Azt, hogy Izrael népirt, apartheidet tart fenn, és arab gyerekek vérét issza, eddig is tudtuk, hiszen mást sem hallunk évek óta. Ha visszavág, mindig aránytalanul, mondhatni ószövetségi módon vág vissza – ezeket ugye a bosszú motiválja -, direkt beletrafál a civil célpontokba, hadd hulljanak a palesztin civilek. Most viszont az IDF a genocídium új minőségét ismerteti meg velünk: élelmiszersegélyért sorba álló palesztinokat lő szántszándékkal halomra, nehogy hozzájussanak azokhoz az élelmiszercsomagokhoz, amelyek új típusú, ENSZ és Hamász nélküli alapítványi szétosztását épp ő biztosítja.
Logikus, nem? Ilyenek ezek. Izrael amúgy olyan profin hajtja végre a palesztin genocídiumot, hogy az ott élők száma az 1948-as 80 ezerről mára 2,2 millióra nőtt.
Azt, hogy Izrael még a segélyosztáskor is népirt, onnan tudjuk, hogy 170 teljesen elfogulatlan civil szervezet (köztük természetesen az Amnesty) arra szólított fel, hogy szűnjön meg a GHF amerikai alapítvány gázai ételosztása, mert ez így túl rizikós, Izrael céllövöldének tekinti a nyomorgókat, már eddig is 500 felett van a halottak száma. Hogy ezt honnan tudják? A térség legfontosabb, legmegbízhatóbb közel-keleti hírügynökségétől, a Hamásztól, pontosabban annak gázai “egészségügyi minisztériumától”, ahol a hír szent, a vélemény szabad.
Zárjuk rövidre: a történetben semmi nem stimmel. Igen, az IDF az ételosztáskor többször is lőtt vagy civilekre, vagy feléjük – abban az esetben, ha veszélyben érezték magukat (a kétséges eseteket pedig maga a hadsereg vizsgálja). Amit a nyugati média nem köt az orrunkra: a Hamásznál viszont parancsba adták, hogy aki átveszi a GHF-től a segélyt, az áruló, mivel kollaborál vagy koordinál a cionista elleséggel, ergo legitim célpont. Még vérdíjat is kitűztek a szervezet palesztin munkatársainak a fejére.
Ők lőhetik a sajátjaikat, senkit nem érdekel. A Hamász napi rutinja eddig se érdekelt senkit, amióta 2007-ben a “területet békéért” elv jegyében átvették a területet, és rakétákat meg a poklok poklát zúdították a zsidókra.
Why Is the Gaza Humanitarian Fund So Controversial?
What’s really behind the attacks on the U.S. and Israel-backed aid initiative in Gaza, and why are organizations like the UN and other charities so resistant to working with it? In this interview, Daniel Beaudoin, an expert on facilitating humanitarian aid in conflict zones, explains what the media and aid organizations are getting wrong-and why bypassing Hamas to deliver aid directly to civilians shouldn’t be controversial at all.
És ezzel el is érkeztünk mondanivalónk leglényegéhez: az, hogy Izrael valójában egyáltalán nem népirt (és ha már itt tartunk: apartheidet se tart fent), senkit nem érdekel. Elég elhinteni a hírt – a cáfolat, a valós tényállás már a tudat egy másik dimenziójába érkezik, ahol azonnal megy a szelektívbe.
A fél nyugati sajtó átvette nemrég a Haaretz című szélsőbaloldali, a cionizmust cinizmusra cserélő izraeli lap (tulajdonosa tavaly “szabadságharcosoknak” nevezte a palesztin terroristákat, ez még saját lapjának is túl sok volt, és szépen elhatárolódott) azon riportját, amely szerint az IDF kifejezetten utasította katonáit, hogy lőjön a segélyért sorban álló civilekre.
A “gyilkos mezőkről” szóló sztoriról beszámolt az NPR, a CNN, a Reuters – arról azonban már nem, hogy azt az IDF visszautasította, szakértők pedig meg is cáfolták az állításokat. Eleve érdekes feltételezni, hogy a mostani segélyosztás sikerében erősen érdekelt Izrael hadseregében tűzparancs van érvényben fegyvertelen civilekre, de hát a logikát általában felülírja az, ami erősíti ismert keretezésünket. Még az ilyen eseteket dokumentáló videók hiánya se tűnt fel senkinek, holott Gázában kb. mindenkinek van mobilja.
Az ügyben több szakértőt megkérdező Algemeiner c. zsidó lap szerint a cikk rossz fordításokra (pl. nem rájuk, hanem feléjük lőttek), szelektív idézetekre, tényszerű kihagyásokra és ellentmondásokra támaszkodott, hogy “felépítse az indokolatlan izraeli erőszak narratíváját”. Az Izraellel szembeni médiatorzításokat dokumentáló HonestReporting pedig megállapítja: a vádak célja semmi más, mint az IDF démonizálása azáltal, hogy gonosz szándékot tulajdonítanak katonáinak.
Sem a segélyosztó központoknál kialakult valós helyzet, sem az nem érdekel senkit, hogy az IDF-nél (amely minden légicsapást előre jelez az ott élő civileknek, hogy menjenek onnan, nem ők a célpont) nincs tűzparancs fegyvertelen civilekre.
