Nem mindennapi beharangozót olvashat a gyanútlan látogató, aki mostanában felkeresi a szabadpiaci Libertárius Párt (LP), Amerika harmadik legnagyobb (na jó, a kispártok közül a legnagyobb) pártjának honlapját, hétvégi kongresszusuk előtt:
“Légy része annak a történelmi pillanatnak, amikor a 2024-es Libertárius Nemzeti Konvención a pódiumon üdvözöljük Donald J. Trump volt elnököt. Ez a jelentős esemény lesz az első alkalom, hogy egy volt elnök közvetlenül szólal meg tagjaink, jelöltjeink és a végrehajtó bizottság előtt. Ne hagyd ki ezt a lehetőséget, hogy meghallgasd az amerikai politika egyik prominens személyiségét, és lásd, hogyan foglalkozik a libertárius eszmékkel.”
Sajnos nem tudok része lenni a történelmi pillanatnak, és nem fogom látni, ahogy a prominens személyiség a libertárius eszmékkel foglalkozik (egy LP-vezető pl. halál komolyan ott akarja “megtanítani Trumpot a szabadság filozófiájának elveire”), de azt hiszem, jobb is ez így. Szabadpiaci libertáriusként (és főleg: objektivistaként) mind Trump, mind az LP elmúlt éveit jelentős drámának látom – a meghívás teljesen logikus következménye mindkettőjük dicstelen pályaívének.
“A libertarianizmus alapvetően a klasszikus liberalizmus modern megjelenési formája (…) amely a 18. századtól kezdve szembeszállt az uralkodókkal, az autokratákkal, a merkantilizmussal, a kasztrendszerrel, a rabszolgasággal és a vallási üldözéssel. E hagyomány örököseiként a libertáriusok hisznek az egyéni szabadságban, a törvény előtti egyenlőségben, a pluralizmusban, a toleranciában, a szólásszabadságban, a vallásszabadságban, a kormányzottak egyetértésével történő kormányzásban, a jogállamiságban, a magántulajdonban, a szabad piacokban és a korlátozott alkotmányos kormányzatban” – emlékeztet a Cato Institute elnöke teljes joggal, hazai használatra pedig tegyük hozzá: a libertárius mozgalom sokkal sokszínűbb, mint a Libertárius Párt.
Régóta ambivalens a viszonyom az LP-hez. Sose láttam például értelmét annak – sőt, dühítő ostobaságnak tartom -, hogy a párt a külpolitikai izolacionizmus élharcosa, tagadja Amerika különleges szerepét a világban, lenézi a terror elleni háborút, a nemzetbiztonságra való költés fontosságát, és a “non agression principle“-t abuzálva, azt félremagyarázva akarja a világpolitika színpadát átadni gonosz (iszlamista, kommunista vagy nacionalista) nagyhatalmaknak. A “béke” nevében.
Inside the Mises Caucus Takeover of the Libertarian Party
Supporters say they want to “make the Libertarian Party libertarian again.” Critics say they’re shitposting edgelords who will destroy the LP from within. Full text, links, and credits: https://reason.com/video/2022/06/15/inside-the-mises-caucus-takeover-of-the-libertarian-party/ —————— Subscribe to our YouTube channel: https://www.youtube.com/ReasonTV?sub_…. Like us on Facebook: https://www.facebook.com/Reason.Magaz….
Az se tetszett, hogy libertárius címszó alatt lényegében csak anarcho-kapitalista elveket hirdettek (disclaimer: ez az irányzat is egy ideig része volt az életemnek), Murray Rothbard teljesen túltolt, a közigazgatást is privatizálni akaró, “versengő kormányokról” deliráló radikalizmusát, amelyről Ayn Rand találóan jegyezte meg: “egy szervezett kormány nélküli társadalom ki lenne szolgáltatva az első felbukkanó bûnözõnek, aki azt a bandaháborúk káoszába sodorná.” Nagyon finoman fogalmazva.
Az elmúlt években aztán csak súlyosbodott a helyzet az LP-ben: 2022-es renói konferenciájukon a párt legfontosabb irányító posztjain többségbe kerültek, és átvették az irányítást a Mises Institute-hoz kapcsolódó ankap nihilisták, a Mises Caucus nevű belső frakció tagjai (itt jegyezném meg, hogy Ludwig von Mises, az osztrák közgazdasági iskola klasszikus liberális gondolkodója sosem volt ankap).
A Mises intézet már alapítója, Lew Rockwell miatt is abszolút no go, legalábbis számomra, mert Izrael- és zsidógyűlölő, egyik munkatársa, Joe Sobran neonáci konferenciák előadója volt, egy másik, Gary North pedig a legszívesebben megkövezné a melegeket, éljen a szabad szólás. Az intézet “libertárius” címen korábban a Ron Paul és Hans-Hermann Hoppe nevével fémjelzett paleokonzervatív, tekintélyelvű, újabban már az amerikai alt-righthoz és a szélsőtrumpistákhoz közeli álláspontokat képvisel.
A Mises Intézet volt elnöke, Jeff Deist pár éve olyanokat posztolt náci stílben, hogy “a vér és a föld, Isten és a nemzet még számít az embereknek”, a Mises Caucus egyik helyi csoportja pedig a hatalomátvétel után egy posztban közölte: “Amerika semmivel nem tartozik a feketéknek. Ha egyáltalán, akkor épp fordítva van.” Volt, hogy antiszemita előadót hívtak rendezvényeikre, vagy antiszemita karikatúrát osztottak meg, amit csak a botrány után vettek le. Számos tagjuk Putyin híve, ellenséges Ukrajnával, szövegeik a Kreml narratíváját követik (és ezzel szerves részei az orbáni “béketábornak”).
Magától értetődően a Mises Caucus tagja a párt új elnöke, Angela McArdle is, aki így indokolta Trump meghívását: "A párt alapítói keményvonalas radikálisok voltak. Anarchisták voltak. Gyűlölték a kormányt. Sok tagunk anarchista, mi a szövetségi kormány teljes eltörlését akarjuk. És amikor azt látjuk, hogy valaki mást [Donald Trumpot] potenciálisan levesznek a szavazólapról, mert nem ért egyet a választási eredményekkel, panaszkodik a szövetségi kormányra, és így tovább, az borzasztóan közel áll néhány olyan nézetünkhöz, amit a szövetségi kormány legitimitásáról vallunk."
Kell ennél őszintébb beszéd? Trump nem egyszerűen "nem ért egyet" egy választási eredménnyel, de közel négy éve tagadja, hogy elvesztette az elnökválasztást, az ominózus 2021. január 6-i, Capitolium előtti ostrom előidézésével pedig az eddigi legkomolyabb alkotmányos botrányt okozta az Egyesült Államok történetében - amely Egyesült Államokban épp az alkotmány biztosítja azokat a libertárius értékeket (limitált, ellenőrzött hatalom, egyéni szabadságjogok), amiket mostani vendéglátói is képviselnek.
Január 6-a egyértelműen megmutatta, mit gondol Trump a hatalom békés átadásáról, az amerikai szabadság intézményes rendjéről. Következő ciklusáról már most közölte, hogy "azt csinál majd, amit akar". És akkor ott van még számos gazdaságpolitikai döntése (csak egy példa: az igencsak drága protekcionizmus), ami mindennel szembemegy, amit egy komolyan vehető libertárius gondol a világról.
Egy biztos: a Libertárius Párt idei szlogenje, hogy "legyünk kormányozhatatlanok", Trump győzelme esetén még idén valósággá válhat.
