Az alábbi poszt szerzője Thomas Walker-Werth amerikai újságíró, szerkesztő, az objektivista filozófia oktatója. Az írás eredetileg a The Objectivist Standard 2022. áprilisi számában jelent meg, a magyar fordítást a lap engedélyével közöljük.
Oroszország 2022. februári ukrajnai inváziója óta szörnyű történetek láttak napvilágot arról, hogy az orosz erők civileket gyilkolnak, csonkítanak és erőszakolnak meg. Röviddel az invázió kezdete után orosz katonák szándékosan áthajtottak tankokkal olyan autókon, amelyekben emberek tartózkodtak. Az ezt követő napokban a katonák civilekre lőttek és lakóövezeteket bombáztak.
Áprilisban, miután az oroszok visszavonultak Bucsából (egy Kijev melletti városból), az ukrán erők meggyilkolt civilek holttestére bukkantak: egyeseket úgy öltek meg, hogy meg volt kötözve a kezük, másokat szexuálisan meggyaláztak, voltak, akiknek a végtagjai hiányoztak. Ezek nem elszigetelt esetek voltak, hanem az orosz erők által a civilek ellen irányuló összehangolt, szándékos támadások részei, összhangban a korábbi szíriai és csecsenföldi konfliktusok során alkalmazott taktikájukkal.
Ezek az atrocitások természetesen világszerte megdöbbenést váltottak ki az emberekből. Sokan azt kérdezik: “Hogyan képesek emberek ilyen szörnyű dolgokat tenni más emberekkel?”. Válaszul egyesek az 1940-es katyni mészárlásra hivatkoznak, amikor a szovjet erők Lavrentyij Berija vezetésével 22 ezer lengyel tisztet és értelmiségit végeztek ki. De az a tény, hogy ez már megtörtént, nem ad magyarázatot arra, hogy mi teszi lehetővé az ilyen szörnyűségeket, amiket meg kell értenünk, ha a jövőben meg akarjuk akadályozni őket.
Ehhez meg kell értenünk a két atrocitás – és az emberiség történelme során végig elkövetett összes ilyen atrocitás – mögött álló ideológiát. Ez az ideológia a kollektivizmus.
Vlagyimir Putyin kifejezetten a kollektivizmus híve. Egy televíziós interjúban az Amerika és Oroszország közötti alapvető különbségekről kérdezték, mire azt válaszolta: “Az amerikai tudat alapja az egyén eszméje. Az orosz tudat alapja a kollektíva eszméje. …Ez két különböző életfilozófia.”
Kollektivizmus, ahogy Leonard Peikoff filozófus “The Ominous Parallels” (Baljós párhuzamok) című könyvében írja, az, amikor
“…a csoport (a kollektíva) elsőbbséget élvez az egyénnel szemben. A kollektivizmus szerint az embereket érintő ügyekben a kollektíva – a társadalom, a közösség, a nemzet, a proletariátus, a faj stb. – a valóság egysége és az értékmérő. E felfogás szerint az egyén csak a csoport részeként létezik, és csak annyiban van értéke, amennyiben azt szolgálja; önmagában nincsenek politikai jogai; azokat fel kell áldoznia a csoportért, amikor az – vagy annak képviselője, az állam – ezt kívánatosnak tartja.”
Peikoff ezt az ideológiát azonosította a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (a nácik) hatalomra jutásának okaként Németországban az 1930-as években.
“A megvetett ‘magánemberek’ helyett” – írja – “a németek naponta vagy óránként egy másfajta entitásról hallottak, egy legfelsőbb entitásról, amelynek akarata, mondták, meghatározza az állam irányát és tetteit: a nemzet, az egész, a csoport”. Idézi Alfredo Roccót, az olasz fasiszta mozgalom egyik vezető filozófusát, akinek szavai nagyban tükrözik Putyin szavait: “A liberalizmus számára az egyén a cél, a társadalom pedig az eszköz. …A fasizmus számára a társadalom a cél, az egyén az eszköz.”
Nemrégiben Alekszandr Dugin, akit az orosz elnökre gyakorolt ideológiai befolyása miatt gyakran “Putyin filozófusaként” emlegetnek, megismételte a kollektivisták felhívását, hogy helyezzék szembe magukat a Nyugat egyéni szabadságának hagyományával, amit ő “atlantizmusnak” nevez. Dugin azt mondja: “Az új eurázsiai orosz birodalom a közös ellenség alapelvére fog épülni: az atlantizmus elutasítására, az USA stratégiai ellenőrzésének és annak elutasítására, hogy a liberális értékek uralkodjanak rajtunk.” Az új eurázsiai orosz birodalom a közös ellenség alapelveire épül.
