Közvetlenül a választás után, az állami híradóban vendégszerepelve Magyar Péter megígérte, hogy “a kormányalakítás utáni egyik első lépés az lesz, hogy felfüggesztik a közmédia hírszolgáltatását”. Ez ugyan nem történt meg, de az elszántság megmaradt: a Tisza-kormány – nagyon helyesen – véget akar vetni az állami média másfél évtizedes ámokfutásának, a közpénzen sugárzott pártpropagandának. A hazugságoknak, rágalmaknak, uszításoknak, amelyeket ha most elkezdeném felsorolni, nagyjából holnap délután hagynám abba.
A döntő lépést június közepén tették meg: három tiszás képviselő egyéni indítványként benyújtotta a párt médiatörvényt módosító, 54 oldalas javaslatcsomagját, amely megszünteti és egyben más néven újrateremti a tulajdonosi funkciót ellátó Közszolgálati Közalapítványt (helyette lesz egy Független Közmédia Testület), valamint megszűnik a vagyonkezelő MTVA és a Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt.-t, helyettük létrejön két új nonprofit zrt., egy a rádióra és a tévére, és külön egy az MTI-re.
A cél nemes (a független, pártatlan, kiegyensúlyozott tájékoztatás helyreállítása), a problémagóc lokalizálása sikeres – csak éppen a megközelítés nem tér el alapvetően az eddigi jóhiszemű, katasztrófába torkolló megközelítésektől.
Paritásos kuratóriumok plusz némi szakmai részvétel garantálja majd azt, amit közszolgálatilag állítólag garantálni kell – állítólag, mert fogalmam sincs, hol van az megírva, hogy egy kormányzatnak híreket, időjárást, kisebbségi és vallási műsorokat kéne szolgáltatnia.
Egy kormányzatnak alapvetően az a feladata, hogy a polgárok fizikai biztonságát és a jogállamiságot védje, valóban “gránitszilárdságú” alkotmánnyal és jogszabályokkal garantálja az egyéni jogokat és a piacgazdaság háborítatlan működését, nem pedig az, hogy műsorokat gyártson.
Bödőcs: Híradó 2020
bödőcs Feliratkozás: http://bit.ly/2pbrbJC Nézd meg Bödőcs összes videóját: https://cutt.ly/Nh3mxRi https://www.facebook.com/Bodocs.Tibor.humorista http://bodocstibor.hu
Nem állami feladat a híradó, az időjárás- és pollenjellentés, nem állami feladat a Kipp-kopp – hétköznapok harkályéknál, a Nemzeti Sporthíradó, a Közelebb roma magazin, a Srpski ekran vagy az Unser Bildschirm, és nem kell közpénz Borbás Marcsi szakácskönyvébe.
Az Európai Unió, amelynek az új kormány ismét a fősodrába tör, semmi ilyesmit nem ír elő. Persze, mindenhol van állami “közmédia”, de az EU nem ír elő olyan kötelezettséget a tagállamoknak, hogy közszolgálati rádiót vagy televíziót kellene működtetniük az adófizetők pénzén. Az EU inkább azt nézi, hogy a már létező közmédiumok szerkesztőségei függetlenek és pártatlanok legyenek, vezetőik kinevezése átlátható módon történjen, és az állam (tehát még egyszer: ez a mi pénzünk) általi finanszírozásuk ne tegye őket politikailag kiszolgáltatottá.
De egy olyan kis GDP-jű országban, mint a miénk, olyan mértékben megváltozott médiafogyasztási szokások mellett, mint amit az elmúlt viharos években láttunk, kicsit alapvetőbb és más lenne a feladat. Minden tudás megtalálható online, egyre többet streamelünk, hallgatunk podcastot.
Tegyük fel végre másképp a kérdést: a magyar közmédia fenntartása jelenleg évente 150–170 milliárd forint körüli összeget jelent az adófizetőknek. Jó ez? Ezt akarjuk a továbbiakban is? Szánunk rá ennyit?
