Nem szereti a durva képeket? Pedig nézze meg őket. Itt van ez a fotógaléria, utána folytatjuk. Addig nem biztos, hogy tudja, miről beszélek. Addig nem biztos, hogy érti, min teszi túl magát a világ két éve. Olyan tíz perc után mindenki elfelejtette, azóta kizárólag a gázai halottakra figyelünk. Nézze meg a videókat is, ne kímélje meg magát a valóságtól.
2023. október 7-én a Hamász, más terrorszervezetek és palesztin civilek behatoltak Izrael területére, és ott egy állatias mészárlást tartottak. A legdurvább pogromot a shoah óta. Elmondhatatlan kegyetlenséggel végeztek 1200 emberrel, volt, akit élve égettek el (például idős holokauszt-túlélőket) vagy megcsonkítottak, kisgyerekeket fejeztek le, élő és halott nőket erőszakoltak meg. Gyerekek szeme láttára végeztek a szüleikkel. 250 embert furgonokra és motorokra rakva elhurcoltak, túsznak.
A 22 éves Shani Louk alélt, alig fedett testét leköpködték, majd egy pickupra dobva, trófeaként hurcolták körbe Gázában, az ujjongó, allah akbározó plebsz legnagyobb örömére. Hallottuk nyugati feministákat érte vagy a többi megölt, meggyalázott nőért tüntetni? Nem hallottuk, nem láttuk. Az ENSZ olyan másfél évre rá ismerte el, hogy egyáltalán megtörtént a nők elleni tömeges erőszak.
Ezek a bürokraták, politikusok, NGO-k és újságírók oktatnak ki minket két éve népirtásból, erőszakból, morálból.
Bodycam footage shows moment Hamas attacked Israel
The Israel Defense Forces released bodycam footage from a Hamas militant who infiltrated Israel on Oct. 7 and was killed by security forces. In the body camera video, a group of armed militants are seen attacking an Israeli community.
Azóta se tudunk egyetlenegy gázai civilről sem, aki zsidókat mentett volna. Pedig még a náci Németországban is voltak, akik bátran tették, amit a lelkiismeretük diktált. Itt semmi ilyesmiről nem tudunk. Terrorizmus és civil szféra máig elválaszthatatlanul épül egymásra Gázában, tisztelet a nagyon kevés kivételnek. És Nyugaton máig vannak, akik azt hiszik, mesterségesen leválaszthatják az agresszív hamászosokat a békés gázai civilekről.
Semmi nem támasztja alá ezt a wishful thinking-et. Ezek az emberek, akik az izraeli “megszállást” meg az “apartheidet” meg Netanjahut okolják a pogromért, egy progresszív álomvilágban élnek, és a valóságot ehhez az ideológiához igazítják. Ha ezt nem látjuk, nem fogjuk megérteni, miért működhet Nyugaton a Hamász-PR és Pallywood, vagy miért hivatkoznak pl. komoly lapok az ún. “gázai egészségügyi minisztériumra”, és miért választják vele a palesztin narratívát.
Azért, mert a Hamász propagandája félúton találkozik és kezet fog a nyugati poszt-68-as akadémiai és média-értelmiség végletekig lebutított antikolonialista, kapitalizmus- és Nyugat-ellenes harcával. Mert Nyugaton egy színesbőrűnek tételezett harmadik világbeli nép csak elnyomott lehet, amely kizárólag igazságos háborút folytathat fehérbőrűnek tételezett gyarmatosító urai ellen.
Két éve megváltozott a világ. Talán még jobban is, mint 9/11 után. És nemcsak a zsidók számára, akiknek most már vigyázniuk kell, felismerhetők-e zsidókként. Európa-szerte több száz százalékkal megnőtt az antiszemita incidensek száma. Amerikában hónapokon át nyílt Izrael- és zsidóellenes rendezvényeket tartottak az elit Ivy League egyetemeken. Most pedig már van, ahol – még nyíltabban – a Hamászt ünneplik.
