Vannak témák, amiket ma már egyszerűen lehetetlen racionálisan megvitatni. A totálisan eltúlzott klímafenyegetés, a Covid ürügyén elfogadott, végtelenül káros lockdownok, gyerekeket érintő súlyos állami intézkedések mellett az európai menekülthullám is ilyen megvitathatatlan kérdés, sok éve. Mint minden egyes vitában, itt is a törzsi, ill. szekértábor-hovatartozás dönt, nem az érvek: idehaza ha ellenzed, migránsozó orbánista vagy, ha támogatod, sorosista migránssimogató. Így nem megyünk semmire.
A migránsügyek racionális megvitatása azért is nehéz, mert a nemzeti identitáspolitikában utazó széljobbos és populista pártok leginkább itt tettek szert agenda-meghatárózó és nyelvi monopóliumra (egy részük persze csak nem akar fekete vagy arab arcokat látni Európában), másrészt, a túloldalon, a szélsőséges woke baloldal a menekültek elvtelen felkarolásával folytatja utólagos antikolonialista harcát a “fehér férfiuralom”, a kapitalizmus és a “rasszizmus” ellen (már amit ezen ők értenek).
Egy korábbi posztomban már megpróbáltam megfogalmazni, hol állok ebben az ügyben: semmiképpen sem a teljesen nyitott határok, a libertárius elvbarátaim által hirdetett korlátlan bevándorlás oldalán. Fogadjuk be, legalizáljuk mindazokat, akik valós vészhelyzetben vannak (háborúk, terror-rezsimek üldözöttei) – de a Genfi egyezmény nem egész populációk európai importjára abuzálandó.
Az iszlám hátterű országokból érkezőket pedig különösen szigorúan kell szűrni, hiszen ezek a többnyire fiatal férfiak intoleráns, patriarchális, erőszakos, antiszemita közegből érkeznek, nem sokra becsülik a nyugati értékeket, a nők autonómiáját, szabadságjogait.
Semmi sem jó, ami tömeges, és ez az illegális migrációra fokozottan vonatkozik.
Nem szélsőjobboldali, hanem mélyen liberális gondolat a Nyugat megvédése azoktól, akik aláássák a szabadságjogainkat, nem hajlandók asszimilálódni, köpnek az egyéni jogokra és a földre, az utcán időnként megtámadják a nőket, a melegeket.
A nőkkel kapcsolatos attitüdjük kulcskérdés, ezen ismerni fel, mekkora botránynak tartják sokan közülük azt a nyugati világot, amelybe úgy menekültek, hogy magukkal hozták ennek a világnak a lenézését – ezen a ponton kezd el érvelni a bevándorláspárti Ayaan Hirsi Ali új könyvében az iszlám migránsok milliószámra való Európába engedése ellen.
Megrázó és letehetetlen olvasmány a “Préda – Bevándorlás, iszlám és a női jogok hanyatlása“, hihetetlen, mennyi munkát fektetett a tíz éve Amerikában élő szomáliai szerző (volt holland liberális parlamenti képviselőnő) és csapata annak az adatmennyiségnek az összeszedésébe, amely egyáltalán megalapozhat egy racionális vitát a migrációról.
Épp az adatokkal függ össze a szerző egyik felismerése, amelyet már az elején megoszt velünk: nagyon nehéz hivatalos számokat beszerezni a 2015/16-ban és azután Európába érkezett migránsok által elkövetett szexuális erőszakcselekményekről. Sok, részben eltérő felfogású, kritériumú számsort kellett elemeznie és összegeznie, hogy megállapíthassa: nagyon is szoros az összefüggés a migránsok beáramlása és a nők ellen – elsősorban szintén migrációs hátterű nők ellen – elkövetett, rendkívül brutális erőszakcselekmények között.
Ayaan Hirsi Ali, aki maga is migránsként talált menedéket annak idején Hollandiában, és aki alapvetően inkompatibilisnak tartja az iszlámot a Nyugattal, nem azért írta ezt a könyvet, hogy érveket szállítson a migránsellenes populistáknak, hanem hogy megkérdőjelezze a kritikátlan befogadói attitüdöt, problémák elkenését, erényfelmutató agyonhallgatását.
Áttörni a megmagyarázhatatlan, kínos polkorrekt csendet.
Mert ezt halljuk évek óta, ezt a kínos csendet. Például, mint történt legutóbb, amikor egy német kisvárosban egy eritreai férfi megkésel egy 14 éves (egyébként teljesen asszimilálódott török) kislányt és megsebesít egy 13 évest, a német lapokban pedig le kell görgetnünk a harmadik-negyedik bekezdésig, amíg “a férfiről” kiderül, honnan is van.
A német sajtóetikai normák szerint az elkövetők etnikumát csak rendkívül kívételes esetben szabad közölni – viszont ha német és/vagy szélsőjobbos az elkövető, olyankor szabad, ezerrel: nézzétek, mi németek megint mit tettünk. Azt viszont sürgősen leszögezték az illerkirchbergi ügyben, hogy kerüljük az “általános gyanút” (Generalverdacht) a külföldiekkel szemben. A kancellár, a belügyminiszter máig nem fejezte ki részvétét a kislány családjának, ez utóbbi inkább egy igen érdektelen szélsőjobboldali “puccskísérlet”, a neonácizmus hallatlan veszélyével van elfoglalva.
Még szebb, amikor a közszolgálati ARD híradója már be sem számol egy német diáklánynak egy 17 éves afgán menedékkérő általi megerőszakolásáról és megöléséről, mivel az ügynek csak “regionális jelentősége” van. A hallgatás, a kínos magyarázkodás, a bagatellizálás mind arra szogál, hogy a hatalom elzárja a nyilvánosságot a kényelmetlen, nem polkorrekt tényektől, saját, hosszú éveken át tartó rossz döntéseinek következményeitől. Minden ilyen ügy “egyedi”, és bár egyre több ilyen van, a tettesek kulturális háttere totál lényegtelen, tessék továbbmenni.
Fájdalmas olvasni számtalan oldalon át, milyen szintű és mennyiségű erőszakon, zaklatáson mennek keresztül európai nők az elmúlt években, ennél már csak azt fájdalmasabb olvasni, hogyan kenik el, hogyan bagatellizálják el hivatalok, bíróságok a tettek súlyát, mentő körülményként előadva a tettesek kulturális hátterét (ez kb. olyan, mint amikor egy francia bíróság felmentett egy arab antiszemita gyilkost, mivel az füvet szívott az idős zsidó nő megölése előtt).
És akkor még nem is beszéltünk a feministákról, akik – kevés kivételtől, pl. a német Alice Schwarzertől eltekintve – fontosabbnak tartják fenntartani a nyitott határok politikáját, a politikai kultúrák állítólagos egyenrangúságának mítoszát, minthogy kiálljanak konkrétan fenyegetett, bántott nők konkrét érdekeiért.
Ráadásul biztosak lehetünk benne, hogy a nyitott határok, a tömeges migráció művelt, felsőközéposztálybeli hirdetői általában őrzött, nemegyszer fallal körbevett lakóparkokban tengetik életüket. De biztonsági zár egészen biztosan van lakásaik ajtaján.
Ayyan Hirsi Ali: “Préda – Bevándorlás, iszlám és a női jogok hanyatlása”. MCC Press, Budapest, 2022. Ford.: Lancz Edina. 410 oldal, 4950.- Ft
