“A gúnyos beszéd egy ‘mérsékelten tehetséges komikusról’, aki ‘választások nélküli diktátorrá’ vált, aki részben felelős azért, hogy országát Oroszország megszállta, aki semmit sem tett a háború megakadályozásáért, annyira hamis, hogy innentől kezdve bármire számítani kell. Beleértve azt is, hogy Trump hamarosan emlékeztetheti a lengyeleket arra, hogy a gleiwitzi állomás elleni támadással ők kezdték a második világháborút” – írja kedvenc német-zsidó publicistám, Henryk M. Broder a minősíthetetlen Trump-fordulatról, amely a konkrét, Ukrajnának okozott kár mellett egy aggasztó kollaterális kárt is okozott: a cinizmust és a nihilizmust legitimálta, emelte kvázi állami szintre.
A Putyin által megkezdett teljes körű, népirtó invázió harmadik évfordulóján legyen most akkor erről szó: az Ukrajna és népe ellen irányuló nihilista dühről és derűs közönyről, az ukránszkeptikus kommentekről és az ukrán nép szabadságharcát támogató posztok, kommentek alatti röhögős/könnyezve röhögős emojikról.
A kérdés ráadásul nemcsak az, hogy milyen beteg emberek örülnek mások kínszenvedésének, halálának, egy egész nemzet lealázásának, városok szétrombolásának, gyerekkórházak és lakóépületek bombázásának, pusztulásának. Kérdés az is, milyen politikai vagy társadalmi érdek fűződhet a legalapvetőbb erkölcsi értékek “fentről” jóváhagyott szétrohasztásához?
Trump nemcsak Ukrajna feje fölött kezdett el Ukrajnáról egyezkedni az eddigi stratégiai ellenfél Kremllel, nemcsak mellőzte az EU-t (Orbán nagy örömére), ahová még Putyin is nagylelkűen beengedné Ukrajnát, de konkrét hazugságok és rágalmak özönét kezdte zúdítani az ukránokra: “
“Szeretem Ukrajnát, de Zelenszkij szörnyű munkát végzett, országa elpusztult, és milliók haltak meg értelmetlenül” – írta Trump, a háborúért ismét az ukrán elnököt felelőssé téve: gyorsan kell cselekednie, “különben nem marad országa”. Ő kezdte, neki kell lezárnia a háborút, lehetőleg teljes körű, feltétel nélküli kapitulációval. Akkor végre eljön a béke.
Örülünk, Viktor
Ezt a lenéző, relativizáló, tettest és áldozatát felcserélő, a Kreml narratíváját visszhangzó stílust eddig csak Orbán Viktortól szokhattuk meg: “nem az a fő kérdés, hogy ki támadott meg kit”, “Ukrajna minél több nyugati országot akar bevonni a háborúba”, “Oroszországnak nem célja a NATO megtámadása”, “százával veszítjük el a magyarokat a háborúban”, az ukránok “agresszívek, zsarolnak”, az EU “háborúpárti”, legutóbb pedig ugye itt volt “az Ukrajna nevű terület“.
A Trump által most jóváhagyott, Orbán által régóta gyakorolt ukránellenes düh és gúny természetesen rég megérkezett a közösségi média felhasználói közé, és epidémiaként terjed.
“Ukrajna nem szovetsegesunk és 2014-óta nem hogy nem baráti de kifejezetten ellenseges velünk! Nácikat akik sárba tiporjak az emberi jogokat nem segítünk!”, “…az ukrán politikai elitnek mindig problémája volt, hogy egyszerűen buták, nagyon buták, és folyton megbízhatóan elszámolják magukat mindenben is” – olvasom különböző posztok alatt, amelyekben az a közös, hogy az ukránok szenvedését, Putyin hazugságait taglaló megjegyzések alatt folyamatosan felbukkan egy röhögős emoji.
Kedves ukrán-lenéző kommentelők, röhögve emojizók: a jelenlegi miniszterelnök mellett ti is a probléma szerves részei vagytok. Ti, a jót a rossztól megkülönböztetni nem tudó, mindenfajta erkölcsi normáktól megszabadult, semmilyen értéket vagy elvet nem ismerő dühös vagy közönyös nihilisták.
Ti jobban tudjátok. Putyin nem diktátor, sokkal inkább a keresztény világ utolsó elszánt védelmezője. Az ukrán nép nem szenved valójában, vagy ha igen, hát akkor így járt, hiszen kiprovokálta, miért akart bejutni a NATO-ba. Meg eleve korrupt az egész rendszerük, tehát megérdemelték az orosz inváziót (oh wait).
Boldogok vagytok Trump árulásától. Valamilyen életelv győzött ezzel, amit meg se tudtok magyarázni.
Nektek röhög előre Orbán Viktor a saját poénjain az évértékelőn.
Nektek írta a minap a Magyar Nemzet kattant publicistája Zelenszkijről, hogy “a hamis zászlós bucsai színjátékra hivatkozva kifarolt az isztambuli béketervezetből, és inkább mészároltatja a népét egy megnyerhetetlen háborúban.”
Ti vagytok azok, akik már az általános iskolában is, ha bullyingot láttatok, azonnal a bully oldalán álltatok, miközben csendben néztétek a bántalmazást.
Ti állapítjátok meg, hogy miért ment oda a megerőszakolt nő, miért azt a kihívó ruhát vette fel, miért szállt be abba a kocsiba.
Ti kiáltottátok annak idején, hogy “Keresztre vele!”.
Ti álltatok az út szélén ’44-ben, amikor vitték a zsidókat, és mutogattatok ujjal a gyermeketeknek, hogy látjátok, megérdemelték.
Nélkületek nincs államilag kiépülő elnyomás és általános korrumpálódás. Ti vagytok azok, akikre bármely konformizmust és lojalitást elváró hatalom nyugodtan építhet. Stabil téglák vagytok a falban.
Gyászmunka, avagy hogyan köszönjünk el ismerősöktől a Facebookon?
