Az alábbi írás szerzője, Jon Hersey a The Objective Standard című amerikai objektivista folyóirat szerkesztője, valamint a szintén Ayn Rand filozófiáját követő Objective Standard Institute tanára. A cikk a folyóirat weboldalán jelent meg 2023 decemberében, a közlés a kiadó engedélyével történt.
Mindenki az “izraeli megszállásról” beszél, a Hamász militánsaitól a Harvard diákjaiig, az európai tüntetőktől az amerikai politikusokig. Talán ez az izraeli-palesztin konfliktus leggyakrabban idézett oka, egyesek még a Hamász által október 7-én izraeli civilek ellen elkövetett megdöbbentő brutalitás erkölcsi igazolásának is tekintik.
Tíz nappal a támadás után Julia Salazar, New York állam szenátora azt írta, hogy “Ciszjordánia és Gáza illegális izraeli megszállása veszélyezteti minden ember biztonságát Izraelben és a palesztin területeken. A palesztinok szisztematikus leigázása a végső forrása annak az egzisztenciális félelemnek, amely meghatározza az izraeliek és a palesztinok mindennapi életét.” A Human Rights Watch megállapítja: “Ötven évvel azután, hogy Izrael megszállta Ciszjordániát és a Gázai övezetet, elnyomással, intézményesített diszkriminációval és a palesztin lakosság jogainak szisztematikus megsértésével ellenőrzi ezeket a területeket.”
Mit jelent tehát pontosan az “izraeli megszállás”?
A kifejezés magában foglalja azt az elképzelést, és az arra hivatkozó érvek kifejezetten azt sugallják, hogy a palesztinoknak vannak bizonyos jogaik, amelyeket az izraeli kormány és/vagy az izraeli civilek a “megszállás” révén megszegnek. A palesztinoknak, mint minden emberi lénynek, természetesen vannak jogaik. Az egyéni jogok elve szerint minden embernek megvan az erkölcsi előjoga arra, hogy saját belátása szerint cselekedjen, és úgy éljen, ahogyan jónak látja, mindaddig, amíg nem sérti mások egyenlő jogait. (Sérti egy ember jogait, ha mások erőszakot kezdeményeznek ellene, és a jogok akkor védettek, ha egy kormányzat megtiltja az erőszak alkalmazását emberekkel szemben.)
Az is igaz, hogy a kormányokat aszerint kell értékelnünk, hogy milyen mértékben sértik vagy védik az egyéni jogokat. Amennyiben bármely kormányzat megsérti a jogokat, az elítélendő. Ez vonatkozik Izrael kormányára, valamint a Hamászra (amely a Gázai övezetet kormányozza) és a Palesztin Hatóságra (amely Ciszjordánia egyes részeit kormányozza).
Az egyéni jogoknak ezt a mércéjét szem előtt tartva foglalkozhatunk azzal a kérdéssel, hogy mi az “izraeli megszállás”, sért-e jogokat, és ha igen, milyen módon?
Először a következő két, némileg ellentmondásos választ vizsgáljuk meg. Az egyik szerint az “izraeli megszállás” magát Izrael létezésének tényét jelenti (legalábbis jelenlegi helyén). A másik szerint az izraeli hadsereg és/vagy civilek jogtalanul vannak jelen az 1967-es hatnapos háború során Izrael által elfoglalt területeken. Vizsgáljuk meg mindegyiket.
Az “izraeli megszállás” egyenlő Izrael létezésével
Ez a Hamász és a legtöbb közel-keleti kormány határozott álláspontja. A Hamász alapító okirata kimondja: “Az Iszlám Ellenállási Mozgalom hisz abban, hogy Palesztina földje”, beleértve az Izrael által irányított területet is, “egy iszlám Waqf [szent föld], amelyet a jövő muszlim nemzedékei számára szenteltek meg az Ítélet Napjáig. Ezt, vagy annak bármely részét nem szabad elherdálni: ezt, vagy annak bármely részét nem szabad feladni”. A szervezet hozzáteszi: “Izrael csak addig fog létezni, amíg az iszlám el nem törli.”
