2

Ismét meg kell húzni azt a bizonyos vörös vonalat, hogy eddig és ne tovább

“Az európai demokratikus értékek védelme ma is ugyanolyan aktuális, mint akkor – ma Ukrajnában védjük ezeket az értékeket. Az EU és a NATO tagjaiként most már jó helyzetben vagyunk ahhoz, hogy vezető szerepet vállaljunk és felelősséget vállaljunk ezen elvek védelmében. (…) Ukrajnát azért támadják, mert demokrácia, mert nyitott piacgazdaságot épített, és mert az EU jogállamisági családjának részévé akart válni.”

Kaja Kallas észt miniszterelnök Berlinben, a Hayek-díj átvételekor

 

Kevesen gondolták volna, hogy miután vér és atomháború nélkül véget ért a hidegháború, darabjaira hullott “a Gonosz Birodalma”, s az általa fenntartott kényszerszövetség, s úgy tűnt, megnő a szabadpiaci, nyugatias polgári államok száma, vagy legalábbis számos ország lassan, de biztosan elindul a polgárosodás, piacosodás ösvényén, a kétpólusú világrend összedőlése, az új történelmi időszámítás kezdete után ezek a remények szertefoszlanak, s a nyugati világ új kihívásokkal néz szembe.

Mostanság Kína, Oroszország, Irán, Észak-Korea, Afganisztán, Venezuela stb., képez egy olyan nagyobb pólust, mely iszlamista latorállamot, kleptokrata banánköztársaságot, államkommunista diktatúrát s háborús hadigazdaságot működtető autokráciákat foglal magába. Az egypólusú, az Egyesült Államok katonai – gazdasági hegemóniáján alapuló világrend repedezni kezdett, s most úgy látszik, minden fronton sötét fellegek gyülekeznek.

Mindezekből pedig még a pápának is az jön le, hogy az “amerikai imperializmus”, a “NATO provokáló terjeszkedése” az, ami a világbékét veszélyezteti, s amely kirobbantotta az orosz-ukrán testvérháborút is.

Ezt az álságos áldozati pózt veszi fel Kína is, amikor amerikai politikusok ellátogatnak az álatala fenyegetett Tajvanra, vagy Oroszország, amikor számon kéri a diplomáciai megállapodásokhoz való ragaszkodást (ráadásul olyan fikciót előadva, mintha a Nyugat kötelező érvénnyel megígérte volna neki, hogy a NATO nem fog terjeszkedni Közép-Kelet Európában, ld. a lenti videót), pedig épp ő volt az, amelyik Ukrajna megtámadásával megszegte az 1991-es, a volt szovjet tagköztársaságok teljes önrendelkezését kőbe véső szerződéseket.

Olyan államhatalmak dominálják tehát ezt a tömböt, melyeknek a kényszeren és nyomásgyakorláson alapuló hegemóniaépítésére nem lehet meghunyászkodó “reálpolitikával” válaszolni. A NATO-ra évtizedek óta nem volt akkora szükségünk, mint most, ebben a vészjósló globális átrendeződésben.

Did NATO promise Russia never to expand to the east? | DW News

Just before his army invaded Ukraine, Russian President Vladimir Putin outlined his motivations in a speech. His main argument: NATO’s eastward expansion. He blamed the extension of the military alliance ever closer to Russia’s borders and accused Western leaders of breaking alleged promises to never do so.

Amikor a NATO megalakult, a Szovjetunió ereje teljében volt, szuperhatalommá nőtte ki magát. Globális szinten támogatta a hatalomátvételre készülő marxista-leninista erőket Vietnámtól Görögországon át Peruig, hogy beteljesedjen a kommunista világforradalom. A szovjet befolyásszerzés erőszakosan expanzív volt, és népek, nemzetek szisztematikus politikai, gazdasági, szellemi, kulturális leuralására törekedett, ami beláthatatlan következményeket okozott azokban az országokban, ahol a vörösök regnáltak.

A NATO egy egyszerű doktrínán alapult, amelyet Truman és Eisenhower (dominóelmélet) is megfogalmazott: a szovjetek ártalmas expanzív tevékenységének gátat kell szabni, meg kell húzni azt a vörös vonalat hogy eddig és ne tovább.

Lehet mondani, hogy az euroatlanti szövetség következetlen volt, hisz Iránban, Chilében, Venezuelában stb. totalitárius, autokratikus rezsimeket támogatott, miközben a liberális demokrácia értékeit hirdette. Erre csak azt lehet mondani, hogy Amerikának és az euroatlanti szövetségnek is érdekében állt, hogy ott, ahol a polgárosodás, a nemzetállami stabilitás stb. még nem alakult ki, s ahol a szovjetek kihasználták az instabilitáshoz vezető jelenségeket, mint a szeparatista terrorizmus, a törzsi, etnikai konfliktusok, a belpolitikai válságok, ott rendpárti, tekintélyelvű, politikai stabilitást nyújtó rezsimekkel akarta egyben tartani ezeket az országokat. Ezt lehet önérdeknek tekinteni, de úgy is, hogy Amerika az érintett országok, népek hosszú távú érdekeit is nézte.

A NATO sikerrel beavatkozott Afganisztánban, Irakban, a Balkánon. Igen, történtek embertelen dolgok, bombázások, amelyekért a NATO felelős szerveinek számot kellene adnia, de egy valamit fontos megjegyezni. Ha a Nyugat nem lépett volna közbe, az iraki diktátor törekvései egy hosszúra nyúló, pusztító háborúhoz vezettek volna az egész Közel-Keleten, az iraki kurd és a síita lakosság nagy valószínűséggel eltűnt volna a föld színéről, a Balkánon hosszú évtizedekre is elhúzódott volna a délszláv konfliktus, Afganisztán pedig a tálib emirátus égisze alatt az iszlamista terrorszervezetek találkozóhelye, fegyverraktára lett volna az elmúlt évtizedekben.

A NATO minden idők legnagyobb és legerősebb antikommunista katonai szövetségeként alakult meg, kollektív védelmet nyújtva a kisebb államoknak, összefogva Európa korábban számos véres háborút vívó nemzeteit, országait. Megmentette az orosz érdekszféra nyomasztó fenyegetésétől a Varsói Szerződésbe és a KGST-be kényszerrel betagozott közép-kelet európai államokat, ezzel is megnehezítve a Kreml dolgát, hogy az elveszejtett szovjet hegemóniát visszaszerezze.

Egy szó mint száz, a NATO nyújtja az egyetlen garanciát arra, hogy nem leszünk gyarmat, nem leszünk semmilyen megszálló nagyhatalom csatlósállama, kiváltképp nem leszünk barakkban tartott nemzet. Becsüljük meg.

Gyenge Dániel