A közmédia átalakításáról szóló, igen kétséges “társadalmi egyeztetés” mintha megkerülné azt a kérdést, hogy akarunk-e egyáltalán “közmédiát”? Nem lenne máshol lényegesen jobb helye ennek a gigantikus összegnek?
“Áldozat” a Netflixen – miért olyan ismerős ennek a pszichoszektának az ideológiája?
Az állam nemcsak a különböző tévécsatornákat (M1, M2, M4 Sport, Duna stb.) működteti, hanem rádiókat, online felületeket, műsorgyártást, archívumot és sportközvetítési jogokat is finanszíroz. Ez utóbbi külön röhej: a nemzeti kultúra értékeinek megőrzése, az archiválás - elismerem - valóban állami feladat, de a sportközvetítés? Ez a 100%-ban üzleti feladat? Csak a sportközvetítési jogok az utóbbi években 26–32 milliárd forint kiadást jelentettek egy évben.
A kiegyensúlyozott, normális és megbízható híradó közös érdekünk - de nincs az a privát műsorszolgáltató, amely ezt ne tudná hozni, ha valóban akarná. Ehhez nem kell közszolgálat. Az időjáráshoz sem. A komolyzenéhez sem (ld. Klasszik Rádió). Borbás Marcsinak és a sportközvetítéseknek is privát csatornákon van a helyük.
Az államnak bőven elég jogszabályokkal garantálni a médiapiac szabadságát, és persze a szólás- és sajtószabadságot, mintsem műsorszolgáltatókat tulajdonolnia.
Tisztelem és becsülöm azt a számos kollégámat és barátomat, akik vannak annyira jó újságírók, szerkesztők és menedzserek, hogy legfelső vezetőkként, profi hír- és adásszerkesztőkként dolgoznának egy megújult "közmédiában". Én viszont hadd javasoljak valami teljesen mást. Zárjuk be a "közmédiát", vessünk véget ennek a sok évtizedes problémahalmaznak, amely - hála az 1996-os médiatörvénynek - akkor is problémahalmaz volt, amikor még nem a NER tombolt benne.
Az állami tulajdonos olyan feltételekkel adhatná el ezt az értékes műintézményt egy vállalkozó kedvű, költséghatékony külföldi vagy - ha van - hazai magáncégnek, amely előír bizonyos minimális, de tényleg erősen limitált "közszolgálati" feladatokat a számára. Hogy mi tartozna ide, nyilván vita tárgya, de a lényeg az, hogy lássuk a mostani problémát: bármilyen összetételű kuratóriumok igazgatják majd a "közmédiát", mivel állami, ezért mindig minden aspektusa politikai alku tárgya lesz. És mindig minden állami híradó hajlamos lesz a kormányzati befolyásra.
Pontosan ez indokolja, hogy egy szabad társadalomban miért kell szétválasztani - az államhoz és az egyházhoz hasonlóan - államot és gazdaságot, államot és kultúrát, államot és médiát.
Ami pedig a sokat emlegetett médiaszakmai részvételt illeti a kuratóriumokban: pontosan milyen szakmáról beszélünk? Remek, tisztességes szakemberek (pl. Polyák Gábor, Bayer Judit, Bajomi-Lázár Péter) éppúgy beletartoznak ebbe a körbe, mint nettó pártkatonák, valódi és pszeudo-civilek, különféle lobbisták. Mi alapján dől, hogy kik kerülnek be, hitelesek-e, és milyen érdekek mentén fognak majd részt venni a testületekben?
A közmédia átalakításával a cél az, hogy "a magyar társadalom szellemi és lelki egészsége helyreálljon azután a 16 év után, amely pusztítását minden nap érezzük a mai napig" - indokolta a lépést Tarr Zoltán. Ha viszont tényleg ez a cél, miniszter úr, akkor zárják be a rémségek ezen nem is kicsi boltját, és adják el a tévét, a rádiót, az MTI-t úgy, ahogy van. Mint minden, ez is jobb lesz magánkézben.
A demokrácia most kap egy történelmi esélyt. És az egyén szabadsága?
