Nem mindennapi videó teszi köreit a közösségi médiában: a rövid felvétel az egyik Hamász által fogva tartott izraeli túsz, a 36 éves Rimon Kirsht keddi szabadon bocsátásának pillanatát örökíti meg. A Mirim kibucból elhurcolt Kirsht-et és két másik túszt a terroristák néhány hete arra kényszerítették, hogy egy propaganda-videójukban Netanjahut tegyék felelőssé az október 7-i mészárlásukért.
A túsz nem hálát rebegve, alázatosan fogadja kiengedését, ahogy azt a Hamász-PR szeretné (férje, Yagev Buchshtab még a Hamász foglya), hanem egy hosszú piilanatig a gépfegyveres terroristával szembeállva, fejét felszegve, gyilkos tekintettel néz elrablójára, majd egy másik túszt, Merav Tal-t átkarolva átmegy a túloldalra.
“Nézzék meg ezt az izraeli hőst, aki egy álarcos, gépfegyveres Hamász-terroristával dacol” – írta Lee Kern forgatókönyvíró. Az izraeli kormányszóvivő, Eylon Levy pedig azzal osztotta meg a klipet, hogy “Ne szórakozz zsidó nőkkel.” Hát ne. Itt azonban ennél az asszertív-feminista pillanatnál egy kicsit többről is szó van.
Azok a jóemberek, akik mentegetni akarják a Hamászt, új bizonyítékot találtak maguknak erre: a túszok kiszabadítását bemutató videókat – írja a Jüdische Allgemeine izraeli tudósítója, Sabine Brandes. “Hangsúlyozottan sármosnak mutatják magukat a terroristák a túszok mellett, fogják a gyerekek kezét, idős nőket cipelnek a Vöröskereszt dzsipjeibe. Humánusnak, sőt barátságosnak mutatják magukat, még pacsiznak is a civilekkel a szabadság felé vezető úton.” A nyugati gyomrok azonban mintha nem forognának.
Az igazán érdekes az, hogy sokaknak kell az ilyen felvétel. Ahol a Stockholm-szindrómás túsz barátságos mosollyal, tisztelettudóan köszönetet mond jótevőjének. Van, akinél a kognitív disszonancia oldását segíti az ilyen klip, van, akinél a valódi agresszor, Izrael visszahelyezését a gonosz oldalra, és persze sokaknál (ostoba és naiv) érv a “béketárgyalások” folytatására, a minősíthetetlen “kétállami megoldás” további erőltetésére. Lám, milyen úriemberek, talán meg lehet egyezni velük.
Moment ‘hero’ Israeli Hostage Rimon Kirsht gives Hamas Captor a Death Stare during release
Former Israeli hostage Rimon Kirsht was spotted giving one of her Hamas captors a final piercing stare during her release – prompting observers across the world to praise her spunky stoicism as “iconic” and that of “a hero.”
Nem lehet. Nem szabad. Ezeket el kell pusztítani.
Csak azért nem nevezem őket “emberi állatoknak”, mint tette Yoav Gallant izraeli védelmi miniszter, mert ez tiszteletlenség az állatokkal szemben. Ők nem viselkednek úgy, ahogy a Hamász október 7-én. Megölnek? Talán. De állatok nem hajtanak végre pogromot, nem kínoznak meg, nem erőszakolnak meg és lőnek le előtte vagy utána, nem fejeznek le bébiket, nem égetnek el élve idős embereket. Rimon Kirsht ezekkel dacolt egy látványos, a gyilkosok amoralitását lesöprő fontos gesztussal.
Kirsht természetesen hős. Egy olyan korban, amikor minden arra nevel minket, hogy vagy nincsenek is hősök, vagy ha vannak, nem egyéni (ki)tartás, hanem valamiféle kollektív tudás, állami segítség eredményeképpen azok (“you didn’t build that”) – de igazából nem is tudhatjuk, mi az igazság egyes ügyekben, hiszen minden szubjektív, egyrészt-másrészt, az egyik hőse a másik terroristája. Kik vagyunk, mi hogy megítéljük. Bullshit.
A konformitásra törekvés, a morális nihilizmus és az abból eredő cinikus közöny teszi igazán lehetővé a Hamászhoz hasonló nem emberek tombolását, a pogromokat és a tolerált erőszakot. Ilyen típusú konformista csoportnyomás alatt minden egyes, ellenállásra utaló apró gesztusnak, metakommunikációnak, tekintetnek óriási jelentősége van. Az elkövetőt nem jutalmazhatjuk meg a jóváhagyás jeleivel, kézfogással, pacsival, kedves mosollyal. Agresszorra nem mosolygunk udvarias-szervilisen. (Ezt nekem is nagyon sokáig tanulnom kellett, teljes gyerek- és fiatalkorom a konfliktuskerülés jegyében telt.)
Gyászmunka, avagy hogyan köszönjünk el ismerősöktől a Facebookon?
Az objektivista filozófia megalkotójának, Ayn Rand-nek fontos meglátása, hogy a tettesnek mindig szüksége van az áldozat morális jóváhagyására. "Láttam, hogy az ellenség egy kifordított erkölcs volt - és hogy az én jóváhagyásom volt az egyetlen hatalma. Láttam, hogy a gonosz tehetetlen, hogy a gonosz az irracionális, a vak, az anti-reális, és hogy győzelmének egyetlen fegyvere a jók hajlandósága, hogy szolgálják" - mondja Veszett világ (Atlas Shrugged) c. regényének egyik főhőse, igen találóan.
Nem mosolygunk, hanem gyilkos tekintettel mérjük végig azt, aki tíz hónapos babát öl; aki elhurcolt minket lakhelyünkről, kinyírta a családunk egy részét, és most jó fejnek akar tűnni a kamerák előtt. Nem mosolygunk azokra a nyomorult "civilekre", akik kiengedésünk esetén körbeveszik a buszunkat, és pogromra éhesen "Allahu Akbar-t" üvöltöznek, megfélemlítve a gyerekeket. Akiket egyébként előtte fegyverrel fenyegettek, ha sírtak, és hetekig arra kényszerítettek, hogy nézzék végig az október 7-i mészárlás felvételeit.
Lehet, hogy a világot nem váltja meg egy bátor, megsemmisítő tekintet. De hogy jobb hely lesz tőle, az biztos.