Nagyszerű gesztust tett néhány napja a Magyar Nemzeti Bank: emlékérmét bocsátott ki a neves klasszikus liberális közgazdász, Milton Friedman tiszteletére. “Milton Friedman hitt a szabadpiac jólétteremtő képességében” – dicséri az illiberális NER jegybankja a chicagói iskola egyik megalapítóját, az adókulcsok drasztikus csökkentésének hívét, a negatív jövedelemadó atyját, aki Hayek mellett folyamatosan felmutatta politikai és gazdasági szabadság összefüggéseit:
“Az alapvető veszedelem, ami a szabadságot fenyegeti, az a kényszerítés hatalma, legyan az akár egy király, egy diktátor vagy pedig egy pillanatnyi többség kezében. A szabadság fenntartása megkívánja az ilyen hatalomcentralizáció legmesszebbmenőkig történő felszámolását és a meg nem szüntethető hatalom szétszóródását illetve szétosztását – ez az ellenőrzések és egyensúlyok rendszere.
Azáltal, hogy a piac kivonja a gazdasági élet megszervezését a politikai hatalom ellenőrzése alól, kikapcsolja a kényszerű hatalom ezen forrását. Ezáltal a gazdasági erő inkább a politikai hatalom korlátozására, mint annak alátámasztására válik képessé” – írja Friedman a Kapitalizmus és szabadságban, és az ember tényleg nem tudja, sírjon-e vagy nevessen, hogy a hatalom jegybankja épp őt ünnepli.
Ha Friedman még élne, nyilván elhívták volna a CPAC-re, és elmondták volna neki, mennyire fontos a NER-nek és személy szerint miniszterelnök úrnak a politikai hatalom korlátozása, a kölcsönös ellenőrzések és egyensúlyok rendszere, Matolcsy György pedig szelfizett volna vele a Corvinuson (#Miltonvelunkvan).
Ehhez képest borítékolhatjuk, hogy Friedman igen problémásnak tartaná azt a kormányt, amely (bár a hazai baloldal folyton leneoliberálisozza), semmit sem tart fontosabbnak a politikai és gazdasági szabadság elfojtásánál, a gazdasági szereplők kézben tartásánál, a hatalomcentralizációnál, a szabad piac, a verseny, a globalista nagytőke, a “spekulánsok” elleni küzdelemnél. Ennél még Pinochet is liberálisabb volt (már gazdaságilag).
Most pedig itt a legújabb húzás: közel félmillió, túlnyomó többségében becsületes, jogkövető, adófizető KATÁ-s vállalkozónak a totális ellehetetlenítése. Hogy miért csinálják? Ahogy eddig is, kár bármi Nagyívű Tervet keresni: elköltötték a pénzünket, ezermilliárd forintunk ment el arra, hogy számos választóréteget kilóra megvegyenek, most pedig már lehajolnak az apróért is.
Katás tüntetés: “Tehetetlenségemben üvöltök itt”
Nem tudják, mi lesz a következő hónapokban, teljesen tanácstalanok az emberek. Helyszíni riport.Katt a feliratkozáshoz: https://www.youtube.com/user/privatba…
Napokkal azután, hogy Gulyás Gergely megígérte az EU-nak, hogy “a kormány által kezdeményezett jogalkotást megelőzően a társadalmi egyeztetésre is lesz idő. A speciális gyors jogalkotás arányát csökkenti a kormány”, lényegében órák alatt, bárminemű előzetes egyeztetés vagy ismerhető hatástanulmány nélkül – adóév közepén – lezavarták a középosztály egy részének kicsinálását – mert ugye nem, nem lesz adóemelés. Ne az emberek fizessék meg. Nem lesz megszorítás.
A hivatalos indok a KATÁ-val való állítólagos tömeges visszaélés, a színlelt foglalkoztatás – ehhez azonban teljesen szükségtelen ennyi embert vegzálni, még a BKIK szerint is kb. 100-150 ezren használják ezt az adónemet “visszaélés jelleggel” – és? A probléma lényege pont az, hogy miért menekülnek emberek a KATÁ-ba? Egy részüknél pl. mert nincs cég, amelyik státust kínálna nekik. És azért nincs státus, mert nem éri meg, az adórendszer többi része miatt.
A teljesen felesleges ipari és kereskedelmi kamara teljesen felesleges elnöke szerint “azoknak a munkavállalóknak (…) megoldást jelenthet a bújtatott foglalkoztatás kategorikus tiltása, akiket belekényszerítenek ebbe a kényszervállalkozói létformába.” Tényleg? Milyen megoldást? Hirtelen megnyílnak a kapuk? Megszűnnek a kényszervállalkozást kierőszakoló körülmények? Legtöbbünknek az égvilágon semmilyen valódi választása nem volt, amikor az adózásunk mikéntjéről dönteni kellett.
“Az a helyzet, hogy – bár ezzel nem foglalkozik senki – az egész ügy nem pusztán a KATA-ról szól, hanem arról, hogy mennyire élhetetlen a magyar adórendszer, hogy a ‘csodálatos’ kormányzati gazdaságpolitika mellett százezrek menekültek a katázásba, mert másképp nem lehet normálisan megélni” – foglalta össze a probléma egyik lényegét Juhász Attila politológus.
Igen ám, de a másik lényeg rendre elsikkad a KATA-vitában: az, hogy miért fogadjuk el kritikátlanul, hogy az államnak ennyi pénzt kell beszednie? “…a kormány számára elsődleges fontosságú volt a kata szabályainak módosítása a színlelt foglalkoztatás megszüntetése miatt. Ez ugyanis az állam számára is adóbevétel-kiesést okozott” – írják a Portfolio szakértői. Jó, de ez nem a mi problémánk, bocs.
Adóbevétel-kiesés? Mihez képest kiesés?
Egy szabad társadalomban az adócsökkentés, pontosabban az eleve alacsony szintű adózás egy kimondatlan társadalmi szerződés része: kevesebbet szedünk be tőletek, mert tudjuk, hogy a ti pénzetek a legjobb helyen nálatok van, mi pedig kevesebb közfeladatot látunk el, amit csak lehet, a magánszférára bízunk, csomó minden ugye eleve nem a mi dolgunk, mint limitált kormányzat, az pedig fel sem merül, hogy ezer milliárdokat szétszórjunk, stadionokat építsünk, az uniós forrásokból pedig pártközeli nemzeti középosztályt építsünk.
Túladóztatásra, lopásra, a középosztály kicsinálására nem hogy szabad, de semmilyen társadalmat nem lehet építeni. Ahogy nincs ingyen ebéd, nincs ingyen kicseszés sem félmillió emberrel. A kérdés csak az, ki, mikor és milyen formában fizeti meg ennek az árát.
