2

A média is segít cukorkákat osztogatni a terrort ünneplő palesztinoknak

Ismerős képek bukkantak fel nem sokkal azután, hogy egy palesztin terrorista – egészen véletlenül január 27-én, a holokauszt nemzetközi emléknapján – egy jeruzsálemi zsinagógánál agyonlőtt hét, épp az imáról távozó embert és többeket megsebesített. Ünneplő palesztin tömegeket láttunk az utcákon, csakúgy mint szeptember 11-e után, és csakúgy, mint eddig is, számos palesztin terrortámadás után.

“A palesztin média ünnepségekről számolt be egész Ciszjordánia városaiból, köztük Ramalláhból, Nabluszból és Dzsenínből, valamint Kelet-Jeruzsálem egyes részeiről. A videókon tűzijátékok, ünnepi lövések, dudáló autósok, máglyák és az utcákon skandáló tömegek voltak láthatók. Hebronban maszkos férfiak győzelmi jeleket mutogattak és cukorkákat osztogattak” – írja a The Times of Israel.

Viszont ha nem ezt, vagy néhány válogatott lapot olvasunk, nem is tudunk az egészről: a legtöbb mainstream lap egyszerűen szemérmesen elhallgatta ezt a spontán népi reakciót, természetesen azt is, hogy az ünneplők között volt a “mártír” fiát dicsőítő elkövető anyja. Erről beszámolni valószínűleg illetlenség volna, nyilván nem pc, nem szép dolog a globális Dél népeinek tradicionális szokásait bíráló jelleggel előhozni.

Ebben az ünneplésben azonban az erről és az elmúlt évtizedek merényleteiről beszámoló sajtó (nem utolsósorban: az Izraelt folyamatosan, egyoldalúan elítélő ENSZ és a valamiért Izrael-fixációban szenvedő, a zsidó államot folyamatosan kioktató EU) is bűnrészes, az ő “cukorkáik” is ott voltak Ramallahban, Nabluszban és Dzsenínben.

Akárcsak az olyan Izrael-gyűlölő jogvédő szervezeteké, mint a nem terroristákkal szembeni, hanem “palesztinokkal szembeni megtorló intézkedéseket” elítélő Amnesty International (AI) vagy a Human Rights Watch (HRW), amelyek az emúlt években hazugság-cunamival árasztották el a nyilvánosságot, “apartheid” államról beszéltek, arról, hogy Izrael “a palesztin lakosság elnyomásának és uralmának intézményesített rendszerét tartja fenn a zsidó izraeliek javára.”

Kell több a palesztin terroristák erkölcsi önigazolásához?

No Title

Palestinians in West Bank and Gaza celebrated the deadly Jerusalem synagogue attack that killed seven Israeli Jews. The Palestinians hailed the attack as heroic and revenge for Jenin raid that killed at least 10 Palestinians, including a 70-year-old woman. Watch the video for more details.

Az ENSZ évtizedek óta kettős mércét tart fenn, ha a zsidó államról van szó, összehasonlíthatatlanul többször és más hangon ítéli el, mint a valódi latorállamokat, funkcionáriusai időnként “zsidó lobbiról” delirálnak. Ügynökségei és az EU is finanszírozza azokat a palesztin tankönyveket, amelyek Izrael- és zsidóellenes hangulatot keltenek a diákokban, és amely indoktrináció egyértelműen része a fiatal palesztin elkövetők szocializációjának.

A mainstream média szerepe azonban egyszerűen páratlan: nem felejtenek (az elmúlt évtizedek elfogultságaiból, súlyos szakmai hibáiból, előítéletes beszámolóiból), és semmit nem tanulnak.

Akik arról írnak, hogy “újabb palesztinokat” lőttek le izraeli katonák a dzseníni menekülttáborban, nemcsak hazug módon etnicizálják a konfliktust, de a lényeget hallgatják el: az IDF a Palesztin Iszlám Dzsihád készülő merényletének hírére járőrözött a táborban, tűzharcba keveredett a terroristákkal, közülük lelőtt hetet és két civilt is. Nem szándékosan, ahogyan nemrég a palesztin újságírónőt sem szándékosan – ez különbözteti meg őket a jeruzsálemi és a többi terroristától, akik direkt mennek civileket ölni.

Nincs olyan, hogy az “erőszak spirálja”: Izrael a (készülő) palesztin terrortámadásokra reagál Júdea-Szamáriában (Ciszjordániában), a Hamász rakétatámadásaira lő vissza Gázában. Nincs, nem létezhet egyenlőségjel terrorizmus és antiterrorista fellépés között.

A mainstream média természetesen nem meri nyíltan leírni, csak érezteti, hogy a jeruzsálemi (meg általában az összes) terrortámadás valamiféle érthető válasz egy izraeli etnopolitikai mészárlásra. Az elkövetők erkölcsi legitimációját akkor is a média meg a szokásos véleménydeformálók szállítják a terroristáknak, ha utána pro forma elítélik a tetteiket: a kettő mindig együtt jár, szerves része a cinizmus, az erkölcsi nihilizmus és a nyíltszíni ostobaság (“kétállami megoldás”) sajátos, helyi érdekeltségű keverékének.

A Hamász, az Iszlám Dzsihád nem “fegyveresek”, nem “militánsok” és pláne nem egyszerűen “palesztinok”: annak kell őket nevezni, amik: terroristáknak. Akkor is, ha történetesen 13 éves fiú az elkövető. Nem Netanjahu bármely kormánya (amely jelenleg tartalmaz pár szélsőséges arcot is), nem a Templom-hegyen tett “provokatív” miniszteri látogatások váltják ki a palesztin terrort, hiszen eddig mindegyik, a “békepárti” izraeli kormányzatok idején is öltek, robbantottak, késeltek.

Nem tudom, hány halott zsidó kell még ahhoz, hogy a mainstream média is megértse: ezeknek az embereknek a zsidó állam léte a probléma, nem a Templom-hegy, nem Kelet-Jeruzsálem, nem az ún. “megszállt” területek. És mivel ez a probléma, a megoldás természetesen nem egy Irán és Katar által finanszírozott, felfegyverzett, előbb-utóbb a Hamász által kormányzott “önálló” palesztin állam, amelynek térképein nem szerepel Izrael.

Nem tudom, hány év még, amíg igen tisztelt médiabeli kollégáim képesek megfelelni a szakma minimális követelményeinek.