Hasonlóképpen az eredeti Palesztin Nemzeti Charta is kimondta: “Mi, a palesztinai arab nép … szembeszálltunk a gonosz, igazságtalan és agresszív erőkkel” a “nemzetközi cionizmus és a gyarmatosítás” formájában, amelyek “összeesküdtek és azon dolgoztak, hogy kiszorítsanak [minket], megfosszanak [minket] a szülőföldünkről”. A dokumentum az “önvédelem jogára és elveszített hazánk teljes helyreállítására” hivatkozik, igazolásául a “szent háborúnak, amíg a teljes és végső győzelmet el nem érjük.”
Irán legfelsőbb vezetője, Ali Khamenei ajatollah gyakran szólít fel Izrael elpusztítására, “rákos daganatnak” nevezve azt. Elismerve, hogy Irán finanszírozza a Hamász és a Hezbollah terrorista műveleteit, azt mondta: “Támogatni és segíteni fogunk minden nemzetet vagy csoportot bárhol, amely szembeszáll a cionista rendszerrel és harcol ellene.” És valóban, Izrael eltörlése a térképről gyakorlatilag minden iszlám rezsim központi célja. Az “izraeli megszállás” fogalmát és a hozzá kapcsolódó cselekvésre való felhívást foglalja össze a most világszerte hallható skandálás: “A folyótól a tengerig, Palesztinának szabadnak kell lennie”.
Egyesek azért vallják ezt a nézetet, mert azt állítják, hogy Izraelt ellopott földön alapították. Ahogy egy író fogalmazott: “1948 óta Izrael nem tett mást, mint hogy betolakodott a palesztinok földjére és ellopta azt, miközben csendben vagy … nem is olyan csendben … etnikailag megtisztította a földet azoktól a népektől, amelyek valaha ott éltek.” Jól dokumentált tény azonban, hogy a 19. és 20. század folyamán azon a területen, amelyen Izrael keletkezett, az arabok szabadon adtak el hatalmas mennyiségű földet zsidóknak.
A Brit Királyi Bizottság 1930-ban és 1936-ban készített jelentéseire hivatkozva Abdullah jordániai király elismerte: “Mindenki számára világossá vált, mind a Simpson-bizottság által készített térkép, mind a Peel-bizottság által összeállított másik térkép alapján, hogy az arabok éppoly tékozlóak a földjük eladásában, mint a haszontalan jajgatásban és sírásban” (kiemelés az eredetiben).” Sir John Hope Simpson (a Simpson-jelentés szerzője) a korai zsidó betelepülés időszakának legnagyobb izraeli földvásárlásáról, a Sursock Purchase-ről így írt:
“A zsidó hatóságoknak nincs miért szemrehányást tenniük maguknak a Sursock földek ügyében. Magas árat fizettek a földekért, és ezen felül jelentős összeget fizettek e földek egyes birtokosainak, amit jogilag nem voltak kötelesek kifizetni.”
Ez volt jellemző az ilyen eladásokra, amelyek mind törvényesek, a jogokat tiszteletben tartóak voltak. A Wall Street Journal egyik cikkének címe találóan összefoglalja a dolog lényegét: “Izrael a legkevésbé ellopott föld.
Mi a helyzet Izrael Állam megalakulásával? Megsértette-e a létrejövő izraeli kormány a palesztinok jogait azzal, hogy a terület feletti fennhatóságát deklarálta? Nézzünk meg néhány lényeges tényt. Izrael Függetlenségi Nyilatkozata (az amerikai nyilatkozat mintájára) kimondja, hogy Izrael “biztosítani fogja a társadalmi és politikai jogok teljes egyenlőségét minden lakosa számára, vallásra, fajra vagy nemre való tekintet nélkül; garantálni fogja a vallás, a lelkiismeret, a nyelv, az oktatás és a kultúra szabadságát; megvédi minden vallás szent helyeit.”
Ahogy az ország első miniszterelnöke, David Ben Gurion kifejtette, Izraelben “lesznek nem zsidók is [és zsidók is] – és mindannyian egyenlő állampolgárok lesznek; mindenben egyenlőek, kivétel nélkül; vagyis: az állam az ő államuk is lesz.”
