot nem bírt kipréselni magából arról, hogy a Kreml pár hete nyíltan megzsarolta a NATO-t és Amerikát: állítsa vissza a NATO keleti bővítése előtti, 1997-es állapotokat, ne állomásoztasson katonákat és fegyvereket Kelet-Európában (inc. a NATO-tag Magyarországon, ergo fel kéne oszlatni a honvédséget), ne vegyék fel Ukrajnát, Grúziát, és fogmosás után legkésőbb este 10-kor mindenki menjen ágyba.

Az ő – meg külügyminisztere – retorikájából az jön le, hogy Magyarország gyakorlatilag egy neutrális, külső megfigyelő pozíciójából nézi a nagyok játékát, valamiféle hídszerepben Nyugat és Kelet között, reménykedve, hogy a két heveskedő fél valahol középen kezet nyújt egymásnak. Igen valószínű tehát, hogy nemzeti und szuverén™ miniszterelnökünk nem fogja Putyin arcába vágni, hogy fenyegetésnek tartja, amit az ukránokkal szemben művel, azt meg pláne nem, hogy megvédjük közös európai értékeinket, “még akkor is, ha ennek magas gazdasági ára van.”

Orbán már eddig is nyíltan szembement a Nyugat Oroszország-ellenes szankcióival, sikerrel végrehajtva Putyin kérését, hogy ugyan ossza már meg egy kicsit Európát. A Financial Times kérdésére azt állítja, Ukrajna ügyében a lengyelek “karcos és világos álláspontja” és az EU Tanácsa az irányadó, de ezt pár mondattal később meg is cáfolja: “igyekeztünk leválasztani a mi oroszpolitikánkat az ukránpolitikáról.”

Majd jön ennek is a cáfolata, a Lavrov által Barátság érdemrenddel kitüntetett magyar külügyminisztertől, aki pont hogy összeköti a kettőt, az ukrán nyelvtörvényre hivatkozva: “Ha az ukránok nem lépnek vissza kisebbségellenes politikájuktól, az nagyon erőteljesen korlátozni fogja a magyar kormány lehetőségét arra nézve, hogy Ukrajnának bármiféle támogatást biztosítsunk, akár ebben a konfliktusban is.” Világos, alattvalói beszéd, teljesen egyértelmű, honnan faxolták, akárcsak nemrég a kazahsztáni orosz bevonulás melletti kiállást.

“Látjuk most is a kelet-nyugati verbális hadviselést, látjuk, ahogyan fenyegetik egymást, és ez aggodalommal tölt el bennünket” – nyugtalankodik a nem EU- és nem NATO-tag Magyarország fődiplomatája, az el nem kötelezettek mozgalmának (ha még van ilyen) oszlopos tagja.

Magyarország természetesen nemcsak külkapcsolataiban fordult a Kelet felé és ápol kliensi viszonyt moszkvai patrónusával, de idehaza is azt a hatalmi modellt követi. Illiberális áldemokrácia, család- és pártközeli korrupció, államkapitalizmus, a gazdaság és a média kormányzati kontrollja, az egyéni jogok semmibe vétele, a “kereszténységre” hivatkozó kirekesztő családmodell – nem erről volt szó a rendszerváltás idején. Bármi bajom van az ellenzékkel (és van elég), én ezt próbálom majd észben tartani április 3-án.