“A ‘győzelem napja’ hazugság, mert úgy tesz, mintha nem a Szovjetunió lett volna Hitlerrel együtt a második világháború kirobbantója” – írja Ungváry Krisztián remek esszéjében a Telexen – és ha még csak ez volna a Kreml legnagyobb hazugsága a mai “győzelmi napi” parádén.
A próbafelvonulásokról kiszivárgó női egyenruhák (állítólag postások); az ukránok nemzeti identitásának tagadása; a tömegsírokból előásott megkínzott és legyilkolt emberek, akiket kizárólag nemzeti identitásuk miatt neveztek előbb “nácinak”, majd kínoztak és öltek meg és dobtak nevezett tömegsírokba; kifejezetten polgári célpontok, lakóházak, kórház, óvoda, szülészet, színház bombázása; az előállított hullák mozgó krematóriumokban történő elégetése a genocídium nyomainak eltüntetésére; tömeges megerőszakolások és gyerekrablások – olyan nagyon sok kétségünk nem lehet, hogyan is hívjuk az új Oroszországot.
Azt az Oroszországot, amely – miután előbb pátyolgatta, paktumot kötött vele, felosztotta vele Lengyelországot -, hatalmas áldozatok árán valóban legyőzte a náci Németországot, és az évi rendes május 9-i “győzelmi napi” parádékon azóta is önnön pszeudo-nagyhatalmi státusát ünnepelteti, felvonultatva vörös csillagot, sarlót-kalapácsot, tankot, hadászati fallisztikus rakétát.
Az Ukrajna elleni nemzetközi jogot sértő agresszió, eme klasszikus területszerző háború köré a Kreml tovább fasizálódó ideológiát-esztétikát kreált, a Z logótól az ukrán nép etnikai megtisztogatásáig és átneveléséig, magát az inváziót pedig van arcuk a nácik elleni “nagy honvédő” háborúhoz hasonlítani. Ráadásul úgy, hogy – mint azt a HVG észrevette – egyszerre csak kihazudják a történelemből a Hitler-ellenes koalíciót: “az egész világgal harcolunk, ugyanúgy, mint a nagy honvédő háború idején, amikor egész Európa és a világ is ellenünk volt.”
A február 24-ére tervezett Blitzkrieg befuccsolt, két és fél hónap után Putyin semmi olyat nem tud bejelenteni, aminek a “győzelmi” jellege ne lenne szánalmas. 25 ezer halott orosz katona, tucatnyi, amerikai segítséggel kinyírt tábornok, kilőtt hadihajók, konvojok és repülőgépek, belassult állóháború keleten és délen – valamint sokezer halott ukrán és számos, általuk rommá lőtt város, ennyit tud ez a nagyon jelentős államférfi felmutatni.
No evil will escape responsibility: Zelensky’s appeal on 08.05.2022
This year, we say “Never again” differently. We hear “Never Again” differently. It sounds painful, cruel. Without an exclamation, but with a question mark. Y…
Valamint egy öntudatosan és bátran harcoló, egyre erősödő Ukrajnát. Ezzel szoros összefüggésben pedig egy egyre inkább összezáró Nyugatot, amely szerencsére nem hallgat Orbán Viktorra és Alice Schwarzerre, és meri akár nehézfegyverekkel is segíteni az ukránokat. És általuk magát a Nyugatot, magunkat is. Aki most nem segít, az nemcsak az ukránokat, a Nyugatot is elárulja. Aki most fedezi fel magában az Imagine-t éneklő pacifista hippit, az hamis neutralitást hirdet, és végső soron az ukránok behódolását akarja. Csak béke legyen, minden áron.
“A békepártiság óriási előnye, hogy megvéd a szuverén gondolkodástól, hiszen többnyire nem racionális érvek és ellenérvek párharcának eredménye, hanem emocionális fűtöttség terméke, elszánt igazságérzet megnyilvánulása, politikai meggyőződésként előadott előítélet. Amely viszont sosem lepleződik le ilyenként, ugyanis nincs nyilvánosság, amelyik számonkérje: a ‘békének’ pontosan milyen definicióján nyugszik egy totális, népirtó, fegyverkező és fenyegető rezsim békén hagyása? (…)
Kit érdekel ebben a légkörben, hogy a béke hirdetése adott esetben ölhet is? Hogy az álságos pacifizmus időnként horrorisztikus és elviselhetetlen állapotokat segít konzerválni? Kit érdekel, hogy a béke nem tértől és időtől független állapot, és főleg nem a háború nélküli helyzet szinonimája? (…)
Tartsuk racionálisnak az irracionalitás csúcsát: hogy két egyenrangú fél önkéntes alapon megbeszélhet egy adott problémát, amely tárgyalás megoldása valamiféle kölcsönös, egymás pozícióihoz való közeledés utáni kompromisszum. Nonszensz. ‘Az étel és a méreg közti legkisebb kompromisszummal kizárólag a halál nyerhet’ – írta igen találóan Ayn Rand amerikai írónő” – írtam nagyon régen, még az iraki háború kirobbanása előtt, és bár Irak felszabadítása enyhén szólva nem úgy zajlott, ahogy vártam, a pacifizmusról ma is szóról szóra ugyanezt gondolom.
Zelenszkij elnök fenti videója fontos emlékeztető: mint mondja, Putyin a “soha többé!”-ből eltörölte a sohát. Pontosan ez történik. Igen, a fasizmus, a Gonosz megint itt van velünk, a szomszédságunkban pusztít, új köntösben. Antifasiszta “győzelem napját” ünnepel, “nácitlanítana” egy zsidó elnök vezette népet. Ilyen rezsimekkel nincs megbékélés, nincs kompromisszum. Hosszú távon pedig nem elég Ukrajnát addig segítenünk, amíg túlél és visszaveri az agressziót: amíg nem lesz valami narancsszínű rendszerváltás Oroszországban, nem lehetünk mi sem biztonságban.
