Az amerikai egyetemeken az elmúlt napokban végigsöprő Izrael-gyűlölő, zsidóellenes megmozdulások egyenes következményei annak az egyoldalú, szélsőséges woke indoktrinációnak, amiről már ezen a blogon is sok szó esett. Az alábbi remek poszt szerzője az egyik legismertebb, antiszemitizmus ellen küzdő magyar-amerikai aktivista, Gulyás Virág, írása eredetileg az Israellycool blogon jelent meg. A magyar változatot a szerző engedélyével közöljük (a linkeket mi raktuk be).
Az elmúlt néhány évben, ha az Egyesült Államokban éltél, bárhová mentél, ezt tolták az arcodba: Black Lives Matter; transzneműek jogai; ha fehér vagy, akkor eleve rasszista vagy; állítsuk meg a rasszizmust; és hasonlók. Naiv szemmel nézve úgy tűnhetett, hogy a társadalom egy együttérzőbb egész felé mozdul el – vagy mondjuk inkább azt, hogy egészségesebb?!
Gyorstekerés előre, október 7-ére.
Felfoghatatlan támadást hajtanak végre Izrael és polgárai ellen. Amit azon a napon láttunk, és azóta is látunk, az egy olyan társadalom, amely kényelmesen mozgatja a határokat, amikor a zsidók elleni rasszizmus megállításáról van szó.
Ha olvastad volna, hogyan beszélt Linda Sarsour (szélsőséges, “anticionista” amerikai-palesztin aktivista – SL) az első nagy Nők Menetéről, tudnád, hogy amit ma látunk, az évek óta készülődik. Sarsour a Nők Menetén a befogadásról beszélt; mindenfajta nőt megemlített, kivéve a zsidó nőket.
Ha az elmúlt évtizedben figyelemmel kísérted volna az egyetemi campusokon történteket, tudnád, hogy évek óta készülődik az, amit ma látunk. Az egyetemi campusok normalizálták az anticionizmust (ami kétségtelenül összefonódik a zsidóellenességgel). A szólásszabadság ürügyén megengedték a professzoroknak, hogy újraírják a történelmet és agymosást hajtsanak végre egy nemzedéken a fekete-fehérnek kinéző gyarmatosító-gyarmatosított, elnyomó-elnyomott narratívával.
Columbia rabbi warns Jewish students to go home, don’t come back to campus: ‘extreme antisemitism’
No Description
Ha követted volna az ENSZ Izraellel szembeni ténykedését, tudnád, hogy amit ma látunk, az évek óta készülődik. Az Izraelre vonatkozó 7. napirendi pont, Izrael kétszer vagy háromszor olyan gyakori elítélése, mint a világ többi országáé együttvéve, az intézmények teljes, tényszerűen bizonyított iszlamizálódása… mindez vezetett el a mai napig.
Ha követtél volna bármit az UNRWA-val kapcsolatban, tudnád, hogy amit ma látunk, az évek óta készülődik. 2021-ben még az UNRWA vezetője, Philippe Lazzarini is elismerte, hogy a palesztin tankönyvek – idézem – “problémás anyagot” tartalmaznak. De aztán az élet ment tovább, a határok ismét elmozdultak, és a gázai gyerekek újabb generációja nőtt fel a zsidók (és hozzáteszem, a nyugati civilizáció) elleni gyűlölettel beoltva.
Október 26-án megosztottam egy videót, amelyben megpróbáltam lebutítani az “A folyótól a tengerig, Palesztina szabad lesz” szlogent a polkorrekt amerikai közönség számára. Ez így hangzott: “A nyugati parttól a keleti partig, Amerika megszabadul a feketéktől”.
Tudom, irritáló. Ilyet mondani 2024-ben Amerikában bűn. Amivel természetesen nem vitatkozom.
De akkor mondd meg, hogy ugyanez a polkorrekt amerikai közönség hogyan nem érzi az eredeti szlogenben a kimutatható zsidógyűlöletet, a zsidókkal szembeni, kézzelfogható rasszizmust? Meddig tolhatjuk el a határokat? Vagy inkább, mennyire merjük eltolni a határokat, ha zsidókról van szó?
Elmondom, hogyan. Évekig készültek rá. A “mozgatható határokkal” szembeni tolerancia szintje, amikor a zsidókról és/vagy Izraelről van szó, mindannak az eredménye, amit sokan figyelmen kívül hagytak, vagy évekig nem vettek komolyan. És ez a zsidó közösségekre és szervezetekre is vonatkozik. Ez nem ujjal mutogatás, hanem bátorítás a felelősségre vállalására.
Amit ma látunk, az évek óta készülődött. Hagytuk, hogy a határok átkerüljenek egy villogó piros vonalon túlra, és most szembesülünk a következményekkel. De a múlton való siránkozás még senkinek nem segített, és változás csak akkor fog bekövetkezni, ha a felháborodásunknak megfelelően cselekszünk. Változás csak akkor lesz, ha vagy megszüntetjük ezeket a határokat, vagy újakat hozunk létre.
Én itt vagyok veletek; ti ott vagytok magatokért?
