Az amerikai demokrácia, a politikai élet súlyos válságba került, ami korántsem a kétpártrendszerből, hanem az azt leuraló identitáspolitika és kultúrharc destruáló hatásából, illetve a populizmus térnyeréséből eredeztethető.
Amikor az amerikai kétpártrendszerben föderalisták és antiföderalisták, központosítás-pártiak, és decentralizáció-pártiak, demokraták és republikánusok álltak egymással szemben, minden szerepő igyekezett magát az alapító atyákhoz mérni, az ő szabadelvűségük és individualizmusuk volt világnézetük origója.
Mind a republikánusok, mind a demokraták klasszikus liberálisokként határozták meg magukat, nézeteltéréseik pedig olyan kérdésekből fakadtak, melyek a nemzetközi politikáról, a gazdaságról, szociális kérdésekről, a végrehajtó hatalom korlátairól, mozgásterének szabályozásáról szóltak.
A vitákon felül állt azonban egy konszenzus is, mégpedig az, hogy tiszteletben tartják az amerikai alkotmány és a Bill of Rights értékeit, s hűek maradnak a republikánus elvekhez.
*
Azóta azonban sok minden változott. Már Trump kultúrharca előtt is lehetett látni a Demokrata Párton belül egyfajta tendenciáját annak, hogy az európai gyökerű szociáldemokrácia kíséretében a radikális baloldali eszmék is kezdenek teret nyerni az Egyesült Államokban, s a kollektív egyenlőség gondolata kezdi háttérbe szorítani az egyéni szabadság eszményét.
A Republikánus Párton belül Trump előtt ilyen populista folyamat nemigen volt megfigyelhető, a párt igyekezett következetesen kiállni azokért a liberális értékekért, melyeket ezen a blogon is számtalanszor hangsúlyozunk, különösképp a tulajdon, a szabadságjogok, a szubszidiaritás, az alkotmányosság védelméért. A republikánusok azokat a hagyományos amerikai értékeket képviselik, melyek elsősorban arra irányulnak hogy az egyén autonómiáját, alkotmányosan rögzített önrendelkezését, s vagyonát megvédjék a központi hatalommal szemben.
Hogyha jómagam amerikai állampolgár lennék, biztosan a republikánusokra adnám le a voksomat, hiszen ők állnak a legközelebb azokhoz a szabadelvű hagyományokhoz, melyek alapjain az Egyesült Államok szerveződött, és létrehozta a világ egyik legszabadabb, legfejlettebb, legerősebb hatalmát, mely zászlóshajója a fejlett, nyugati civilizációnak.
Azonban a párt sok olyan változáson ment keresztül, ami hiteltelenítette mindazt, amit addig képviselt. Színre lépett egy Donald Trump. A republikánus politikát azóta is a szimbolikus identitáspolitizálás határozza meg, a slágertéma az antiwoke mozgalom, a kultúrkereszténység, a globalizációkritika.
Mondhatnánk, hogy ez jogos ellenreakció a szélsőséges (kultúr)baloldali woke irányzatok elterjedésére, melyek öncenzúrába, önmegtagadásra kényszerítik a polgárokat, s az egyéneket különféle identitáscsoportokba skatulyázzák be, melyekre ráépül a kollektív bűnösség is.
Trump azonban mindezt öncélúan lovagolta meg, s sokszor túl messzire is ment. Felszólalt az illiberális kultúrbalos progresszivizmussal szemben, de ő meg átfordult az illiberális populista jobboldal irányába, s ahogy kisajátította magának a Republikánus Pártot, úgy akarta kisajátítani az amerikai demokráciát is.
Ezért is ad okot némi bizakodásra, hogy Ron DeSantis fellépett a nagypolitika porondjára, sőt, a legújabb felmérések szerint Trumpot toronymagasan előzi, Joe Biden támogatottságát is meghaladja. Úgy tűnik reális eséllyé vált egy újabb republikánus elnökség, ezúttal egy olyan figurával, aki szintúgy karakán módon fellép a (kultúr)baloldal szellemi destrukciója ellen, ugyanakkor tiszteletben tartja az amerikai értékeket is.
*
Ron DeSantis következetesen konzervatív abban, hogy foggal-körömmel ragaszkodik az alapító atyák által lefektetett polgári rendhez, ugyanakkor elutasítja, hogy a progresszív eszmék begyűrűzzenek a kultúrába, a munkahelyekre, s kiváltképp az oktatásba.
