– kis ortegaiánus reflexió –
Manapság emberek milliárdjai nyomogatják naphosszat érintőképernyős telefonjaikat. Olyan emberek, akik nem tudják felmondani Ohm törvényét, ami elemi iskolás tananyag. Az okostelefonok okosabbak használóiknál, amennyiben több évszázados tudományos, műszaki és gazdasági fejlődés testesül meg bennük, abban ahogy mindenki számára elérhető áron bármikor könnyedén beszerezhetők. A mobiltelefonok olyan tudást hordoznak, melyről használóik mit sem tudnak, és még csak nem is érzékelik e hatalmas tudást. Az emberek lökhajtásos repülőgépekre szállnak, miközben válogatott kínzásokkal sem lehetne belőlük kihúzni Newton-törvényeit, de még a víz kémiai képletét sem, miközben a lehető legtermészetesebbnek veszik, hogy összkomfortos otthonaikban kívánságra ivóvíz folyik a falból. A világ, ami mindennapjaikban körbeveszi az embereket — a műholdaktól az aszfaltozott utakon át a fejfájás-csillapító tablettákig — egy hosszú múltra visszatekintő, kifinomult civilizáció produktuma. Az emberek többsége pedig úgy veszi birtokába e világot, mintha az előzmények nélküli volna, és úgy élvezi e magas civilizáció nyújtotta fantasztikus jólétet, hogy közben elemi szinten sincs tisztában annak valós működési elveivel. A tudományos és technikai ismeretekről nem is szólva. A tömegek ugyan megtanulták használni világuk eszközeit, ámde többnyire tudatlanok azok teremtő elveit illetően. Manapság a gyakorló bankvezér őszintén meglepődik annak hallatán, hogy bankja a hitelnyújtással pénzt teremt, a nagyvállalat vezérigazgatója pedig „logisztikai fennakadásnak” nevezi az árkontroll okozta kínálat-csökkenést.
*
Az antikapitalista mentalitást górcső alá vevő könyvében Ludwig von Mises azt írja, a fejlett kapitalista országok átlagpolgárának szemében mindazon gazdagság, mely elődei számára teljességgel ismeretlen volt, valamiféle rejtélyes, közelebbről meg nem határozott „fejlődésnek nevezett dolognak köszönhetően jött létre”, mely „folyamat megállíthatatlan”. Az átlagember úgy véli, a jólét mintegy megtörténik vele; történelmi sorsa kényelemre ítélte az emberiséget. Következésképp a jólétben elkényelmesedett átlagember hajlamos készpénznek venni a civilizáció vívmányait, úgy véli, azok változatlanul fennmaradnak „bármi is legyen a társadalom politikai és gazdasági szerveződése”. Ám a civilizáció nincs mindig ott, és nem is tartja fenn önmagát; a termelőerők fejlődése nem önjáró, a világszellem nem vet magától bukfencet.
*
José Ortega y Gasset A tömegek lázadása című klasszikus kötete 1930-ban jelent meg. Művében Ortega egy egyszerű adatból indul ki: Európa lakossága 1800-ig nem érte el a 180 millió főt, majd 1800 és 1914 között — alig több, mint száz év legforgása alatt — a lakosság 180 millió főről 460 millió főre emelkedett, miközben az életszínvonal hasonló ütemben növekedett. Mindez az emberiség történetében korábban soha nem tapasztalt ugrás. Mindössze három nemzedék alatt hatalmas új embertömeg jelent meg a történelem színpadán, és Ortega számára egyértelműnek mutatkozik a 19. század e szárnyaló termékenységének oka: a liberális demokrácia és a modern technika létrejötte, mely utóbbi viszont a kapitalizmus és a tudományos kutatás egyesüléséből született. Éppen ezért Ortega úgy látja, a kialakult új világ sem tartható fenn másként kizárólag a liberális demokrácia, a kapitalizmus és a kísérleti tudomány fenntartásával. Ezekből nincs többé visszaút, csak a barbárságba. Ugyanakkor művében Ortega aggodalommal állapítja meg, hogy a történelem színpadára lépett új embertömeg abban a hiszemben él, hogy az a jólét, amibe beleszületett, amolyan természeti képződmény, ami egyszerűen ott van, mint a földkéreg, és nem felhalmozott alkotómunka, erőfeszítés, kockázatvállalás, lelemény, zsenialitás és nehezen elérhető emberi erények produktuma. Nem egy magas civilizáció gyümölcse. Az elkényeztetett tömeg közömbös aziránt, honnan származik az általa élvezett jólét, közömbös a civilizációt fenntartó elemi működési elvek iránt, amennyiben természetesnek és magától értetődőnek veszi azt a kifinomult világot, ami számára adatott. Az okostelefon csak van, a lökhajtásos repülőgép szintén csak van, az ivóvíz csak folyik a falból. Ahogy Ortega fogalmaz: „A világ civilizált, lakója ellenben nem az: meg sem látja a világban a civilizációt, s úgy kezeli, mintha természet volna”. Ortega a tömegembert ahhoz a gazdag aranyifjúhoz hasonlítja, aki ezüstkanállal a szájában született, és aki olyan életkörülmények között él, amit nem maga teremtett magának, következésképp fogalma sincs jólétének valódi okairól, így fenntartani sem volna képes azt; egy olyan örökös, aki kizárólag örökösként viselkedik. Mindazonáltal a tömegek felelőtlen érzéketlensége a civilizáció alapelvei iránt fenyegetést jelent a civilizációra, amennyiben teljes generációk nem viselkedhetnek aranyifjúként. Mindenek előtt nem lehetnek könnyelmű, szeszélyes vagy naivan romantikus elképzeléseik a világ működéséről, és kiváltképp nem lehetnek teljességgel tudatlanok a dolgok rendjét illetően. Három nemzedék alatt vissza is lehet jutni a középkorba. Ortega szerint a bolsevizmus és a fasizmus annak az elkényeztetett tömegnek a tévelygése, amelyik azt hiszi, civilizáció és bőség magától terem.
*
Felmérések szerint az állítólag megátalkodottan individualista és piacpárti Egyesült Államok polgárainak közel fele támogatja a szocializmus valamilyen formáját; a fiatalok különösen fogékonyak a szocialista eszmék iránt. Hasonló a helyzet a britek és a németek esetében is.
*
A tömegek lázadása francia kiadásához írt 1937-es előszóban Ortega azt írja, az emberiség privilégiuma, hogy ismerheti múltját. A múlt ismerete igazi kincs, aminek sokkal fontosabb része a múltbeli tévedések emléke, mint a sikereké. Ahogy Ortega írja: „Az ember igazi kincse a tévedések gyűjteménye, az évezredek által lepárolt, hosszú élettapasztalat”.
Az idézetek forrása:
Ludwig von Mises Az antikapitalista mentalitás. Ellenpropaganda, 2020.
José Ortega y Gasset A tömegek lázadása. Helikon Kiadó, 2019.
