“Nagyon vigyázni kell, nehogy valamilyen kisdiktátor legyen az emberből.“
Orbán Viktor, 1991. január
“Nincs pártom Magyarországon, talán sose volt szabadpiaci, konzlib, egyéni jogokat és szabadversenyt hirdető, adócsökkentő, a limitált kormányzatot megcélzó, Amerika- és Izrael-párti, euroatlanti párt széles e hazában. 1990 óta kisebb és nagyobb rossz között döntök, kisebb és nagyobb sikerrel.
A Fidesz nem is lenne rossz választás, ha nem lopnák szét az országot, incl. a magánnyugdíjunk; ha nem szerveznék meg 12 éve azt a gigantikus etatista vagyonlenyúlási és újraelosztási tranzakciót, amelynek leírására a ‘korrupció’ szó már nem is adekvát” – írtam négy évvel ezelőtt, a már akkor is történelmi jelentőségű, már akkor is sorsfordító választások előtt, melynek során jobb híján leszavaztam MZP-re és a kínos Összefogásra, és ezt nagyon hamar megbántam.
A helyzet semmit nem változott négy alatt, sem az országé (továbbra is a NER, az ország el- és szétlopása, valamint az orosz befolyás a fő gond), sem az enyém (továbbra sincs pártom). De nem, ez nem igaz. Bár a helyzet ugyanaz, mégis sokkal súlyosabb. Az elmúlt hetekben olyan mennyiségben zúdul ránk az információtömeg a Kreml és a Karmelita kolostor szoros és megbonthatatlan viszonyáról, hogy az már nem is egyszerűen orosz jelenlétet igazol, hanem tartótiszti-ügynöki viszonyt.
A NER a Kreml érdekkijárója lett abban a két nyugati civilizációs intézményben, amelynek tagjai vagyunk: az EU-ban és a NATO-ban. Megszűnt a bizalom Magyarország iránt, nem kapunk kulcsfontosságú nemzetbiztonsági információkat, elhallgatnak, ha belépünk a terembe, kiküldenek kávézni, ha fontos döntést hoznak. Ez így nem mehet tovább.
Ebből kifolyólag az egésznek már jóval nagyobb a tétje most, mint négy éve. A rendszerváltás utáni első, 1990-es szabad választás után megint arról kell döntenünk, hogy kiszakadjunk az orosz zónából.
Amikor a Fidesz “békéről” harsog, valójában Oroszország győzelmének szurkol
A szavazás utáni kínosság-érzést ezúttal meg tudom spórolni magamnak: már most számos kérdésem és problémám van a Tisza Párt vezetőjével és leendő politikájával kapcsolatban, ezzel együtt habozás nélkül leszavazok rájuk. Már most tudom, hogy több ponton csalódni fogok, hibázni és bénázni fognak - de ezt abszolút elfogadható árnak tartom azért, hogy a NER 16 év után befejezze Magyarország szervezett, különös kegyetlenséggel elkövetett tönkretételét, jövőnk többrendbeli elkúrását.
Meggyőződésem, hogy Magyar Péter agresszív alkat, máig úgy vélem, hogy bántalmazó kapcsolatban élt a feleségével, akit amúgy botrány volt lehallgatnia. Botrányosnak tartom, hogy a Néppárttal szembemenve nem álltak ki Ukrajna mellett, nem hajlandók katonai segítséget nyújtani a megtámadott nemzetnek, és kész tényként fogadják el a 90 milliárdos ukrán hitel fideszes blokkolását, akárcsak azt, hogy elutasítják Kijev gyorsított EU-tagságát. De mindezt most félrerakom a Greater Good érdekében.
Még idehozhatnám Öt-ös kollégáim számos jogos fenntartását is, mondjuk azzal, hogy bazmeg azért próbáljatok már meg fókuszálni.
Előre félek attól is, hogy a Tisza feladja majd az Orbán-kormány egyetlen vállalható külpolitikai álláspontját, az Izrael melletti feltétlen kiállást, a zsidó állammal szembeni állandó EU-s elutasítás hősies megvétózását (ha Izraelről van szó, az EU beszámíthatatlan sajnos). Én tényleg az a kettős lojalitású cionista vagyok, amit az antiszemiták néha kitalálnak maguknak - de most bizony a magyar énem az erősebb. Hungary First: küldjük el ezt a nemzeti érdekeket semmibe vevő, Kreml- és Irán-szolga magyar kormányt.
A mi posztkommunista “béketáborunknak” nincs baja Putyin rendszerével
Az Y, Z és alfa generációs fiatalok nem tudhatják, de a Fiatal Demokraták Szövetsége 1988-ban pont az olyasmi autokrácia megszüntetésére alakult, mint amit itt 2010 óta létrehozott.
"Meggyőződésünk szerint az emberek közösségalkotó szövetkezéseinek alapvető célja a mindenkit egyaránt megillető, minél teljesebb egyéni szabadság biztosítása. (...) Politikai helyzetünk ellenére minket történelmünk és kultúránk Európához köt. Ide tartozónak tekintjük magunkat (...) Olyan társadalmak ugyan ismertek a történelemben, amelyekben a piacgazdaság és a diktatúra együttesen fordult elő, de olyan nem, ahol a demokrácia párosult volna centralizált gazdasággal" - olvasható a Fidesz 1988-as Politikai programnyilatkozatában (kiemelések tőlem), amelyekben még számos más érdekes liberális-demokrata dolog is található.
A NER mindezt feladta. Kiiktatta az alkotmányos fékek és ellensúlyok rendszerét, szervilis bohócokat rakott az államfői posztra, szavazógépet csinált a parlamentből. Eliminálta a verseny alapú piacgazdaságot, és a helyére a rokonait, és az ismert gyanúsítottakat helyezte. Szervilis, röhejes állami médiát csinált a közszolgálatiból (amelyre amúgy sincs nagyon szükség, ez is csak egy a sok olyan területből, ami jobb helyen lenne magánkézben).
Aki már eldöntötte, hogy a Tiszára szavaz, pontosan tudja, miért teszi, hadd tegyem hozzá a saját szempontjaimat: nem tudom elfogadni a nyílt színi hazaárulást, a Putyinnal, Lavrovval való folyamatos egyeztetéseket, a GRU importját. Nem tudom elfogadni a hazugság intézményesítését: nem, sem Brüsszel nem küld minket háborúba, sem Zelenszkij. Az európai "tettre készek" csak egy tűzszünet után, biztosító erőként küldenének békefenntartókat Ukrajnába.
Csak remélni tudom, hogy Kapitány István komolyan gondolja a piaci viszonyok rehabilitálását. Aki a Shellel elboldogult, az ezt a kócerájt is elmenedzseli.
A lényeg tehát az, hogy ebből elég. Elég az ország szétlopásából, a hazugságokból, a piac kiiktatásából, a ruszkik és szemléletük újbóli beszivárgásából, kémeik megtűréséből. Abból, hogy a titkosszolgálat a fő ellenzéki párt szétkúrására kap pártmegbízást. Abból, amit a Szölő utcai ügy a felszínre hozott. Elég volt abból, ami a gödi Samsung-ügyből kiderült. Az állami kulturális giccsből, közpénzen. A jövőnk elvételéből.
Teljesen igaza volt annak a régi Fidesz-szlogennek: A jövő elkezdődött. Pontosabban vasárnap kezdődik.
A mottó forrása: Pintér Dezső Interjúja Orbán Viktorral, Magyar Hírlap, 1991. febr. 25
Tisztelt Milei elnök úr, Orbán Viktor rendszere nem szabadpiaci kapitalizmus
