Miközben Magyarország vezénylő tábornoka, az EU erős embere külföldi embercsempészek ezreit ereszti rá Európára és arról delirál az állami médiájában, hogy a “Soros-birodalom lenyomta az európaiak többségének a torkán a kötelező migránskvótát”, valószínűleg ötszáznál is több migráns halt meg a görög partoknál egy halászhajó tragédiája nyomán. Ez nem az ő hibája – de ha rajta áll, nem is történik semmilyen elmozdulás az ügyben.
A Földközi-tengeri halál – ha nem is ebben a nagyságrendben – napi rutin: az EU lassan egy évtizede nem tudja eldönteni, probléma vagy megoldás-e a migráció, a menekülni vágyók pedig Líbiában, Tunéziában leperkálnak pár száz dollárt az embercsempészeknek, beszállnak (vagy berakják őket) a lerohadt lélekvesztőkbe, ill. online rendelt felfújható kínai csónakokba, és próba szerencse alapon megcélozzák azt a kontinenst, amely – nem tudom, említettem-e már – nem tudja eldönteni, hogy ők problémát vagy megoldást jelentenek-e valamire.
Európa erős embere annyiban egyedülálló jelenség az EU-ban, hogy nem megoldani akarja, hanem belpol használatra politikai terméknek tekinti a migrációt (akárcsak az ukrajnai háború vagy a gender kérdését).
Ha Európa erős embere a megoldás része szeretne lenni, nem próbálná a nagy nehezen tető alá hozott, áttörésnek nevezhető megegyezést utólag megfúrni azzal, hogy arról a Tanács döntsön (az már csak a legutolsó fázis lesz), és arról hazudoznia, hogy az elosztási kvóta nyomán Magyarországnak is be kell fogadnia migránsokat (nem igaz, a befogadás némi kápé fejében kiváltható).
Kb. ennyire tartja fontosnak Európa erős embere az európai szolidaritást (amit mástól más esetben elvár), ennyit ér a konzervatív barátai melletti kiállás (nyíltan elfordul Melonitól, aki ezidáig teljes joggal érezhette, hogy az EU kvázi olasz meg görög magánügynek tartja az illegális migránsok kezelését). A pár napja kialkudott megállapodás távol áll a tökéletestől, de 1) üzeni, hogy észleli a problémát, 2) az adott keretek között igyekszik racionális válaszokat adni rá.
A korlátlan migrációt jó ötletnek tartó német Zöldek például épp ellenkezőleg, azon vannak kiakadva, hogy a paktum által szerintük Európa még jobban bezárkózik, és a szigorított menedékkérelmi eljárások túl sok ember visszafordítását eredményezik majd. A Tagesspiegel pedig röhejes cikket közöl arról, hogy az EU migrációs politikája “magyarizálódik“, valójában Orbán nyert, különben is, “csak Németországnak évente mintegy félmillió emberre lenne szüksége, ha nem akar kihalni, hanem fenn akarja tartani a termelékenységét és a szociális rendszerét.”
Teljes nonszensz, és a jobboldali populistákhoz hasonlóan a balos jóemberkedők sem segítik a probléma megoldását, ha folyamatosan bagatellizálják a tömeges illegális migráció okozta károkat, a szabadjára engedett bevándorlás gazdasági, szociális és kulturális árát.
Az illegális menekültek zömét fogadó olaszoknak és a görögöknek teljesen igazuk van, amikor a szolidaritás jegyében a már megérkezettek igazságosabb elosztását várják el (még egyszer: élő emberek megmentése és partra vetett holttestek kihalászása nem az ő egyéni szocproblémájuk), valódi megoldást azonban nem a tömeges menekültimport, hanem – talán – a mostani megállapodás jelenthet: gyorsul és szigorodik a menekültügyi eljárás, éspedig az EU-s határokon, a befogadás önkéntes, aki nemet mond, 20 ezer eurót fizet a közösbe per migráns, nincs is ezzel baj.
Sok még a kérdőjel persze (mi számít biztonságos harmadik országnak, hogyan lehet biztosítani, hogy az elutasítottak valóban kitoloncolhatók legyenek stb.), de talán segíti a tisztánlátást, ha a migránsügyet az egyéni jogok felől közelítjük. Ennek alapján
- az illegális migránsoknak joguk van ahhoz, hogy életben maradjanak, azaz kimentsük őket a tengerből – ez azonban nem jelenthet automatikus befogadást, menedékjogot. Joguk van a gyerekeikkel közös elhelyezéshez, ahhoz, hogy biztonságos és jogállami keretek között beadják menedékjogi kérelmüket, és azt fair módon elbírálják. Joguk van ahhoz, hogy a határon ne verje meg és ne éheztesse őket senki, és ne pushback-olják őket vissza kétséges körülmények közé;
- a többségi társadalomnak pedig joga van ahhoz, hogy felülről ne erőszakoljanak semmilyen helyi közösségre nem kívánt embereket: ez csak és kizárólag konfliktusokhoz vezet. Joga van ahhoz, hogy akiket befogad, azok tegyenek meg mindent az integrációjukért, ne nézzék le a Nyugat értékrendjét, dolgozzanak, ne a szociális rendszert terheljék. Joga van ahhoz, hogy kitoloncolja a németországi késelőket, svédországi bandaháborúzókat. Joga van ahhoz is, hogy Európa ne iszlamizálódjon.
Aki a tömeges illegális migrációnál kizárólag a befogadók humanitárius kötelezettségeit hozza elő, az erősen, khm, csúsztat. Valóban tűrhetetlen, hogy kvázi napi szinten emberek tucatjai fulladnak a Földközi-tengerbe – de sem Európa, sem a genfi menekültügyi egyezmény nem komplett lakosságok importjára van kitalálva. Teljesen jól látja az EU, hogy a kibocsátó harmadik országokban kell elsősorban megállítani az embereket, még mielőtt beszállnak a bűnözők csónakjaiba.
Mint ismert, 2015 óta főként az iszlám hátterű országokból sokszor enyhén szólva illiberális demokrata fiatalemberek jönnek Európába, akik nem tisztelik a fent említett egyéni jogokat, nem szeretik a nők autonómiáját, a vallásszabadságot, a zsidókat és a melegbárokat, ellenben erősen hozzájárulnak az erőszakos bűncselekmények statisztikáihoz. Lehet szidni Európa xenofób, kirekesztő szélsőjobboldalát, de ők egy valós problémára adnak rossz válaszokat.
Hogy nem túl ildomos módon magamat idézzem: “…iszlamista, tehát intoleráns, Nyugat- és szabadságellenes, nő- és meleggyűlölő közegből érkezőknél pláne indokolt a bevándorlási szigor. Itt tehát nem valami rasszista kirekesztésről van szó, hanem az alapvető szabadságjogok, az európai értékek védelméről.” Nagyon remélem, hogy az EU tartja is magát ahhoz, amit néhány napja beígért.
