Ilyet is ritkán hallani: ” Magyarországon nem csak a jogállamiság, hanem a piac is válságban van, miután számos kormányzati lépés veszélyezteti a szabad versenyt” – jelentette ki pár hete Cseres Katalin, az Amszterdami Egyetem kutatója az EP brüsszeli konferenciáján. Ez pontosan így van, a kettő összefügg: az “illiberális demokrácia” rombolta le a szabad piacot és annak egyik legfontosabb elemét, a jogbiztonságot, és teremtette meg azt az államfüggő, haveri pszeudokapitalizmust, ami elfojt számos, potenciálisan sikeres önálló vállalkozást.
És ezzel magának a szabad vállalkozásnak, az egyéni szabadságnak a kultúráját.
A magyar ellenzék, az európai politikusok, az uniós intézmények hosszú évek óta foglalkoznak azzal, mit művelt a NER a magyar jogállammal, de alig foglalkoznak azzal, hogy a rezsim módszeresen eliminálta a piaci szabadságnak még azt a kezdetleges formáját is, ami a rendszerváltás folyamán itt létrejött. Örvendetes, hogy végre megint szó van az összeomló állami rendszerek (eü, oktatás, MÁV) helyzetéről, de nincs politikai erő – egyelőre a Tisza Párt sem -, amelyik legalább részbeni privatizációt, a magántőke hathatósabb bevonását ígérné mindeddig tabunak számító területekre is.
Magyarországon ma nem lehet szabad piacgazdaságot hirdetni, az a politikai öngyilkossággal lenne egyenlő. A kormány gazdaságot (és így, ismét: az individuális szabadságunkat) kontrolláló dühe és a lakosság többségének változatlanul antikapitalista attitűdje hézagmentesen talál egymásra.
Röhejes lenne, ha nem lenne tragikus, hogy az orbáni Magyarország most ősszel, soros uniós elnökként egy “versenyképességi paktumot” akar az EU elé tárni – miközben leginkább épp a saját porta előtt kéne söpörni, hiszen az MNB Versenyképességi Indexe alapján “Magyarország 2023-ban a megelőző évhez képest két helyet rontva a 19. helyen végzett az Európai Unió 27 országának versenyképességi rangsorában”, az ország helyzete gyengébb az EU átlagánál.
A legtöbben, főleg a maguktól is piacképtelen, de a kormányzati oligarchizmus által is ellehetetlenített kis-, közép- és kényszervállalkozók pontosan értik, mi történik ebben az országban másfél évtizede, a NER-közeli vonatkozó neveket már említeni se kell, egy pár nulla után már felfoghatatlan, mennyi milliárd ment át közvagyonból magánzsebekbe.
Ez azonban nem valami egyszeri lépéssel, pl. kormányváltással megoldható átmeneti gond: a maffiamódszerekkel intézményesített államkapitalizmus, amely az egyéni teljesítmény és a piaci siker helyett a járadékvadászatot jutalmazza, hosszú távon kiiktatja a piaci viszonyokat, vele a vállalkozói kedvet – azt a kreatív és innovatív kapitalizmust, ami nélkül nincs se egyéni, se közösségi szabadság, se jólét, se növekedés. Találóan foglalja össze a Keleti Sötétség nevű blog a folyamatokat (via Káncz Csaba):
“A rezsim számára másfél évtizeden keresztül kényelmes eszköz volt, hogy a termékek árába rejtett adókkal, infláció formájában sarcolja a lakosságot, mindig megtalálva a ‘bűnöst’ a multiktól a háborúig, azonban mostanra elérte a határt. Nemcsak az adóbevételek növelésének lehetősége merült ki, hanem közben tönkretette a hazai KKV-szektort is, amely az adóterhek és a különféle piactorzító beavatkozások miatt versenyképtelenné vált. Számos cég külföldre költözött, mások lehúzták a rolót.
A piacgazdaság szétverve, a monokultúrás összeszerelőüzem-gazdaság romokban, az állami szolgáltatások az utolsókat rúgják, a mesterségesen létrehozott monopóliumokból származó jövedelmek a Családhoz áramlanak, miközben a további leszakadás elkerülhetetlen.”
Ami a kkv-kat illeti, a kár nemcsak, sőt, megkockáztatom, nem is elsősorban számokban mérhető. Kicsit talán csökkent az őket regulázó bürokrácia, de több mint 55 adófajta sújtja őket. Ami pedig a nagyobbakat illeti: “A nagyvállalatok piactorzító támogatásával teljes mértékben fel kellene hagyni” – írja egy szakember a G7-en, de hát az egész rendszer piactorzító, szűnőfélben a bizalom az állami intézmények, a szabad vállalkozásokhoz elengedhetetlen jogbiztonság iránt.