Gyakran idézett kijelentése : “A jogaink Istentől származnak, nem a kormányzattól”. Ahogy egy 2019-es beiktatási beszédében fogalmazott, amikor szót emelt a limitált állam, s a kormányzat hatalmának természetjogi korlátozása mellett: “Ennek a kormánynak nem az a szerepe, hogy helyettünk irányítsa az életünket, hanem az, hogy biztosítsa azt, amit Lincoln úgy nevezett: ‘nyílt terep és méltányos esély az ember szorgalmának, vállalkozásának és intelligenciájának”.
Meglepő, tömör lényeglátás a BBC-től:
Five things to know about Florida governor Ron DeSantis – BBC News
Ron DeSantis is a rising Republican star after easily winning re-election as Florida governor in the US midterms. DeSantis won by a landslide of more than a million and a half votes, the largest margin of any Florida governor in 40 years.
A klasszikus republikánus értékek talaján áll az olyan fontos kérdésekben, mint az adócsökkentés, a magántulajdon, a magánvagyon védelme, a fegyverviselés szabadsága, a vállalkozás és a verseny szabadsága. A szélbalos woke térnyerése idején fontos lépés volt, hogy idén november 7–én bevezette a kommunizmus áldozatainak emléknapját Florida iskoláiban.
Kormányzói hivatalának 2022/2023-as költségvetésében nagy volumenű adócsökkentési program szerepel, amely számos fogyasztói cikkre vonatkozóan mentesíti a kereskedőket a forgalmi adók alól. A szövetségi kormánnyal ellentétben visszafogott helyi fiskális politika eredményéről DeSantis úgy nyilatkozott: “Büszke vagyok arra, hogy Floridának rekordtöbblete van, és boldog vagyok, hogy történelmi adókedvezményt javasolhatok a floridai családoknak.”
Igaz, DeSantis keménykezű intézkedéseket is hoz, például amikor különadót vet ki Florida legnagyobb, privilegizált munkaadójára, a Disneyre, amiért az egy elfogadott anti-woke jogszabály elleni küzdelemre szólított fel, vagy megtiltja az egyetemi professzoroknak, hogy polkorrekt torzításokkal beszéljenek az amerikai történelemről, s hogy a “kritikai fajelmélet” tananyag lehessen az iskolákban.
Mindezeknek az elvi alapjaival nincs is probléma: a kritikai fajelmélet egy inverz fajelméleti áltudomány, az amerikai történelem ideológia vezérelt félremagyarázása pedig súlyosan radikalizálhatja a társadalmat, a meghasonlás az amerikai demokrácia bukásához vezethet.
Ron DeSantis a hagyományos, szabadságpárti amerikai jobboldal világnézetét testesíti meg. Vannak ugyan tekintélyelvű vonásai, de ellenzi a kiterjedt központi hatalmat, a szubszidiaritás elvét támogatja. Az “erős nemzet” jelszavával politizál, de nem konzervatív-nacionalista, hanem a mély vallásosságon, a természetes erkölcsi rend, s a természetjogok tiszteletén alapuló patrióta nézetet képvisel. Trumppal szöges ellentétben világossá tette azt is, hogy hűséges az Egyesült Államok alkotmányos rendjének klasszikus liberális elveihez.
*
Mindebből az is következik hogy elutasítja a nagy kormány/nagy állam intézményét, támogatja az alkotmányosságot, ahogy ez Covid-intézkedéseiben is megnyilvánult amikor elutasította a lockdown extrém jogsértő módszereit, s nem állta útját a szabad utazásnak, szabad mozgásnak, a vállalkozások zavartalan működésének, s a szabad kereskedelemnek.
Mindemellett, ugyancsak Trumppal ellentétben: nem épít maga köré személyi kultuszt, nem akarja magának kisajátítani a Republikánus Pártot, nem kérdőjelezi meg az amerikai demokrácia értékeit, de tevékenyen cselekszik. Nem mellesleg korántsem folytatott olyan populista, frázispuffogtató, primitív ellenségeskedő gerillakampányt, mint amit Trump művelt a republikánus előválasztáson, majd az elnökválasztás előtt.
Az amerikai félidős választások bebizonyították, hogy az amerikai választópolgárok zöme nem kér a politikai zombikból, az inkompetens gerontokratákból, a népszédítő populizmusból, s a politikai showmanekből sem.
Joe Biden és Donald Trump is nagyot vesztett ebben a csatában. Nem csupán politikai, hanem morális téren is megrontották pártjaikat, szembementek az amerikai alapértékekkel, Amerika nemzetközi tekintélyét is csorbították, soha nem látott megosztottságot, szélsőséges fanatizmust előidézve a társadalomban.
Ron DeSantis-szal most olyan politikus emelkedik fel, aki erős hitű és elkötelezett, nem pedig hergelő populista, s talán segíthet megszabadítani a republikánusokat korábbi mentorától, Trumptól – és a trumpizmustól.
