A szocialistákkal az a baj, hogy mindig kifogynak mások pénzéből – ez az idézet Margaret Thatchertől származik, aki liberális gazdasági reformjaival felébresztette a második világháborúban megfáradt, szunnyadó brit oroszlánt. Egyenes és következetes politikus volt, aki ragaszkodott az elveihez, szóval ez a mondása sem üres beszéd.
Thatcher itt nem másra hívta fel a figyelmet, mint a képmutatásra, a jólelkűség és nagylelkűség álcája mögött megbúvó, hatalmat és dicsőséget akaró dörzsölt politikusokra, akik akkor mutatják ki igazán foguk fehérjét, amikor hatalomra kerülnek, és gyökeresen az ellentétjét csinálják annak, amivel hónapokkal azelőtt az embereket hülyítették. Magyarországon a rendszerváltás óta ez általános választói tapasztalat, s úgy tűnik, a Fidesz, vagy legalábbis annak a médiája most erre az általános apatikus, a politikusokkal, s különösen az új politikusokkal szemben is bizalmatlan hangulatra alapozva próbál az új kihívója ellen hangolni.
A napokban megjelent egy Index-cikk, amely azt állította, hogy a Tisza Párt kormányra kerülése után brutális adóemeléseket léptetne életbe, melyek a társadalom kétharmadát érinteni fogják. Egy azóta sem nyilvánosságra hozott titokzatos dokumentumra hivatkozott a cikk, melyről megint csak nem tudjuk, hogy egy buzgó, helyezkedő közgazdász magánirata-e, vagy egy valós programtervezet, mely szerint többsávos adózást vezetne be a Tisza, s az az átlagjövedelmeket is 20-30 százalékos szja-terhekkel sújtaná.
Azonban a cikk mellett kiemelt egy – összevágott – videórészletet a kormánypárti sajtó, amelyen Tarr Zoltán azt mondja párttagok egy csoportja előtt, hogy a választások előtt politikailag érzékeny, ergo megosztó témákról nem fognak beszélni, viszont “választást kell nyerni, és utána mindent lehet”.
Fedezet nélküli állami osztogatás a Tisza kongresszusán: így nem lesz rendszerváltás
Ezen a képviselő valószínűleg a szakpolitikai viták lehetőségét értette - viszont érdemes ehhez szkeptikusan viszonyulni, nem beszélve arról hogy a videón, amely egy Tisza-szigetes összejövetelen készült, a résztvevők egyöntetűen támogatták a progresszív adózás gondolatát, s a Tisza szellemi holdudvara köré sereglő szakértők közül is volt, aki megpengette ezt a lehetőséget.
Az ellenzéki közvélemény tehát úgy tűnik, a progresszív adózás felé hajlik - de Tiszától és Fidesztől függetlenül feltennék nekik pár kérdést (Magyar egyébként az ügy után egyértelművé tette, hogy alapvetően adócsökkentésben gondolkodnak). Érdemes megszólítani azokat a baloldali szakértőket, s az ellenzéki közeg azon értelmiségijeit, akik támogatják az adózás eme "haladó" formáját.
Milyen morális, elvi okai vannak annak, hogy a központi hatalom rossz költségvetési - újraelosztási politikájának bűneit és hibáit a tisztességesen gyarapodó és adózó polgárok kárára akarnák helyrehozni?
Milyen jól felfogható indokkal rójon ki és szedjen be az állam adót, hogyha nem vállal felelősséget a rossz gazdálkodás hibáiért, és azt a polgárokra tolná? Ha plusz teherrel honorálja az állam azt, hogy a pályakezdő fiatal jól fizető munkahelyet kap, mi motiválná őt arra, hogy itt Magyarországon adózzon? Pláne hogyha akad még egy-egy fiatal vállalkozó, aki önerejéből, saját érdemén vagyonosodik, s azzal kell szembesülnie, hogy bűn jövedelmet, vagyont gyarapítani?
De nézzük, hogy a Tisza milyen adóreformokat vezetne be a saját elmondása szerint.