Izrael egészében véve beváltotta ezeket az ígéreteket, és olyan kormányzatot hozott létre, amely minden izraeli állampolgár jogait védi, fajra, hitvallásra, nemre vagy szexuális irányultságra való tekintet nélkül. Izrael emberi méltóságról és szabadságról szóló alaptörvénye kimondja:
“Az alapvető emberi jogok Izraelben az ember értékének elismerésén, az emberi élet szentségén és azon az elven alapulnak, hogy minden ember szabad; ezeket a jogokat az Izrael Állam létrehozásáról szóló nyilatkozatban meghatározott elvek szellemében kell fenntartani.”
Ezzel összhangban az izraeli legfelsőbb bíróság számos jogsértő törvényt és politikát – köztük olyanokat, amelyek igazságtalanul érintik a palesztinokat és más arabokat, miközben a zsidókat előnyben részesítik – hatályon kívül helyezett. Például 2006-ban érvénytelenített egy törvényt, amely mentesítette az Izraeli Védelmi Erőket a kártérítés megfizetése alól az általuk jogtalanul megsebesített palesztinoknak. 2020-ban pedig alkotmányellenesnek nyilvánított egy olyan törvényt, amely visszamenőleges hatállyal legalizálta volna palesztinok magántulajdonának elkobzását.
Összességében tehát, ahogyan a zsidók a jogokat tiszteletben tartva telepítették be a térséget, úgy hozták létre Izrael Államot is azzal a kifejezett céllal, hogy megvédjék mindenkinek a jogait a területén – és ezt nagyrészt el is érték.
Az önrendelkezés korlátai
De mi a helyzet a palesztinok úgynevezett “önrendelkezési jogával”? Még ha a zsidók jogokat védő kormányt hoztak is létre, nem sértették-e meg a palesztinok jogát arra, hogy maguk határozzák meg saját államformájukat? Ahogy a Palesztin Nemzeti Charta fogalmaz: “A palesztinai arab népnek törvényes joga van a hazájához, és joga van ahhoz, hogy az ország felszabadításának elérése után saját kívánságának megfelelően és teljes mértékben saját akaratából és akaratából határozza meg a sorsát.”
Fontos tény, hogy minden valaha létezett palesztin rezsim tömegesen sértett meg jogokat, beleértve maguknak a palesztinoknak a jogait is. Ide tartozik a PFSZ kvázi-állama Ciszjordániában (1968-1970), amely fenyegette, zaklatta és háborúzott azokkal a jordániaiakkal, akik menedéket nyújtottak a rezsimnek, sőt, még a jordániai kormány megdöntésére is készült. Ide tartozik a PFSZ utódállama Libanonban (1970-1982), amelynek frakciói raboltak, erőszakoltak, gyilkoltak és szították az ország polgárháborúját.
Ide tartozik a Palesztin Hatóság (1994-től napjainkig), amelynek első “elnöke”, Jasszer Arafat – egy vérszomjas terrorista – diktátorként uralkodott Gáza és Ciszjordánia felett, cenzúrázta a sajtót, bankszámlákat sajátított ki személyes használatra, elnyomta riválisait, és finanszírozta az Izrael elleni terrorizmust. És természetesen ide tartozik a Hamász (2007-től napjainkig), a Muzulmán Testvériség frakciója, amely polgárháborút indított a Palesztin Hatóság ellen, átvette az ellenőrzést Gáza felett, és létrehozta a saríára épülő iszlám teokráciát, amelynek célja Izrael megsemmisítése.
Igaz-e, hogy bármely nép által választott kormány legitim, mert nép által választott (és így “önrendelkező”)? Hitlert megválasztották. Akárcsak a déli Amerikai Konföderációs Államok kormányát. A Hamászt is megválasztották. Önmagában attól, hogy egy kormányt a nép választ meg, még nem lesz legitim. Az egyetlen dolog, ami legitimmé teszi, az az egyéni jogok védelme. A palesztinoknak nincs “önrendelkezési joguk”, ha ez azt jelenti, hogy jogsértő kormányt állítanak fel. Nem létezik jog a jogsértésre.
