Amióta megbántam azt, hogy nem maradtam otthon a tavalyi választásokon (ami már a választás estéjén bekövetkezett, amikor senki nem állt ki MZP mellé a bajban), azt, hogy mivel annyira elegem volt és van a NER-ből, szépen leszavaztam az ellenzéki “összefogás” pártjaira, igyekeztem nem nyomon követni az egyes pártok válogatott megnyilvánulásait.
Ennek – a nyilvánvaló mentálhigiénés szempontokon túl – a fő oka az, hogy telítődtem ezekkel a fantáziátlan, elvtelen emberekkel. Továbbra is úgy látom, hogy kellő számú elkeseredett, felháborodott, elszánt választó esetén a NER igenis leváltható – ez azonban nem megy a rendszerben és parlamentjében kényelmesen berendezkedő, egymással elfoglalt, az önreflexió minimumát sem ismerő szereplőkkel.
Ahogy komcsikkal sem. Sem régi vágású, sem zöld klíma-komcsikkal.
És nemcsak azért, mert a Fidesz balról (illetve csak balról) nem váltható le: szociális ígérgetésben, családtámogatásban, az államtól való függőség megszervezésében, tőkések és spekuláns bankárok elleni hangulatkeltésben ők a legprofibbak. Hanem bizonyos elvi okokból sem.
“A haza vigyáz rád”- ez simán elmenne NER-szlogennek is, ehelyett ott látjuk a legtudatosabban készülődő ellenzéki pártvezér orra alatt. Én viszont nem akarom, hogy a haza “vigyázzon” rám, ellenkezőleg, nekünk kell vigyáznunk arra, nehogy a hazára hivatkozó bármely kormány túl sok pénzünk felett diszponálhasson, ill. egyéb módon elpofátlanodjon.
Capitalism vs. Socialism
Decades after capitalism seemed to have triumphed over socialism, politicians are once again arguing about the merits and drawbacks of these opposing economic systems. Why are we still having this debate? Andy Puzder, former CEO of the parent company of Hardee’s and Carl’s Jr., explains the misconceptions that keep the debate alive.
Amióta nem vagyok gyerek, tudok magamra vigyázni. Aki meg nem tud, mert “elesett”, azon segít az adócsökkentés (több pénze, így több döntési helyzete lesz), a minél szabadabb piaci viszonyok és az egyéni felelősség esélye, míg az infantilizáló, paternalista felkarolás biztosan nem. Akkor sem, ha balról jön.
“Nincs mese, fizessenek a gazdagok” – jutott el a baloldaliság leglényegét kifejező lebutított szlogenhez Gyurcsány Ferenc, (fenyegetve hozzátéve, hogy ez nem fenyegetés, “csak figyelmeztetés a gazdagok felelősségére”), holott ha valaki, ő pontosan tudja, hogy a dolgok nem így működnek. A szlogent az általa korábban épp ezért bírált Botka Lászlótól vette át reciklálásra, nem először, Botka pedig nem mástól, mint Rákosi Mátyástól – kb. ennyit az innovatív, 2023-as magyar szociáldemokráciáról.
Így jár, aki szociáldemokráciának nevezi az állami lopást. Miért, hogy másképp nevezzük ezt a politikai hitvallást: “…fel kell mondani az elfogadás sehova nem vezető magatartását és azt kell mondani, hogy újraosztjuk a közös jövedelmet, újraosztjuk a döntések képességét, mert nem lehet az ország a keveseké, újra az emberek államának kell lennie.” Javasolhatom a népi állam kifejezést? Népköztársaság, anyone?
Újraosztjuk – kik az a mi? Egy majdani DK-kormány? És mit, milyen “közös jövedelmet?” Egyéni jövedelmek vannak, azt ugye leadózzuk, eddig is a közpénzek “újraosztásán” alapult az emberek állami boldogítása, milyen új forrásokat nyúlna le még tőlünk “közös jövedelem” címén egy baloldali kormány? És komolyan ez fog embereket átvonzani a Fidesztől?
Botkához és a 2022-es összefogás többi baloldali résztvevőjéhez hasonlóan Gyurcsány is a “gazdagok” ellen fordul (jó lenne tudni, melyik PR-ügynökséggel dolgoztat), mondván, “a szabadságnak muszáj együttjárnia lehetőségekkel, mert ha a gazdagnak nincs felelőssége, akkor csak hatalmaskodni fog, a szegénynek pedig nem lesznek lehetőségei”, így Gyurcsány szerint a “hazafias tett ” az, ha “aki többre jutott, az többet ad vissza a hazának.”
Állj-állj-állj, ez már nagyon sok sebből vérzik. Egyrészt a történelem egyik fontos tanulsága, hogy ahol “a gazdagok” ellen uszítanak, ott előbb-utóbb zsidók/kapitalisták lógnak a lámpavasakon, utána pedig zsidók/kommunisták. Ezt azért nem gondolnám fenntartható 21. századi modellnek.
A másik: ha “gazdagok” címén az állami korrupción, protekcionizmuson felhízlalt NER-elitet érti a szónok, akkor mondja azt, az utolsó dolog, amire szükségünk van, az a kreatív vállalkozók, önerejükből sikeres kapitalisták elleni hecckampány. De a NER-milliárdosoknál sem az a feladat, hogy “visszavegyék” a vagyonukat, hanem hogy – ahol szükséges – kizárólag törvényes és jogállami eszközökkel felderítsék a vagyonok eredetét, a többi a bíróságok dolga.
Aki többre jutott, többet adjon vissza a hazának? Ha tisztességesen kerestem meg a pénzemet, jövedelmemet, és még adóztam is, akkor semmivel nem tartozom a hazámnak. Kevés hazugabb, jóemberkedőbb, nárcisztikusabb nonszensz van annál, hogy a vagyonomból valamit “visszaadok a társadalomnak“. Semmilyen tartozásuk nincs felénk, a sikerük nem a társadalom önfeláldozásának, kizsákmányolásának köszönhető (még egyszer: a lopott vagyonok ügye teljesen más kérdés, a válasz a jogállam igazságszolgáltatása).
A DK elnöke szerint “nagyszerű dolog”, hogy az árnyékkormány és a pártjuk környékén gyülekeznek “azok a hazájukat szerető emberek, akik dolgoznak azon, hogy milyen, másik Magyarországot szeretnének.” Hát, ezek után kiváncsian várom, mire jutnak.
