Ayn Rand objektivista filozófiájának talán legtöbbet kritizált, egyben leginkább félretértett része az egyéni önzés melletti kiállása, hiszen ez mond ellent leginkább annak a morálnak, amit gyerekkorunk óta igyekeznek belénk verni. Ehhez a kritikához azonban igencsak felületesen kell ismerni az írónő érvelését. Vagy sehogyan, mint történik a legtöbb esetben.
Hiába tisztázta Rand pontosan, hogy bár valóban a provokatív “önzés” szót használja, ezen ő valójában a racionális önérdekérvényesítést érti, tehát azt, hogy a tudatunktól független, objektív valóság megismerése, önálló gondolkodásunk nyomán döntsünk arról, hogyan ismerjük fel és kövessük saját érdekeinket, természetesen mások ugyanilyen jogát meg nem sértve.
Aki félre akarta érteni, félreértette, azzal vádolva őt, hogy a gátlástalan egoizmus, a másokon való erőszakos keresztültiprás szószólója. Ugyancsak borzongva utasítják vissza sokan, hogy Rand számára az altruizmus a gonosszal egyenlő – hiszen mi rossz van abban, ha másoknak segítünk?
Semmi, hát pont ez az. Ez két gyökeresen eltérő dolog. Nagyon is fontos erény másoknak önként segíteni, szolidárisnak lenni. Amit azonban sokan “önfeláldozásnak” hívnak, az különösen szeretteink, rokonaink, barátaink esetében véletlenül sem az, hiszen nekik szívesen segítünk, ezzel nem adjuk fel saját érdekeinket a kedvükért. Az általánosan ünnepelt, sőt elvárt altruizmushoz azonban ennek érintőlegesen sincs köze.
“Az altruizmus alapelve az, hogy az embernek nincs joga önmagáért létezni, hogy mások szolgálata az egyetlen igazolása létezésének, és hogy az önfeláldozás a legfőbb erkölcsi kötelessége, erénye és értéke. (…)
Az altruizmus redukálhatatlan elsődleges eleme, az alapvető abszolútum az önfeláldozás – ami azt jelenti: önmegsemmisítés, önmegtagadás, önmegtartóztatás, önpusztítás –, ami azt jelenti: az én mint a gonosz mércéje, az önzetlenség mint a jó mércéje.
A kérdés az, hogy mások szükségletei jelentik-e az életed elsődleges terhét és létezésed erkölcsi célját” – írja Rand találóan. Az altruizmus nem önkéntes segítség, hanem kötelezettségnek érzett alávetettség, saját érdekeid mások érdekei alá helyezése. Ez nagyon nincs rendben – és itt egy döbbenetes, friss példa, ami tökéletesen igazolja, miért volt Randnek igaza.
Nikole Hannah-Jones radikális afro-amerikai újságírónő, a The New York Times szerzője - akiről annyit kell tudni, hogy a hírhedt, történelemhamisító 1619 Project kezdeményezője, és aki azt gondolja, hogy a rabszolgaság intézménye az egyetlen lényeges eleme az amerikai történelemnek - tíz évvel ezelőtt a NYT-ba írt cikkében megindokolta, hogy tehetős, felső-középosztálybeli szülőként miért Brooklyn lerobbant, diszfunkcionális iskoláiba iratja be a kislányát.
Hannah-Jones halálkomolyan azzal érvelt, hogy ha a lányát egy rossz színvonalú iskolákba íratja be, azzal hozzájárul a faji egyenlőséghez, mert akkor ő és a férje, jelentős anyagi forrásaik révén, mindenki számára jobbá tehetik ezeket az iskolákat. A lányt konkrétan "áldozatnak" tekintette, hogy általa próbálja meg fellendíteni az oktatási rendszert - leginkább azonban, hogy saját egója és ideológiája talaján csillogtathasson erényt.
Az eredmény természetesen katasztrófa lett, és - ez mondjuk a nő mellett szól - ezt is őszintén megírta most. Immár tinédzser lánya, Najya forr a dühtől, és számon kéri a szülein, miért hagyták, hogy ilyen iskolákba járjon, ha megengedhették volna maguknak akár a drága magániskolát is.
„Meg voltunk győződve arról, hogy ha a miénkhez hasonló családok ilyen iskolákba íratják be gyermekeiket, az más, hasonló értékrendet valló családokat is arra ösztönöz majd, hogy ugyanezt tegyék" - írta Hannah-Jones, és most jön a döbbenet:
„Kötelességemnek éreztem, hogy az oktatási döntéseimet a kollektíva haszna alapján hozzam meg, nem csupán a saját családunk előnyét szem előtt tartva”.
Használhatta volna a közjó (public good vagy greater good) kifejezést is, de a kollektivista agy természetesen a mindenkori kollektívát akarja szolgálni.
Hannah-Jones a saját lányának a sorsát alárendelte mások vélt érdekeinek, csak azért, hogy önmagát jó embernek tarthassa. Meg hogy ő így harcol az állítólagos "rendszerszintű rasszizmus" ellen. Ezért nem tett semmit, amikor látta, hogy a színvonaltalan iskolákban a lánya alapvető készségek híján marad. Nem kapott osztályzatokat, nem fejlődött, tragikus volt a matektudása és a helyesírása - az egész egy kudarc volt. Senki nem tartott fegyelmet, a verekedéseket a tanárok unottan nézték.
Megjegyzem: Magyarországon is vannak, akik megszüntetnék a szabad iskolaválasztást, arra hivatkozva, hogy az a "spontán szegregációt" erősíti. Nonszensz. Egyetlen kötelességed van, a gyermeked érdekét szem előtt tartani.
"Mivel a természet nem biztosítja az ember számára az automatikus túlélés lehetőségét, mivel saját erőfeszítéseivel kell fenntartania az életét, az a tan, miszerint a saját érdekekkel való törődés gonosz, azt jelenti, hogy az ember élni vágyása gonosz – hogy az ember élete önmagában véve gonosz. Ennél gonoszabb tan nem is létezhet" - írta Ayn Rand. Ideje, hogy ez lassan másnak is feltűnjön.
Objektivizmus: a racionalitás és a szabad akarat filozófiája