A palesztin önrendelkezés csakis jogokat sértő kormányokat eredményezett, amire a legidőszerűbb és legkirívóbb példa nyilvánvalóan a Hamász. Természetesen a Hamász elsősorban a zsidók meggyilkolása és Izrael megsemmisítése mellett elkötelezett. De érdemes hangsúlyozni, hogy saját állampolgárainak jogait sem tiszteli, azokat rendszeresen megsérti. Emberi pajzsként használja őket. Gyerekeket toboroz, hogy felrobbantsák magukat. Megkínozza és megöli a meleg férfiakat (beleértve a saját hadseregének tagjait is). A nőket családjuk és/vagy férjeik tulajdonaként kezeli, akik akár fiatal lányokat is megerőszakolhatnak, bántalmazhatnak, és meg is ölhetnek, ha akarnak – a Hamász hallgatólagos beleegyezésével, legfeljebb három év börtönbüntetés terhével.
Az “izraeli megszállás” fogalma és az ebből következő cél, Izrael elpusztítása nem egy jogos sérelemre adott igazságos válasz – pláne nem izraeli jogsértésekre. Nem a bárkinek a jogai iránti aggodalom motiválja, hanem az iszlám irracionalitásaihoz való hűség, különösen ahhoz a képtelenséghez, hogy “Allah” földet adott a palesztinoknak. A “Palesztinának szabadnak kell lennie” jelszó pedig azt jelenti, hogy a régiót meg kell szabadítani Izrael jogokat tiszteletben tartó kormányától, “fel kell szabadítani” egy iszlám teokrácia létrehozása céljából, amely a jogokat sértő saría törvényeken alapul. Más szóval, a “Palesztinának szabadnak kell lennie” végső soron azt jelenti, hogy a régiót magától a szabadságtól kell “megszabadítani”.
Az “izraeli megszállás” 1967 előtti koncepciója
Térjünk rá arra az állításra, hogy Izrael igazságtalanul tartja fenn jelenlétét a hatnapos háborúban elfoglalt területeken. Ez volt a második háború Izrael ellen, amelyet arab és muszlim szomszédai kezdeményeztek. Izrael átvette az ellenőrzést a katonailag stratégiai fontosságú területek felett, hogy ütközőzónákat hozzon létre az apró ország és a minden oldalról érkező ellenségei között. Az azóta eltelt években Izrael két kivételtől eltekintve visszaadta ezeket a területeket támadóinak. A Golán-fennsíkot annektálta Szíriától. Az oslói megállapodások (1994-1995-ben kötött békeszerződések) értelmében pedig, amelyhez a PFSZ hozzájárult, Izrael megtartotta bizonyos közigazgatási és biztonsági feladatait Kelet-Jeruzsálemben és Ciszjordániában.
Izrael jelenlétének oka a Golán-fennsíkon egyszerű: a terület tökéletes hely arra, hogy onnan rakétákat lőjenek ki Izraelre, ami természetesen pontosan az ország ellenségeinek szándéka, ha valaha is visszafoglalják azt. Ha az izraeli kormány visszaadná a Golán-fennsíkot Szíriának vagy egy palesztin frakciónak, akkor ezzel saját állampolgárainak ezreit ítélné halálra. Ha a kormányok értékelésének mércéje az, hogy mennyire védik polgáraik jogait, akkor egy ilyen területi engedmény erkölcsi bűntettnek minősülne. Izraelnek erkölcsi okokból meg kell tartania a Golán-fennsíkot polgárai jogainak védelme érdekében, ezért az ország 1981-ben jogosan annektálta ezt a viszonylag kis földsávot.
Mi a helyzet Ciszjordániában? Hasonlóképpen, Izrael békefenntartó erőként katonai jelenlétet tart fenn Ciszjordániában. Ezt azért teszi, hogy teljesítse az oslói megállapodásokban vállalt kötelezettségeit, és ami még fontosabb, hogy biztosítsa állampolgárai jogait.
