Ha bárkit megkérdeznénk, melyik Ronald Reagan leghíresebb mondása, a legtöbben valószínűleg a berlini fal előtt elmondott híres beszédének sorait neveznék meg (“Gorbacsov úr, bontsa le ezt a falat!”), de talán olyan is akadna, aki felidézné, hogy “az angol nyelv kilenc legfélelmetesebb szava: a kormányzattól jöttem, és azért vagyok itt, hogy segítsek.” Reaganben az a jó, hogy bármelyik mondását, beszédét, viccét vesszük elő, egy elvszerű, szabadságszerető, Amerika értékeit és érdekeit egyformán szem előtt tartó politikusról beszélünk.
Nem sokkal az Ukrajna ellen indított orosz agressziós háború évfordulója után érdemes ezért arra is emlékeznünk, hogy negyven éve, 1983. március 8-án mondta el az elnök a híres “gonosz birodalma”-beszédét, amelynek – a terjedő új izolacionizmust tekintve – sok eleme máig fontos (“Amerika égve tartja a szabadság fáklyáját, de nem csak a magunk, hanem a világ több millió embere számára is“), a beszéd legfontosabb vonása azonban az, hogy a politikai eszméit Reagan nem félt erkölcsi alapokra helyezni.
Reagan alaposan kivesézi a morál bolsevik tagadását, azt az attitüdöt, amely “csak azt az erkölcsöt ismeri el, amely az ő ügyüket szolgálja”, és ezt a minden öröklött értéket elpusztító nihilizmust teszi meg a totalitárius gonosz leglényegének. Nem zárja ki a párbeszéd lehetőségét a szovjetekkel (az elrettentés mellett valószínűleg a Gorbacsovval való párbeszéd is kellett a kommunizmus legyőzéséhez), de egyértelművé teszi, hogy győzni csak erőből lehet.
“…meg kell értetni velük, hogy soha nem fogunk kompromisszumot kötni elveink és normáink tekintetében. Soha nem fogjuk feladni a szabadságunkat. Soha nem fogjuk feladni az Istenbe vetett hitünket. És soha nem hagyjuk abba a valódi béke keresését.”
Ronald Reagan “Evil Empire” speech
On March 8, 1983, Ronald Reagan made his famous speech in which he referred to the U.S.S.R. as an “Evil Empire.”
Egy olyan időszakban, amikor a republikánus párt egyre több alapelvétől szabadul meg, egyre jobban enged a szociális populizmusnak, az alt-right ihlette narratíváknak (“deep state”, Soros, “globalisták”), szabad piac helyett a szavazatleső protekcionizmusnak, a woke-kal szembeni jogos fellépés ürügyén a nők alapvető jogait csorbítja, külpolitikában pedig a Kínával és Oroszországgal való “békét” keresi, érdemes újra felidéznünk Reagan híres, negyven évvel ezelőtti mondatait:
“…miközben az állam felsőbbrendűségét hirdetik, az állam mindenhatóságát az egyes ember felett, és azt jósolják, hogy az végül a Föld összes népe fölött uralkodni fog, ők a gonosz fókusza a modern világban…
Arra kérem önöket, hogy óvakodjanak a büszkeség kísértésétől – attól a kísértéstől, hogy könnyelműen mindezek felett állónak nyilvánítsák magukat, és mindkét felet egyformán hibásnak bélyegezzék, hogy figyelmen kívül hagyják a történelem tényeit és egy gonosz birodalom agresszív impulzusait, hogy a fegyverkezési versenyt egyszerűen óriási félreértésnek nevezzék, és ezzel kivonják magukat a helyes és helytelen, jó és rossz közötti küzdelemből.”
A gonosz felismerése és meghatározása, a jó és rossz közti fundamentális különbség meglátása, a szabadság alapvető értkeinek szem előtt tartása, a hamis neutralitás elvetése – létezhet-e ennél ütősebb üzenet a republikánusok mai többségének?
Trumpnak és követőinek, akik befagyasztanák a létükért küzdő ukránok megsegítését, és úgy teremtenének békét Ukrajnában, hogy területe egy részét beáldoznák Putyinnak. Blogunk korábbi reménységének, Ron DeSantisnak, aki a pártján belüli hangulatnak engedve közli, hogy az Ukrajna elleni orosz háború számára nem tartozik a nemzeti érdekek körébe, hiszen az csak “egy területi konfliktus”. Tucker Carlsonnak, aki – hagyjuk.
A korábban 180 fokkal ellentétes állásponton lévő DeSantis ma, a Putyin-barát narratívának megfelelően, nem hogy nem tesz különbség tettes és áldozat között, de Amerikát teszi meg a háború fő finanszírozójának, azt állítva, hogy be kell szüntetni a “biankó csekkek” kiállítását Kijevnek. Holott soha senki nem állította (a blogunk által egyáltalán nem kedvelt Biden-adminisztráció sem), hogy bárki “biankó csekket” akarna adni az ukránoknak.
Az viszont tény, hogy az orosz agresszió nem két szláv nép magánügye, nem “területi konfliktus”, hanem egy őrült autokrata harca mindannyiunk szabadsága és önrendelkezése ellen, a másik oldalról pedig egy szuverén nemzet jogos önvédelmi harca. Arra kérem az új nihilistákat, bocs, “realistákat”, óvakodjanak attól a kísértéstől, hogy könnyelműen mindezek felett állónak nyilvánítsák magukat.
Mégiscsak nonszensz, hogy a GOP-ban a jelek szerint már csak Nikki Haley-ben és Mike Pence-ben lehet bízni Reagan örökségének fenntartása szempontjából.
Még egyszer: az 1983-as Reagan-beszéd morális tisztasága és elszántsága miatt fontos üzenet ma is. Ne tévesszen meg minket az a sokat hangoztatott érv, hogy a szovjet kommunizmus anno az egész világot fenyegette, Putyin meg csak a saját hátsó udvarát. Nem. Ez az ember azt hiszi, eldöntheti, mely országok tartoznak az érdekszférájába (Ukrajna mellett figyeljünk a grúziai és moldovai mozgásokra is!), és szuverén nemzetek NATO-tagságát kérdőjelezi meg évek óta. Ha Ukrajna a NATO tagja lenne (és valóban a Nyugat bűne, hogy nem az), nem merte volna megtámadni.
“Míg Reagan az erő, a magabiztosság és a tisztánlátás embere volt egy ijesztő katonai fenyegetéssel szemben, addig DeSantis és Trump a gyengeséget, az elszigeteltséget és az erkölcsi kétértelműséget képviseli egy gyengébb hatalommal szemben” – állapítja meg keserű NYT-cikkében David French. Nehéz ezzel vitába szállni.
