Az egyetlen dolog, amit a NER-ben szeretek, hogy kiáll Izrael mellett. Ha kell, szembemenve az EU ostoba és önsorsrontó Izrael-ellenes, a palesztin narratívát kritika nélkül átvevő irányvonalával. Jó, ahhoz, hogy ezt becsüljem a magyar külpolitikában, kb. egy percre nagy zárójelbe kell tennem a rendszer egyéb külföldi kedvenceit, Putyintól Erdoganig, másrészt a hazai szélsőjobbnak tett számtalan gesztust, emlékezetpolitikai ámokfutást – de attól még a tény tény marad: az EU-ban kevés nagyobb barátja van a zsidó államnak, mint a magyar kormány.
Ebből a szempontból csak következetes volt, hogy a kormány – ezen a ponton az EU-mainstreammel együtt – határozottan elítélte az Izraelt szombaton ért, példa nélküli iráni rakétatámadást. “Irán drónokkal és rakétákkal egy súlyos támadást intézett Izraellel szemben. Ez egy olyan támadás, amely minden eddiginél nagyobb eszkalációs kockázattal jár a Közel-Keleten és adott esetben a globális biztonságot is veszélyeztetheti” – közölte Szijjártó.
A külügyminiszter főnöke első reakciójában még se Iránt, se Izraelt nem nevezte meg. Orbán Viktor először, vasárnap reggel még csak annyit tett közzé, hogy “A közel-keleti konfliktus kiterjedése súlyos veszélyt jelent a világ és így Magyarország biztonságára is. Ezért ma délutánra összehívtam a Védelmi Tanácsot!”, felkiáltójellel a végén, bármit jelentsen is. A Tanács ülése után Orbán annyit közölt, hogy “a támadást elítéljük”, és kiadta az illetékeseknek,, hogy “a magyar emberek biztonságát minden rendelkezésre álló eszközzel garantálják”.
Egyszerűen tökéletes. Már ha nem vesszük figyelembe, hogy a NER egy olyan államot ítél el és félti tőle most “a magyar emberek biztonságát”, amellyel hosszú évek óta szoros és baráti kapcsolatokat ápol, és amelynek eddigi fenyegetéseire egyszer sem reagált.
Az Orbán-rendszer annyira ártalmatlannak és békésnek tartotta a zsidó államot kiiktatni akaró, Amerikát és a Nyugatot is régóta fenyegető ajatollah-rezsimet, hogy 2017-ben aláírt vele egy nemzetbiztonságilag rizikós nukleáris egyezményt, amelynek egyik sarokpontja, hogy a magyar állam 85 millió eurós hitelszerződést ajánl fel az iráni atomprogramnak, és közösen építenek kis atomreaktorokat, amelyeket Afrikában és Ázsiában adnak el. Úgy, hogy Teherán nyíltan elmondta: az egyik fő projektjük a hadicélokra is felhasználható busheri atomerőmű bővítése.
Magyarország úgy támogatta közpénzzel az iráni atomprogramot, hogy a híres 2015-ös atomalku, amelyből Trump 2018-ban teljes joggal kiszállt, valójában soha nem működött transzparens módon: kizárólag Teheránnak jöttek jól a gazdasági szankciók feloldásából befolyó pénzek, miközben szép csendben dolgozott tovább atombomba-programján (erre Netanjahu hozott fel még abban az évben máig nem cáfolt bizonyítékokat).
Trump egyik legitim kifogása az Obama által erőltetett atomalku ellen az volt, hogy az nem terjed ki arra, aminek mostanában már naponta látjuk bizonyítékait: Irán ballisztikus rakéta-programjára, valamint az iszlamista terrorszervezetek (Hamász, Hezbollah) támogatására. Ennek a rezsimnek az egyik szilárd támasza a magyar Dr. Jekyll - már amikor nem ő Dr. Hyde, az Irán által fő ellenségnek tartott Izrael lelkes támogatója.
Hogy csak az utolsó egy-két évet nézzük: 2022 júliusában Szijjártó közölte iráni kollégájával, hogy "Irán szerepe kezd átértékelődni, és az ország jelentősége nő", örömét fejezte ki, hogy akkor ismét szó volt az atomalku felélesztéséről, és a legjobb: a teheráni közlemény szerint "a
2022 novemberében Szijjártó - aki nemcsak az oroszokat, de az Iránt sújtó nemzetközi szankciókat ellenzi - kijelentette, "azt szeretnénk, ha Irán minél előbb vissza tudna térni a nemzetközi közösségen belüli békés együttműködés rendszerébe" (ami ugye pont Irán miatt nem lehetséges), majd szintén halál komolyan közölte: "Magyarország elkötelezett a nukleáris energia békés felhasználása mellett, ezért támogatja az Iránnal kötött atomalku újraélesztését, ami erősítené a globális biztonságot is." Figyeljünk fel az ezért szó használatára: Iránban soha nem volt szó kizárólag békés célú atomprogramról.
2023 februárjában az EU bojkottja dacára Magyarország (és Lengyelország) is képviseltette magát Teheránban az iszlamista forradalom évfordulós ünnepségén - miközben a rezsim épp üldözte, kínozta, kivégezte az ellene lázadó ellenzékieket, főként nőket. Az iráni kormány közlése szerint Szijjártó még külön üzenetben is gratulált az ajatollahoknak a forradalom 44. évfordulója alkalmából.
Idén februárban Szijjártó ismét Teheránban járt, hogy (három nappal egy Izrael-párti EU-s vétó után) az Izraelt megsemmisíteni akaró állammal fűzze szorosabbara a gazdasági kapcsolatokat, a szankciók által nem sújtott területeken. A legviccesebb az volt, amikor elpanaszolta vendéglátóinak, hogy a közel-keleti konfliktus "mellékhatásaként bénító támadások érik a hajózást" a Vörös-tengeren - holott épp a tisztelt iráni vendéglátói finanszírozzák a jemeni húszik kalózkodásait, amelyek aláássák a világkereskedelmet.
Nem könnyű az élete annak, aki egyszerre tart fenn poliamorikus viszonyt demokratikus kormányokkal és iszlamo-fasiszta rezsimekkel (valamint Putyin és Erdogan elnök urakkal). Ha a NER tényleg fontosnak tartja megvédeni "a magyar emberek biztonságát", akkor előbb-utóbb eldönthetnék, mi a valódi nemzeti érdek a külpolitikában.