Hamász-párti rendezvény a pogrom 2. évfordulóján a montreali Concordia Egyetemen
A jó hír, hogy a terrortámadásra adott izraeli katonai válasz jórészt megtisztította Gázát a terroristáktól, lefejezte a szervezetet, akárcsak Libanonban a Hezbollaht, meggyengítette Iránt, a Közel-Kelet már kicsit más, mint előtte volt. A Nyugat mélyen felháborodik Izrael katonai akcióin – miközben azt gondolja, amit Merz német kancellár ki is mondott: Izrael végzi el helyettünk a piszkos munkát. Ez pontosan így is van.
Még jobb lett volna, ha hozzáteszi: “…amíg mi Európában megbékéltetjük a már régen nemcsak lopakodó iszlamizmust, és palesztin állammal jutalmaznánk a Hamászt, mert sok lett a muszlim választónk.”
Van persze, ami nem változott e két év alatt, csak súlyosbodott. Ilyen az “anticionizmusnak” meg “Izrael-kritikának” álcázott, emberi jogi nyelvezetbe öltöztetett nettó antiszemitizmus. Nem most és nem Gázában találták ki az izraeli “genocídiumot”: már előtte a ciszjordániai “megszállást” is nevezték így. Azóta sem tudják, hogy az miért jött létre és mit jelent. Két éve a világ nem a pogrom áldozataival, hanem az elkövetőivel szolidáris, és ehhez azt a véralgebrát ráncigálják elő, amely szerint Izrael azért tettes valójában (túl azon, hogy kolonialista hatalomként okozója a támadásnak), mert több a gázai halott.
Több, igen. De a gázai civil és “civil” halottakért is a Hamász felel. Ezt a háborút ők kezdték, és ők áldozzák be tudatosan a saját lakosságukat. Mártírnak lenni az iszlamistáknál dicsőség, akkor is, ha a gyereked hal meg. A sajnálatos gázai halottak a háború áldozatai, nem összemérhetők a tudatos, genocid szándékú palesztin terrorcselekmény áldozataival. Drezda sajnálatos halottait sem említjük egy lélegzetvételben a holokauszt áldozataival.
Izrael-Palesztina lett a Nyugat első számú kulturális problémája. Nem a valódi népirtások, nem a valódi éhínségek. Ez nem lehet véletlen.
Nyugat-Európa és Amerika zsidó közösségei két éve tudatosítják magukban, hogy származásuk okán a Netanjahu-kormány alvó, bármikor felelősségre vonható ügynökeinek tekintik őket. Izraelieket, zsidókat nem szolgálunk ki, tudományos és kulturális bojkottot hirdetünk, a zsidó karmesterrel aláíratnánk, hogy nem híve a mostani izraeli kormánynak, kiszavazzuk Izraelt az Eurovízióról, szétverünk minden bicikliversenyt, amin Izrael is indulhat. Ünnepeljük viszont azt a humanitárius flottillát, amely nem visz segélyszállítmányt Gázába.
A Nyugat olyannyira önsorsront, hogy észre sem veszi: ezzel a kifordított, torz morállal, jóemberkedésbe pakolt hazudozással, a pogromhangulat megtűrésével nem is csak a zsidókat sújtja, hanem önmagát. Ez így a Nyugat vége, ahogy eddig ismertük. A felvilágosodás hagyományával, a ráció elsőbbségével, a toleranciával, a kultúrák együttélésével.
Az iszlamistáknak a szabadsággal és a demokráciával van bajuk. Az egyéni jogokkal, a személyes autonómiával. A vallásszabadsággal. A kereszténységgel. A szabad szólással. A női jogokkal. Önmagukkal, mert nyilvánvalóan beteg a lelkük. És számítanak a progresszív értelmiség, a stupid diákság és a végletekig egyoldalú sajtómunkásság lelkes szolidarítására.
Röviden összefoglalnám, mit kell tudni október 7-éről. Amikor a minap a manchesteri zsinagógánál egy szíriai férfi halálra késelt két embert, néhány órával később már szolidaritási rendezvényt tartottak a városban – a palesztin “ügy” mellett.
Az Izraelről való folyamatos hazudozás közvetlen veszélyt jelent a zsidókra
