Miközben az elmúlt években már megszokott nyári forróság, erdőtüzek és aszály idején ismét elönti a médiát a paráztatás és a felemelt mutatóujj, hogy most már tényleg tenni kéne valamit a globális felmelegedés eme következményei ellen (anélkül, hogy kibontanák, valóban a klímaváltozás okozza-e mindezt, spoiler: ez minimum kétséges, ahogy az is, hogy pl. emiatt lennénk magányosak), azért, ahogy Bjorn Lomborg is mondja alább, feltűnő, mennyire visszaesett a klímavédők aktivitása.
A világ, főleg a választásra készülő amerikaiak leginkább azt nézik, megnyílik-e végre a Hormuzi-szoros, azaz nem szállnak-e el teljesen az olajárak, garantált-e az energiabiztonságunk, a jólétünk. Még Greta Thunberg is mintha elhagyta volna a klímavédőket, és inkább az Izrael-kérdés végső megoldásával lenne elfoglalva.
Én mondjuk az olajáraknál is fontosabbnak tartanám az iráni rezsim mihamarábbi erőszakos megbuktatását, mert ha fanatikus iszlamisták atombombához jutnak, akkor nemcsak a zsidó államnak, de az egész civilizációnknak annyi
– de persze, az olajárak nagyon is számítanak. Pont ezeken gondolkodtam, amikor szembejött egy szöveg: a neves klímakutató, Judith Curry írja meg benne (népszerű blogját lezárandó), hogy ideje győzelmet hirdetni a pánikoló, tényeket torzító “klímaostobaság” felett, ugyanis a mindenki által hivatkozott ENSZ-klímapanel, az IPCC visszavonta legpesszimistább klímamodelljét, az RCP8.5-öt.
“Miután az extrém időjárási jelenségekkel való összefüggés már nem áll fenn, a klíma-riadalomkeltők most a klímával kapcsolatos ‘fordulópontokra’ összpontosítanak, ami azonban a közvélemény körében egyszerűen nem talál visszhangra (az extrém időjárási események sokkal riasztóbbak voltak).
Where Have All the Climate Alarmists Gone? | 5-Minute Videos | PragerU
After years of dire warnings, the climate panic is quietly fading. World leaders barely mention it, voters rank it near the bottom of their priorities, and even Greta Thunberg has moved on. So what changed? Bjorn Lomborg, Hoover Institution fellow and author of False Alarm, investigates.
De mindenekelőtt az egész téma elvesztette politikai jelentőségét. Az elmúlt hónapokban azt láthattuk, hogy az egész világ pánikba esett a közel-keleti olajellátás elvesztésének veszélye miatt, és komoly aggodalmak merültek fel az adatközpontok hatalmas többletáramigényével kapcsolatban. Energiaellátásunkat a CO2-kibocsátás megszüntetése érdekében korlátozni ma sokkal rosszabb ötlet, mint néhány évvel ezelőtt, és ez széles körben elismert ténynek tűnik (még Európában is).
A legbeszédesebb az, hogy a Világgazdasági Fórum (WEF) elhagyta a klímaváltozás témáját, és most az AI-ra (és az egészségügyre) koncentrál” – írja a kiváló kutatónő, aki az elmúlt években azokhoz tartozott, akiknek józan hangját folyamatosan elnyomta a pánikoló, “most-azonnal-tennünk-kell-valamit-különben-éveken-belül-mind-meghalunk” alapzaj.
Mivel a magyar lapok is alig foglalkoztak vele, nagy az esélye, hogy Ön sem olvasta: az IPCC szép csendben visszaszívta azt a katasztrófa-forgatókönyvét, amelyre az elmúlt évek globális klímahisztériája alapult. Ideje levonni a tanulságokat.
A most kvázi hivatalosan is visszavont úgynevezett RCP8.5 egy klímamodell volt a több közül, éspedig a várható lerosszabb kimenetel: abból indult ki valamiért, hogy az emberiség 2100-ig megötszörözi (!) szénfelhasználását (amire semmi nem utalt, a földgáz régóta kiszorította a szenet), emiatt az atmoszféra CO2-koncentrációja a jelenlegi 420 ppm-ről (részecske per millió levegőmolekula) 1400-ra emelkedne, 3,5 – 5,5 fok C hőmérsékletnövekedést eredményezve. És akkor végünk. Emlékszünk, ugye: mindig csak pár évre vagyunk a klíma-apokalipszistől. És egyre több a klímahalott – nem, épp ellenkezőleg.
Ez a szélsőséges RCP8.5-klímamodell (aminek a tudományos kutatásokban nyilván megvolt a helye) volt a mindent elsöprő érv. Ez volt a “business as usual” norma. Erre hivatkozva keltettek klímaszorongást fiatalok millióiban. Ez hozott elő olyan végtelenül szomorú “mozgalmakat”, mint hogy nem szülünk többé gyereket erre a világra. Ezt alapul véve lehetett milliókat felvenni kutatásokra. Erre alapozva prédikálják nekünk a termelés, a fogyasztás, a repülés korlátozását, az autók teljes átállítását elektromosra, a teljes deindusztrializációt, a technológia-ellenességet.
Az IPCC egyik fő klimatológusa el is ismerte, hogy az egész csak egy “narratíva” volt, nyilvánvalóan azért (ahogy azt előtte klímavédők előtte nyíltan bevallották), hogy a félelemkeltéssel hatékonyabban érjen célba a nemes Ügy.
Sokadszorra szeretném leszögezni, hogy nem, nem vagyok “klímatagadó” (már a kifejezést is visszautasítom, mert a “holokauszttagadó” mintájára, bűntudat keltésére készült). Csak igen szkeptikus. Okkal.
A klímaváltozás: tény, éspedig évezredek óta. Amit nem tudunk (ugyanis nem, nincs róla 97%-os konszenzus): az emberi CO2-kibocsátás valóban érdemben hozzájárul-e az üvegházhatáshoz (a Föld légkörének eleve csak körülbelül 0,043%-át teszi ki a szén-dioxid, és ennek a pirinyó résznek a 33 százaléka származik közvetlenül az emberi kibocsátásból). A Covid idején történt szégyenletes és szabadságellenes lockdownok, tehát a világ “leállása” semmiben nem befolyásolta a CO2-kibocsásást. A 2050-es “zéró kibocsátás” mint cél értelme tehát nagyon is megkérdőjelezendő.
“Az ember globális klímaváltoztató hatása véleményem szerint nagyon csekély, és azon belül sem a CO2-kibocsátást tenném az első helyre. (…) A környezeti kérdések természetesen nagyon fontosak, csak óriási hiba előhúzni a klímakártyát, ez alapján uniformizálni mindent, és mindennek klímaváltozási okot tulajdonítani. (…) a klímarendszer nem omlik össze, azaz embernek tulajdonhatóan nem lesz globális klímakatasztrófa. Nincs tehát ok semmiféle klímapánikra, van jövő, lehet gyermeket vállalni” – nyilatkozta néhány hete ebben a fontos interjúban Szarka László geofizikus-mérnök, az MTA rendes tagja. Csatlakozom az előttem szólóhóz.
Objektív tényekre, adatokra, összefüggésekre mindig nyitott vagyok – hazug pánik üzemmódra, ostoba, antikapitalista indulatkeltésre, fogyasztás-ellenességre, ökoszocialista emberkísérletekre biztosan nem.
