Mint az várható volt, a legutóbbi COP 27 klímakonferencián sem született átütő eredmény: globális energiaválság idején valószínűleg nem is létezhet olyan átfogó megoldás, amely garantálná, hogy az átlaghőmérséklet az iparosodás előtti szinthez képest nem emelkedik 1,5 foknál magasabbra. A klíma-hype egyetlen “eredménye” egy kompenzációs alap létrehozása, egyfajta környezeti “kártérítés” a legkiszolgáltatottabb országoknak a leggazdagabbaktól.
Hogy erről mit gondolok, azt a legtökéletesebben Stephen Moore fogalmazta meg egy dühös cikkben Frontpage Magazine-ban, úgyhogy itt is van a teljes írás. A fosszilis energiák további felhasználásának szükségességére, a – valós – klímaválság miatti pánik kontraproduktivitására hamarosan visszatérek itt.
“Korábbi cikkeimben már kifejtettem, hogy a klímavédő mozgalom leginkább a klímaváltozással kapcsolatos nyüzsgés. Legyünk őszinték. Ez az egész nem a Föld hőmérsékletének megváltoztatásáról szól. Még a legnaivabb környezetvédő aktivista sem hiheti, hogy szélmalmok építése és Teslák vezetése lehűti a bolygót.
Ez az egész a pénzről szól. Száz és száz milliárd dollárnyi kormányzati segélyről.
Soha nem volt még ez annyira nyilvánvaló, mint az idei egyiptomi COP 27 klímakonferencián, amelyen több mint 100 ország több mint 20 ezer küldöttje és aktivistája vett részt. Az egyetlen megállapodás, amelyet a küldöttek el tudtak érni, a gazdag nyugati nemzetek – ez alatt az Egyesült Államokat értik – üres “kötelezettségvállalása” volt, hogy “jóvátételi” pénzt fizetnek a világ szegény országainak.
Ha még sosem hallottál erről az őrült koncepcióról: az elmélet szerint Amerika tartozik a világ többi részének, amiért fosszilis tüzelőanyagokat égetett el az elmúlt mintegy száz évben.
Hogy mi van? Ezek voltak azok a fosszilis tüzelőanyagok, amelyek energiával látták el Amerikát, hogy megmentse az emberiséget a fasizmustól és a kommunizmustól az első és a második világháború, valamint a hidegháború idején. Ezek az energiaforrások működtették az iparosodás korszakát, elhozták a fényt, a fűtést és a légkondicionálást. És ezek működtették az infrastruktúránkat, a gyárakat, a bőséges élelmiszerellátást és a technológiai forradalmat. Ehhez jönnek még a gyógyszereink és vakcináink, amelyek világszerte sok százmillió ember életét mentették meg.
A múlt század fosszilis energiaforradalma volt az, amely ellátta Amerikát azzal a jóléttel és azokkal pénzügyi forrásokkal, amelyek lehetővé tették, hogy mintegy félbillió dollár katasztrófa- és külföldi segélyt nyújtson a világ többi részének szinte minden területen. És most Joe Biden elnök idiótái megegyeznek a külföldiekkel, hogy tartozunk nekik?
Amerikának kapnia kellene kárpótlást. Nem pedig fordítva.
Ó, és említettem már, hogy Kína és India idén kihagyta a konferenciát? Ők messze a két legnagyobb környezetszennyező nemzet, és nem akarnak részt venni ebben a globális kézfogásos “megállapodásban”. Ez olyan lenne, mintha azt ünnepelnénk, hogy békemegállapodásra jutottunk a II. világháborúban, csak az a rossz hír, hogy Németország és Japán nincsenek jelen.
A jó hír az, hogy a republikánusok hamarosan többségbe kerülnek a képviselőházban (a kongresszus alsóházában – a szerk.), és az egyik első politikai nyilatkozatuk az lesz, hogy kijelentik: egy fillérnyi klímasegélyt sem küldünk más nemzeteknek, amikor itthon még óriási, megoldatlan problémáink vannak.
Szinte vészjósló, hogy egy olyan időszakban, amikor a harmadik világ számos országában nincs alapvető egészségügyi ellátás, megfelelő élelmiszertermelés, tiszta víz, megfizethető/megbízható elektromos áram és alapvető iskolai oktatás a fiatalok (különösen a lányok) számára, az európai és amerikai küldöttség az éghajlatváltozás veszélyeiről prédikál.
A klímafanatikusok által a zöld energiára költeni kívánt pénz töredékéből milliók életét menthetné meg a világ pusztán azzal, hogy a szegények számára biztosítaná a tiszta ivóvízhez való hozzáférést, és milliók életét menthetné meg az elkövetkező évtizedekben is.
Mindez azt jelenti, hogy az Egyesült Államoknak nincs erkölcsi vagy jogi kötelezettsége jóvátételt fizetni egyetlen nemzetnek sem. Amerikának 1,2 billió dolláros költségvetési hiánya van, úgyhogy a bankok páncélszekrényeiben nincs plusz pénz, amit most külföldi segélyekre költhetnének. Talán majd akkor, ha egyensúlyba hoztuk a költségvetést és többletünk lesz.
Ez körülbelül a sohának a harmadik szerdáján lesz.