A protekcionizmus: közgazdaságtani abszurdum, amely megbénítja a világgazdaságot
A NER közismerten nemcsak támogat, de büntet, illetve ki is akar iktatni bizonyos nagyvállalatokat, még pontosabban a haveri körnek akarja őket átjátszani. Ez az attitüd pedig a kkv-szektorra, illetve minden vállalkozó szellemű magyarra is leszivárog, hiszen mindenki számára világosan látható: a lapok le vannak osztva, meg eleve büntetnek, ha sikeres vagy. Eddig olyan 600 ezer honfitársunk vándorolt ki Európa boldogabbik részébe, önálló, dolgozni és érvényesülni vágyó emberek, akik még egy londoni közkórházban is autonómabbak, mint itthon bárhol.
A Fidesz-kormány állítólag "neoliberális" mivoltáról deliráló polgártársaink dacára a kormány ezerrel dolgozik a piacgazdaság felszámolásán (vö. "a magyarokhoz nem igazán illik a nagyhatalmak által képviselt neoliberális ideológia" - Orbán Balázs). Mindannyiunk számára tanulságos üzenete van az itteni nyugati multik egy része elleni hadjáratnak: a) ha sikeres vagy, megfélemlítünk, hogy átvehessünk, b) eleve nem éri meg sikeresen vállalkozni. Német és svájci cégek hosszú hónapok óta panaszkodnak az EU-nál hatósági, minisztériumi zaklatásokra, a Fidesz-kormány üzleti partnerei által fenyegetésekre, az előírt árplafonra és "kiskereskedelmi különadóra".
"A cél világos - mondja egy baden-württembergi menedzser, aki nem akarja magát megnevezni, mert fél a cége elleni további megtorlástól: egész üzletágak átvétele az Orbán-birodalom oligarcháinak kezébe. Ez egyébként a hatalom által megcélzott magyar cégeket is érinti, gyakran látogatják őket nagy autókkal kétes imázsú férfiak. Különösen gyakori tárgyai a vágyakozásnak: a Fidesz ellenfelei által vezetett cégek" - írta a Süddeutsche Zeitung (a cikk részletesen leírja a nyomásgyakorlás maffiamódszereit a cementipartól a Sparon át a visszavásárolt repülőtérig).
A napi hírekben már elkerülhetetlen, sorsszerű folyamatként prezentálják ha a kormányfőközeli vejhez kerülhet pl. a kecskeméti konzervgyár, a Hotel Marriott, a Magyar Posta Életbiztosító Zrt.-t és a Magyar Posta Biztosító Zrt., a sor hosszan folytatható, és már meg sem lepődünk, ha a kormány Keresztapa-stílben rakja helyre pl. az üzemanyag-kereskedőket: "...a magyar emberek olyan áron juthassanak hozzá az üzemanyaghoz, ahogy ebben a régióban más országok polgárai. A miniszterelnök szerint jobb, hogyha ezt az üzemanyag-kereskedők belátják, és a profitjukat e szerint állítják be, mint ha ezt állami kényszerrel kellene elérni."
Nem tudom, mondta-e bármikor bárki a magyar miniszterelnöknek, hogy nem ő dönt arról, hogyan "állítják be" privát cégek a profitjukat. Közös érdekünk, hogy aki vállakozik, az jól profitáljon abból.
Az sem kavart jelentős vihart, hogy a kormány a jövőben védelmi pénzt, bocsánat, "védelmi hozzájárulást" szed be minden olyan multitól, banktól és energiaszolgáltatótól, "amely a háborús időben extraprofitra tett szert". Nahát, előkerült ez a marxista szférán kívül értelmezhetetlen fogalom is. Úgy tűnik, nem szégyen az osztályharcos retorika, ha a nyílt színi lopást kell igazolni, esetünben olyan 400 milliárd forint értékben.
És ha már itt tartunk, ne feledkezzünk meg arról a remek ötletről sem, ami végül ötlet maradt, de a terv az volt, hogy a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) jogot kapott volna "alapvető jelentőségű vállalkozássá" minősíteni cégeket, "piaci torzulás" vagy más szükség esetén akár egy adott tulajdonrészt vagy magát a céget is eladatni, "az ellátásbiztonsághoz szükséges működés fenntartása vagy helyreállítása érdekében."
Parragh László ugye 2000 óta a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, 2017 óta a Nemzeti Versenyképességi Tanács tagja, elvileg tehát ez az ember arra van, hogy a gazdaság szereplőinek érdekét védje. Parragh László ehelyett a tervezetről azt találta mondani: nemzetbiztonsági érdek, hogy a magántulajdont is korlátozhassa az új versenytörvény, "a jelenlegi geopolitikai helyzetben nemzetbiztonsági érdek, hogy a magántőke érdekei összhangban legyenek az állam érdekeivel." Egy mondat, ami Lenin vagy Mussolini szájából is elhangozhatott volna.
Arról pedig, hogy a kapitalizmust miért kell nemcsak gazdasági hatékonysága miatt, hanem morális okokból is megvédeni, a következő posztban lesz szó.
