“Oroszország 2014 óta legalább 300 millió dollárt adott titokban politikai pártoknak, tisztviselőknek és politikusoknak több mint két tucat országban, és további százmilliókat tervez átutalni azzal a céllal, hogy politikai befolyást gyakoroljon és választásokat befolyásoljon” – írta a The New York Times, egy hírszerzési infókat összegző külügyminisztériumi jelentés alapján. Jó, ezt sejthettük – tudni viszont máig nem tudjuk, miért pont a magyar kormány a Kreml leghűségesebb barátja Európában.
A Fidesz alelnöke a Magyar Hang kérdésére határozottan cáfolta, “elképzelhetetlennek” nevezte pártja orosz támogatását, mondván, ők “nem barátkoznak semmilyen agresszorral”, de akkor annál validabb a kérdés: miért csinálják, éspedig hosszú évek óta? Miért árulják el a magyar nemzeti érdeket, miért kaserolják ennyire látványosan Putyint, miért küzdenek az EU-ban Moszkva érdekében, miért csak nyögvenyelősen szavazzák meg a szankciókat, miközben arra kondicionálják rajongóikat, hogy nagyon is érthetőek a Kreml szempontjai?
Újságíróként külön érdekelne, vajon Moszkva csak politikusoknak, vagy sajtómunkásoknak is juttatott-e pénzt Kreml-párti álláspontért cserébe, vagy csak bíznak az önkéntes trollok, a meggyőződéses nihilisták, Amerika és Nyugat-gyűlölő influencerek, Ukrajnán fanyalgó új undokok, a Nógrádi-, Demkó-, Spöttle-féle “szakértők” erejében?
A NYT szerint a pénzt az oroszok rejtve, különböző intézményeken, pl. alapítványokon, agytrösztökön, szervezett bűnözői csoportokon, politikai tanácsadó cégeken, fedőcégeken és orosz állami tulajdonú vállalatokon keresztül folyósítják, teljesen érthetetlen lenne, ha médiában jártas szakember nem kapna belőle. Bár, ha jobban belegondolok, nem tudom, melyik a jobbik eset: ha az újságíró meggyőződésből vagy pénzért szolgál egy ellenséges birodalmat?
No Title
No Description
Nem mindenki teszi ezt olyan nyíltsággal, mint a Stier Gábor-féle Moszkvatér, de az ő esetükben legalább világos: ők kvázi a Kreml hivatalos magyarországi blogja. A Magyar Nemzet, a Demokrata és a Magyar Hang Oroszország-szakértőjének, a Putyin-féle Valdaj Klub állandó tagjának a meglátásai rendszeresen felbukkannak a kormánypárti médiában, erősítve a kételyt a nyugati fellépés, a nyugati értékek, de erősítve a megértést, a bizalmat Vlagyimir Putyin álláspontja iránt.
Tipikus, bár inkább fogalmatlan trollokhoz, mint profi újságírókhoz méltó módszer a nettó fake news terjesztése, mint történt legutóbb, amikor hírként kirakták egy svéd antiglobalista lap, a korábbi szélsőjobboldali nemzeti demokratákhoz köthető Nya Dagbladet “megdöbbentő titkos memorandumát”. A “memorandum” lényegében egy rövidre vágott Cion bölcseinek jegyzőkönyve, azonnal érződik, de aki csak egyszer is látta a Rand Ukrajna-ügyi elemzéseit, tudja, hogy hamisítvány.
A svéd lap szerint (az eredeti cikk itt van angolul) a neves amerikai think tank, a Rand Corporation januári “három oldalas belső tanulmánya” tök őszintén elismeri, hogy Amerika generálta direkt az európai energiaválságot, agresszív külpolitikájukkal ők provokálták ki szántszándékkal az orosz katonai beavatkozást Ukrajnában, hogy az azután elfogadott szankciók jól tönkrevágják Európa gazdaságát, az amerikai gazdaság meg ezzel valamiért jól jár.
A Rand természetesen azonnal elhatárolódott a hazugságtól, belinkelve ukrán elemzéseiket, hadd vesse össze mindenki maga a svéd fake newst az ő munkájukkal. A kár azonban megtörtént, és bár komoly lap szerencsére nem, csak a Demokrata és pár internet-hulladék osztotta meg az álhírt, a kár abszolúte nem lebecsülendő. A fejekben a kár kumulatíve keletkezik: aki posztol és oszt meg ukrán ügyben a közösségi médiában, az tudja, mennyire teret nyert az ukrán-szkepszis, a maffiaállamozás, fasisztázás, gonosz amerikai neokonozás – ha pedig az ember visszaír, hogy ugyan nézzék már meg, ki ebben a történetben a fasiszta meg a korrupt, vagy elhallgatnak, vagy arrogánsan kioktatnak, hogy jó, de egyik se jobb a másiknál, különben is, az ukránok adják már be a derekukat, meg kell állapodni Moszkvával.
Ezek az emberek a morális tisztánlátásunknak üzennek hadat. A rációnak.
Annak, hogy el lehessen dönteni, ki a tettes, ki az áldozat ebben a háborúban. Kik azok, akikkel szolidárisnak kéne lenni, és ki az, akinek Hágában, egy jól fűtött, tévével ellátott cellában lenne a helye. Ez számukra üres, értelmezhetetlen dolog, pont ahogy a magyar kormány-agitprop is sugallja: két szláv nép harcáról van szó, mi közünk hozzá; illetve van, mert az orosz gáz azért csak jöjjön (ötödáron, persze), a rezsi a lényeg, minden más csak moralizálás. Erre szolgál az amorális “reálpolitika”, amely kiiktatná az erkölcsi, emberi jogi megfontolásokat a külpolitikai gondolkodásból.
Ukrajna most nagyot fordított a háború menetén. A lépés azt igazolja, hogy megéri Himars-okkal, tankokkal és más, még komolyabb fegyverzettel segíteni az ukránokat, akiknek a Kreml borzalmas, alávetett sorsot szán. Moszkva lassan rájön, hogy ezt a háborút talán el is lehet veszteni. Ami most jönni fog, az egy hosszú, elhúzódó mentése a szerintük menthetőnek – és még több propaganda, még több fake news.
Még több pénz a vazallusoknak. Még több önkéntes segítség a trolloktól és véleménydeformálóktól.