A biztonság fenntartásának követelményei kényelmetlenségeket okoznak az ottani palesztinok számára. Bizonyos utakat nem használhatnak, és ha engedélyt kapnak az Izraelbe való belépésre, akkor biztonsági ellenőrzőpontokon kell áthaladniuk, ami sokak számára kivitelezhetetlenné teszi az Izraelben való munkavállalást, vagy az ottani áruk és szolgáltatások megvásárlását. A C övezetként ismert területen a palesztinok az építési engedélyek megszerzése során is szigorúbb ellenőrzésnek vannak kitéve, ami nem meglepő, mivel a terroristák általában mindenféle épületet – otthonokat, kórházakat, üzleteket, mecseteket – használnak műveleteik fedezésére.
De az izraeli biztonság és az állampolgárok jogainak védelme miatt szükségessé vált kellemetlenségek azok hibája, akik megtámadják Izraelt. Ha a palesztinok egyszerűen békében élnének a szomszédaikkal, a biztonsági intézkedések egy részét meg lehetne szüntetni. De nem teszik, így ezeknek az intézkedéseknek fenn kell maradniuk. Sajnálatos, hogy ártatlan palesztinok is elszenvedik a következményeket, amelyeket a köztük lévő dzsihadisták tesznek szükségessé. De amíg nem vezetnek be egy jogvédő kormányt, és nem szüntetik meg a fenyegetést, addig még ezek a legjóindulatúbb kellemetlenségek, amikban csak reménykedhetnek.
Egy másik általános sérelem az izraeli telepek létesítése. Az izraeli kormány állampolgárai adósékeljeit arra használja fel, hogy a C zónában izraeliek számára olyan lakásépítéseket támogasson, amelyek az izraeli kormány tulajdonában lévő földeken vannak. Ezzel izraeli családok ezreit csábítja olyan területre, amelyet egy napon talán átad egy palesztin kormánynak (ahogyan ez Gázában történt). Összefoglalva: egyes izraeliektől elvesz, hogy másoknak adhasson, akiket ezzel potenciálisan veszélybe is sodor. Ez a jogok kirívó megsértése – nem a palesztinok, hanem saját állampolgárai jogainak a megsértése. (A szerző itt téved, a C zónában létesített települések soha nem lennének egy palesztin állam részei – SL.)
Ha Izrael – ahogyan egyesek állítják – olyan földeken is létrehoz telepeket, amelyek palesztin tulajdonban vannak, az bizonyosan sérti az ő jogaikat is. Amennyiben ez megtörténik, az erkölcstelen, illegális, elítélendő és korrigálandó. De nem ez a norma.
Valójában bárhol keresünk is bizonyítékokat Izrael állítólagos széles körű és szisztematikus jogsértéseire, nem találunk. Még a palesztinok jogainak izraeli megsértésére vonatkozó egyedi esetek is ritkák, és a jogi vizsgálatot követően általában korrigálják őket. Ugyanez nem mondható el egyetlen palesztin rezsimről sem, sem a múltban, sem a jelenben, amelyek mindegyike megsértette a jogokat a politikában és a napi gyakorlatban.
Mi tehát az „izraeli megszállás” valódi jelentése? A kifejezés mindkét változatában az izraeli jelenlét tényét – akár az ország létét, akár a stratégiai területeken lévő biztonsági erőinek létezését – a feltételezett jogsértések fikciójával csomagolja össze. Ezért a kifejezés mindkét esetben magában foglalja azt, amit Ayn Rand a csomagként való kezelés tévedésének nevezett, amely “egyetlen fogalmi egész vagy ‘csomag’ részeiként kezelünk együtt olyan elemeket, amelyek természetükben, igazságtartalmukban, fontosságukban vagy értékükben lényegesen különböznek egymástól.”
Ez pedig egy különösen káros csomagterv. Célja, hogy eltüntesse az emberek tudatából azt az igazságot, hogy Izrael alapvetően jogvédő, és így legitim nemzet, és erkölcsi legitimációt biztosítson az Izrael kiiktatásra és zsidók megölésére törekvő dzsihadistáknak. Ne dőlj be neki.