Annak az ideológiának, amely a csoportot, nem pedig az egyént tekinti értékmérőnek, természetes következménye az egyének jogainak teljes figyelmen kívül hagyása. Ha valóban csak az orosz állam számít, kit érdekel, ha néhány ukrán civilt feláldoznak ezért az eszményért? Ez a nyugati fülnek érzéketlenül és brutálisan hangzik, éppen azért, mert a nyugati kultúra nagy jelentőséget tulajdonít az egyéni élet értékének. Amikor ez az értékmérő elvész – amikor az állam vagy a csoport lép a helyébe -, akkor az embertelenség elképzelhetetlen mélységei előtt nyílik meg az ajtó.
Sajnos Nyugaton sokan nem értik, hogy ez az uralkodó filozófia az orosz társadalomban. Oroszország történelmét a különféle tekintélyelvű rezsimek uralták, és soha nem fejlődött egy individualistább társadalom felé, mint Nyugat-Európa és Amerika. Erős hatással volt rá az orosz ortodox egyház is, amely gyakran közvetlen kapcsolatban állt a kormányzati apparátussal, és amely soha nem ment át reformáción, mint a kereszténység más ágai. Az ortodox egyház nagy hangsúlyt fektetett a hagyományokra, miközben elutasította az önálló gondolkodást.
Szekunder szégyen: az EU soros elnökének putyini “békemissziója”
Ez a befolyás továbbra is erős, és az ortodox ideológia ma is szerepel az orosz iskolai tantervben. Az egyház Putyin saját elképzeléseire is jelentős hatást gyakorolt. "Az egyház erőteljes szerepet játszik Putyin valódi politikai ideológiájának támogatásában" - jegyzi meg Ben Ryan, az anglikán egyház tudósa - "goszudarsztvennyik, vagy etatista identitását erősítve". Az "orosz eszme", ahogyan Putyin az 1999-ben elhangzott úgynevezett "Millenniumi üzenetében" leírta, és amelyet máig politikai modellje magjának tekint, magában foglalja a hazafiságot, a kollektivizmust, a szolidaritást és a derzsavnoszty-ot (nagyhatalmi sorsot)."
A kollektivista kultúra Oroszországban a bolsevik forradalom idején (1917) már kifejlett volt, és az azt követő nyolcvan év kommunista kormányzása sem sokat tett ennek eloszlatásáért. Egy 2020-as felmérésben az oroszok 75 százaléka a szovjet korszakot nevezte meg az orosz történelem legnagyszerűbb időszakaként, azt a "társadalmi stabilitással" hozva összefüggésbe.
Oroszországban a kollektivizmus széles körű elfogadása tette lehetővé Putyint, és ezzel együtt a jelenlegi ukrajnai atrocitásokat.
Boris Johnson (volt - a szerk.) brit miniszterelnök az orosz néphez intézett beszédében kijelentette, nem hiszi, hogy az inváziót az ő nevükben követik el, és ezzel csatlakozott ahhoz a sokak által hangoztatott véleményhez, hogy Putyin az orosz nép értékei ellen cselekszik. Bár Putyin nyilvánvalóan őrült, tetteit egy olyan filozófia teszi lehetővé, amely ma Oroszországot éppolyan mélyen áthatja, mint Németországot az 1930-as években.
Ezt az igazságot bizonyítja sok orosz ember reakciója Ukrajna megszállására: a Forbes és más nyugati lapok által idézett független közvélemény-kutató intézetek szerint Putyin népszerűségi mutatói meredeken emelkedtek a háború kezdete óta. Sok orosz elfogadja a kormány "igazolását” az invázióra. Vannak bátor egyének, akik ellenállnak, és hatalmas elismerést érdemelnek, akárcsak azok az orosz katonák, akik disszidálnak, vagy megtagadják a civilek meggyilkolására vonatkozó parancs teljesítését. De ők egy elenyésző kisebbség.
Ami most Ukrajnában történik, az olyan barbárság, amelyről sokan azt hitték Nyugaton, hogy már a történelem homályába veszett. Ám az a kollektivizmus, amely emberek millióinak meggyilkolásához és brutalizálásához vezetett Hitler Németországában, Sztálin Szovjetuniójában, Mao Kínájában, Pol Pot Kambodzsájában és számos más 20. századi kollektivista zsarnokságban, még mindig él, és képes ártatlan emberek millióinak borzalmas károkat okozni.
A kollektivizmus egyetlen ellenszere éppen azoknak az eszméknek az elvszerű védelme, amelyekkel Putyin szemben áll: az individualizmus és az egyéni jogok. Ez hiányzott az 1930-as évek Németországából, és ez hiányzik ma Oroszországból és sok más országból is. A Dugin által inspirált nacionalista pártok jelentős előretörést értek el olyan viszonylag szabad európai országokban, mint Franciaország és Németország. A kollektivista ideológia még a két nagy amerikai párt politikáját is áthatja. Ez egyre több emberi szenvedéshez fog vezetni - mindaddig, amíg az emberek meg nem értik és el nem fogadják az individualizmust és az egyéni jogokat.
Beszéljünk egy kicsit az Ukrajnán gúnyolódó kommentekről, nevető emojikról
