A nyugati baloldali médiumokon önfeledten nyargal körbe a hír, hogy a Bondi Beach-i hős – aki leszerelte az egyik aljas, hitvány, iszlamista terroristát – maga is muszlim.
Tényleg elképesztő a kollektiv pszichés és mentális állapotunk. Ki vagyunk véreztetve. Miközben a demokráciánk, az egész civilizációnk megy a roncstelepre – részint az iszlamizáció következményeként – , mi minden elképzelhető, picike információba belekapaszkodunk, hogy ne kelljen szembenézni a valósággal.
Három meglátás:
1. A szélsőjobbos fringe-t leszámítva nagyon kevesen gondolják azt a hülyeséget, hogy minden muszlim terrorista, és nincs a muszlimok között bátor, önfeláldozó, nemeslelkű ember. Amit gondolunk – joggal -, hogy a bármiféle, erőszakos terrorizmus aránytalanul nagy eséllyel iszlám vallási és ideológiai erdetű. Minden bogár rovar, de nem minden rovar bogár. (Nyilván nem is minden bogár rovar abban az értelemben, hogy minden, azaz minden terrorista muszlim, de ez a halmazábra most csak a megértést igyekszik segíteni a baloldalon).
Én magam írtam le nemrégen, hogy az iszlám, az iszlám fundamentalizmus (az iszlám vallási erdetéhez való visszatérés szándéka) és az iszlamista terror külön kategóriák. Ez viszont nem azt jelzi, hogy nem esnek egybe, nincsen egy összekapcsolódó ambíciórendszerük, motivációik, ideológiai alapvetéseik, stb. Ennyire tényleg nem bonyolult.
2. Ez nem azt jelenti, hogy az iszlamizáció nem probléma akár biztonsági szempontból is. Az iszlámban sokkal könnyebb legitimiciós forrást, sőt, ügyet találni egy terrorista gyilkosság elkövetéséhez, mint a kereszténységben, vagy akár a konfucionizmusban. Ha bárki a kereszteshadjáratokkal jön, letiltom (nem tiltom le, de unalmas). Nézz a tengerpartra, ember. 2025 van. Ehhez elég a vallás doktrinális alapvetéseit ismerni más vallásokkal szemben.
Distresssing content: ‘Hero’ disarms one of two gunmen at Bondi Beach
Distressing content: Video captured the moment a man rushed one of two gunmen at Bondi Beach and disarmed him while the second gunman continued to shoot from a nearby walkway. The premier of New South Wales hailed the man as “a genuine hero.”
Ennek ellenére az iszlám rendszerint megannyi más faktorral esik egybe a terrorisztikus bűntények “előkészítésében”. Ilyen a politikai- és értékvákuum (ezért nőtt fel Afganisztán után a Talibán, Irak után az ISIS, a 2005-ös kivonulás után a Hamász, és ezért állnak be sokan az értékvesztett nyugatról – főleg fiatal férfiak – muszlim terroristának). Szóval valóban komplex dolog ez. Ez viszont nem azt jelenti, hogy megfejthetetlen, vagy hogy az iszlám – más vallásokhoz képest – nem valószínűsítő tényező.
3. Az iszlamizáció mindenképpen probléma demokrácia, jogállam szempontból. Ha bárki megkérdezné a Bond Beach-i hős attitűdjeit a demokrácia, a jogállamiság és a szekularizmus felé, hallatlanul magasabb eséllyel lennének elmarasztalóbbak, mint egy ateista, zsidó vagy keresztény ausztrálé. Ettől még lehet jó és hősies ember, hiszen az. Csak éppen NAGY VALÓSZÍNŰSÉGGEL máshogy vélekedik a közös együttélésünk intézményes és jogi paramétereiről.
Ezek a kikötések szerintem azért fontosak, mert szerintem az iszlámról való “vita” (nem kéne semmilyen vitának lennie, a demokrácia és a jogállam érdekében az iszlám bevándorlást és sok szempontból vallásgyakorlást korlátozni kell, a bent lévőket hathatósan és hatékonyan integrálni, stb.) ésszerű kereteit teremtik meg. Az iszlám és az iszlamista terror feltétlen, ok-okozati abszolutizálása jobboldali, autoriter szélsőség. A kettő teljes elválasztása baloldali, szuicid idiotizmus.
Példa a megfelelő kezelésre: Senkit (nem állampolgárt) nem kell deportálni azért, ha muszlim: azért kell deportálni, ha a hittételeit és személyes hitélményét szemmel láthatólag nem képes összeegyeztetni a szekuláris köztársasági normákkal; a gyerekeinek nem adja tovább a köztársasági normákat, stb. Erre a képtelenségre nyilván sokkal nagyobb lesz a gyakoriság a muzulmánok, mint más vallások körében, lásd feljebb. De nem a muzulmánságuk miatt búcsúzunk el tőlük, mint országlakóktól, hanem mert a viselkedésükkel hosszú-, közép- és rövidtávon ellehetetlenítik a demokráciát.
Mi a demokráciát ugyanis szeretjük. Ez pedig azt jelenti, hogy tiszteletben tartjuk, kiállunk érte és érvényesítjük. Nem azt a korábbi generációk számára elképzelhetetlen tudásvákuumot, hogy “A Bondi Beach-i hős muszlim volt, ergo az iszlamizációval NINCS SEMMI BAJ!”
Miért nem vesszük komolyan a világot, és benne önmagunkat? Ez itt a kérdés.
Béndek Ábris írása eredetileg a Sötét középkor c. blogján jelent meg. Újraközlés a szerző engedélyével.
Két év magány – a fél világ a pogrom elkövetőivel szolidáris