Netanjahu árnyéka, a nyugati pogromok és a felmondott szerződés
Nincs másik ország, amely - hazugságok, torzítások, démonizálások által - ennyire a figyelem középpontjában állna, mint Izrael. Csak Izraellel történhet meg, hogy egy ott történt tömeges pogrom után a világ a tettesekkel szolidáris, nem az áldozatokkal. Nincs másik ország, amelynek katonái megölésére lehetne buzdítani rockfesztiválon úgy, hogy azt a közmédia élőben adja.
Sokakhoz eljutott, hogy az izraeliek a zsidók egyik megnyilvánulási formája, ami külön arcátlanság, mert mindenki tudja, hogy egy zsidónak vagy halottnak illik lennie, vagy élő, de passzív, saját haza nélküli áldozatnak, különben borul a világkép.
A jelek szerint a világon nem létezik súlyosabb jogsértés, mint ami a palesztinokkal történik. A világ egyetlen háborúja, mészárlása, tömeges éhezése (Szudán, Jemen, Kongó stb.) sem ér fel a gázaiak üldöztetésének szintjéig - már ha ezt bevesszük. Miért, történt bármi érdemleges a világban Gázán kívül? Nézzünk néhány mínuszos hírt csak az idei évből:
- januárban Nigériában, ahol az iszlamisták, eddig 350 ezer embert gyilkoltak meg, újabb tömeggyilkosságot követtek el, legalább negyven földműves és halász halt meg a Boko Haram támadásában;
- februárban Kongóban egy protestáns templomból előbb elraboltak, majd lefejeztek hetven embert, az áldozatok között nagy számban gyerekek, nők és idősek is voltak;
- márciusban Szíriában 40 helyszínen 1500 halálos áldozata volt az új iszlamista vezetéshez közel álló fegyveresek tömeggyilkosságainak, három napig tartott a mészárlás;
- szintén márciusban Nigerben dzsihadisták ütöttek rajta egy mecseten, legkevesebb 44 civilt lemészároltak egy közösségi ima idején;
- áprilisban a szudáni Darfurban több mint száz civil halt meg egy támadássorozatban, a tömeggyilkosságot a félkatonai Gyorsreagálású Támogató Erők (RSF) követték el;
- szintén áprilisban Kongóban az M23 tuszi lázadószervezet tagjai 52 civilt mészároltak le;
- júniusban Damaszkusban egy dzsihadista csoport öngyilkos merényletet követett el egy görög ortodox templomban 25 hívő meghalt;
- szintén júniusban fegyveresek meggyilkoltak legkevesebb 25 lakost két támadásban Nigéria középső részén;
- szintén júniusban iszlamisták megtámadtak egy falut Nigerben, és több mint 70 embert megöltek;
- ugyancsak júniusban Nigériában bozótvágókkal mészároltak le 200 keresztényt, majd felgyújtották őket. Tavaly 4000 keresztényt öltek meg Nigériában.
Érdekelt ez bárkit? Érdekel bárkit az iráni iszlamista rezsim, amely évtizedek óta emberek tömegének a haláláért, kínzásáért felelős? Elképzelhető-e nyugati tömegtüntetés Irán ellen? Elképzelhető-e, hogy az afrikai iszlamista mészárlások áldozataival szolidaritását fejezi ki a Black Lives Matter? Elképzelhető-e, hogy a Bob Vylan nem az IDF-katonák megölésére buzdít, hanem a Hamász-terroristákéra? Nem, dehogy képzelhető el.
Legyünk őszinték: a nyugati, felvilágosult közvélemény nem véletlenül nem fókuszál a gázainál sokkal nagyobb horrorra, éhínségre, muszlim- és keresztényüldözésre. No Jews, no news. Plusz ha az elkövetők muszlimok, színesbőrüek, vagy saját állításuk szerint "elnyomott" néphez tartoznak, akkor tőlük nem is várunk mást, mint barbárságot. Nekik mindent szabad. Eltolódik a mérce: az állítólag "fehér" izraeliek, akik ellen évtizedek óta folyik a terror, valójában területfoglaló tettesek, az ellenük fegyvert fogó palesztinok pedig bármit tesznek, áldozatok.
A fenti kettős mércés jelenséget Ayaan Hirsi Ali igen találóan a "csökkentett elvárások rasszizmusának" nevezi:
"Ez a gondolkodásmód nem egyszerűen kevesebbet feltételez bizonyos szereplőkről; aktívan felmenti a legrosszabb atrocitásaikat. A Hamász nem azért kap erkölcsi felmentést, mert tetteit félreértik, hanem azért, mert Nyugaton sokan elvárják tőlük a barbárságot. Amikor családokat égetnek el élve, azt 'ellenállásnak' nevezik. Amikor nőket erőszakolnak meg, és holttestüket az utcán hurcolják, az 'kétségbeesés'. A dzsihadista milíciák által elkövetett viselkedésmódokat, amelyeket egy nyugati hadsereg elkövetése esetén joggal ítélnének el gonoszságként, racionalizálják, sőt romantikusnak tartják."
És a legszebb persze az, hogy ez a közeg nevezi magát progresszívnek, de ezen már gondolkodjanak el ők.