- Egyrészt csökkentenének az alacsony jövedelmű polgárok szja-terhein, tehát két kategóriában 15%-nál alacsonyabb lenne az adókulcs, az átlagjövedelem felett keresők bérénél vagy vagyonánál viszont az eredeti adóteher maradna. Szóval az adórendszer többkulcsos lenne, de szja-emelés nem történne.
- Másrészt Magyar Péter azt is beígérte hogy az 5 milliárd forint feletti vagyonnal rendelkezőkre 1%-os vagyonadót vetne ki. A Tisza tehát saját elmondása szerint nem akar adóemelést, viszont a "gazdagokra" plusz adónemet vetne ki.
Habár a jövedelmeket érintő adócsökkentés nem hangzik rosszul, a vagyonadó visszatetsző. Norvégiában évekkel ezelőtt bevezették, s annak sem lett jó vége, a milliárdosok az 1 százalékos évi adóterhet is üldöztetésként értelmezték, és tömegesen vándoroltak el az országból. Holott Norvégia és a többi skandináv állam is azért gazdag, mert ott van egy széleskörű önálló "nagytőkés" réteg, amely helyben termel és adózik, s fejlett piacgazdaságuk alapozza meg azt a mesés vagyont, amelyet az állam könnyűszerrel el tud osztani a szociális háló fenntartására.
“A piacgazdaság szétverve”: a jogállamiság mellett a kapitalizmust is újra kell építeni
Magyarországon azonban nem lenne sem anyagi, sem társadalmi alapja egy ilyen vagyonadónak, tekintve hogy a "nagytőkés" réteg túlságosan függ az állam jóakaratától. Nem beszélve arról, hogy mi nem vagyunk egy "szuperkapitalista" ország felhőkarcolókkal, olaj- és földgázmezőkkel, saját, hazai székhelyű multinacionális cégekkel. Minél több a milliárdos, annál tőkeerősebb a gazdaság, ahogy Skandináviában is. Svédországban az egyik legmagasabb az egy főre jutó dollármilliárdosok aránya. Egy vagyonadó akármennyi százalékban is, de visszafogná ennek az esélyeit.
Magyarországon közeledik a 2026-os választás időpontja, már rég beindult a kampányidőszak, újra aktuálissá váltak az egymásra licitáló féktelen ígérgetések. A két legnépszerűbb magyar párt, a Tisza és a Fidesz is népi-populista retorikát folytat, ebből adódóan a jólét és az igazságosság érzete az, ami mérvadó lehet a választók megnyerése szempontjából. A Fidesz egy sor államilag támogatott hitelprogrammal, célzott adókedvezményekkel, hatósági árazással próbálja elérni azt az érzetet, hogy törődnek az emberek problémáival, és próbálják javítani az általános életszínvonalat. A Tiszának pedig marad az ígérgetés.
Szívesen megkérdezném az érintett politikusokat, hogy amikor magabiztosan elkezdenek ígérgetni, előtte megkérdezik-e a társadalom azon részét erről, amelynek kötelezően állnia kell a luxus választási menü költségeit. De persze erre is megvan a szokásos szöveg: ők nem a "kisembert" akarják leterhelni, csak a "felső tízezret", a "gazdagokat" meg az "oligarchákat".
Ők azok a narancsok, amelyeket kifacsarva friss és üdítő narancsléként lehet forgalmazni a választói bizalom piacán. Csakhogy a narancsok előbb-utóbb elfogynak, a narancsfák elkorhadnak, kiszáradnak, vagy kivágják őket, a semmiből pedig nem lehet narancslét csinálni. S utána pedig az következne, amit az Index-cikk is sugallt. Olyan megszorítások, amelyek egy működésképtelen struktúrát akarnának a bérek és magánvagyonok súlyos megadóztatásával még tovább fenntartani.
Reméljük nem fog ez bekövetkezni. Ahogy azt is, hogy nem lesz többsávos, progresszív büntetőadó, s előbb-utóbb megérjük azt, hogy az egykulcsos adón is tovább lépve az egyösszegű - lehetőleg alacsony összegű - adózás is terítékre kerüljön.
