Ha abból indulunk ki, ami tavaly december 4-én történt New Yorkban, akkor a szerda esti washingtoni merénylettel is új népi hős született. Miután ugyanis a 26 éves Luigi Mangione nyílt utcán lelőtte a UnitedHealthcare egészségügyi biztosítótársaság vezérigazgatóját, Brian Thompsont, azonnal népszerűvé vált a közösségi médiában, a gyilkosságot hol kifejezetten hőstettnek, hol bocsánatos bűnnek tartották, mert egy “barbár egészségügyi rendszeren” nyerészkedő, kapitalista intézmény vezérét intézte el (ami ebben a formában nem igaz), különben is, milyen jóképű fiatalember.
Elnézve az Amerikában és szerte a világon több száz százalékkal megugrott antiszemita incidensek számát, hasonló mennybemenetel várhat a 31 éves, szintén kommunista Elias Rodriguezre, aki a washingtoni Capital Jewish Museum előtt – a terror szimbólumának számító kefiyát viselve – előbb elment két áldozata mellett, majd visszafordult, és közvetlen közelről, hátulról lelőtte az izraeli követség két munkatársát, Yaron Lischinskyt és menyasszonyát, Sarah Milgrimet, majd többször is felkiáltott, hogy “Free, Free Palestine”.
Most már legalább mindenki tudja, mit jelent ez a szlogen, akárcsak az “intifáda globalizálása“. Zsidómentes “Palesztinát”, a folyótól a tengerig.
Mint kiderült, Rodriguez a gyilkosság előtt egyfajta manifesztumot is írt, amelyben világosan elmondja, hogy tettével a gázai halott palesztinokat akarta megbosszulni, a cél az volt, hogy Izrael és támogatói sehol ne érezzék magukat többé biztonságban. Ezt mondjuk követelnie sem kellett volna: a Hamász 2023. október 7-i pogromja óta a világ nagyon kevés pontján vannak biztonságban a zsidó közösség tagjai, a rabbiktól az iskolás gyerekekig.
És ez az a pont, ahol Rodriguez (volt) törpepártja, az Izraelt eltöröli akaró Party for Socialism and Liberation (PSL) teljes mértékben összhangban van a mainstreammel. Tehát ne essék félreértés: a militáns “palesztinpárti” közeg és balos értelmiségi támogatói nem az aktuális izraeli kormányzat dolgait bírálják, hanem azt akarják, hogy maga a zsidó állam ne legyen. Ez tényleg ilyen egyszerű, így kell viszonyulni hozzájuk.
What we know about Elias Rodriguez, terror suspect accused of killing two Israeli Embassy staffers
The suspected terrorist busted for fatally shooting two Israeli Embassy staffers has ties to a radical left-wing group that spearheaded Black Lives Matter protests and fiercely advocates on behalf of Palestinians. NY Post reporter Deirdre Bardolf shares this story.
Ez a gyilkosság, hogy az ENSZ főtitkárát kiragadjam a kontextusából, “nem vákuumban” történt. Amit a PSL egyik vezető kádere nyilatkozott október 7-e után, elmondhatta volna szinte bármely amerikai vagy európai campus bármely “palesztinpárti” tüntetője: “Volt egyfajta rave vagy sivatagi buli, ahol nagyon jól érezték magukat, amíg az ellenállás meg nem érkezett elektromos sárkányrepülőkkel, és legalább egy tucat hipsztert nem vitt magával.” Így írva le azt a mészárlást, tömeges kínzásokat, élve történő elégetéseket, nők elleni elmondhatatlan erőszakot, túszok elrablását, amit ezek az embereknek nem nevezhető lények elkövettek.
“Örülök, hogy ma sok olyan amerikai van, akinek ez a lépés nagyon is érthető” – írta a gyilkosság előtt Rodriguez a kiáltványában, és valószínűleg így is van, függetlenül attól, hogy ő jóképű-e. A világ népei a lapokból, a közösségi médiából tájékozódnak, az pedig a palesztin narratíva terepe: Izrael elnyomó, kolonialista, apartheidet fenntartó, Gázában népirtó állam, amelynek át kell adnia teljes, illegálisan megszerzett területét jogszerű tulajdonosának, a palesztin népnek.
Ez az urbánus legenda nem ma keletkezett, de ma fejti ki leginkább agyakat és konkrét zsidókat pusztító hatását. A világ összes véres konfliktusa közül csak az izraeli-palesztint övezi az a halált árasztó, tények, tudás és értékek nélküli nihilizmus és cinizmus, amely viszont segít oldani a kognitív disszonanciát.
Az antiszemitizmus, a zsidóellenes erőszak normalizálása, a napi szintű hazugságok (legutóbb az, hogy a Gázai övezetben 14 ezer csecsemő halála várható 48 órán belül, ha nem érkeznek be a segélyszállítmányok), a campusokon folyó uszító indoktrinálás, az állandó kettős mérce tette lehetővé ezt a gyilkosságot (is).
Az október 7-i támadást és pogromot követő kötelező egyperces csend után a világ elkezdett együttérezni a tettesekkel, még jóval azelőtt, hogy Izrael megindíthatta volna válaszcsapásait, majd földi offenzíváját a gázai övezetben. Amerikai campusokon többen már percekkel a terrortámadás előtt képben voltak, hogy mi készül, élő volt a kapcsolat a Hamásszal, már íródtak a mindenért Izraelt felelőssé tevő nyilatkozatok.
A washingtoni kettős gyilkosság néhány nappal azután történt, hogy Izrael vezetői – látván, hogy a Hamász véketlenül sem akar megállapodást az egyetlen megoldásról, az élő és megölt túszok kiadásáról – végre elszánták magukat a sorsdöntő műveletre, felszámolni a szervezett terrort Gázában, és kiszabadítani a foglyul ejtett civileket. Ezt azonban a világ nem tudja elfogadni: a zsidók megint nem tartják magukat az elvárt, klasszik áldozat szerepükhöz. Fegyverrel lépnek fel elpusztítóik ellen, és még az Euróvízión is énekelni akarnak, teljes rejtély, hogy ezt hogy képzelik.
Nyugati vezetők sora szólítja fel ismét Izraelt a hadjárat leállítására, megy megint a kioktatás “arányos” válaszcsapásokról, anélkül, hogy fogalmuk lenne róla, mit beszélnek, fontolgatják a kereskedelmi kapcsolatok felfüggesztését a zsidó állammal, Pulitzer-díjjal jutalmaznak egy Hamász-párti költőt.
Megannyi kortünet, megannyi üzenet. A nép, amelynek az üzenet szól, nagyon is jól érti: van vele néhány ezer éves tapasztalata.
Antiszemita hullám a campusokon: évek óta készülődik az, amit most látunk
