A szuverenitás jó ötlet lenne – mondhatnánk Gandhival, de ehhez egyezzünk meg egy pár feltételben.
Nem, a szuverenitás nem azt jelenti, hogy az általunk választott, ill. kelletlenül megtűrt kormányzat azt csinál, amit akar. Hogy bármiféle külső, pl. uniós kontroll nélkül felveheti és zsebre vághatja az EU-s milliárdokat, és elvárja, hogy senki ne ugasson bele az autokráciájába. Nem, a szuverenitás nem azt jelenti, hogy egy – egyébként erősen közepes képességű – akarnok szabadon rendelkezhet az életünk, a tulajdonunk, az 1%-unk, a szólási és gyülekezési jogunk felett. Véletlenül sem, ne tévedjünk.
A kormányzat joga ahhoz, hogy a nemzetközi színtéren szuverén módon döntsön bármiről, onnan származik, hogy mi mint nép – jó esetben we the people – akik tehát valójában magunk vagyunk a szuverén, úgy döntöttünk, hogy őket választjuk meg erre a feladatra. Ez a közös jogunk pedig számos egyéni jogból tevődik összes, ezek egy részét egy jól sikerült alkotmány garantálja, egy kevésbé jól sikerült, mint a miénk, részben tagadja.
Jó tudni viszont, hogy még a NER alaptörvénye is tartalmaz olyan meglepő kitételeket, mint “A hatalom forrása a nép” (tehát mi kontrolláljuk őket, nem fordítva), “Senkinek a tevékenysége nem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, valamint kizárólagos birtoklására”, vagy hogy “Az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait tiszteletben kell tartani”. Ezt jó tudni. A héten benyújtott, minden szempontból vízválasztó “átláthatósági” törvénytervezet ugyanis a saját alaptörvényükön is átlép, és bár a velük nem konform NGO-kat célozza, általa elsősorban az egyéni jogainkba tipor bele.
Mi sose vetemednénk arra, hogy elhallgattassuk azokat, akik nem értenek egyet velünk 20180911
Orbán Mi sose vetemednénk arra, hogy elhallgattassuk azokat, akik nem értenek egyet velünk 2018. 09. 11.
Listára kerülhetnek azok a civil szervezetek, amelyek nem tudták “teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt nyilatkozattal” igazolni, hogy a pénz nem külföldről jött? Bármilyen állampolgár vagyok, bárhol élek, a saját pénzemből annak adományozok, akinek akarok. Bármely külföldről érkező civil pénz veszélyes lehet Magyarország szuverenitására? Még az unós pályázatokon transzparens módon elnyerhető összegek is, az EU-tag Magyarországon? Really?
Egy állami hatóság (az a bizonyos “szuverenitásvédelmi”, illetve a NAV) komolyan eldöntheti, melyik listázott szervezetnél lehet “helyszíni ellenőrzést” tartani, oda rendőr kíséretével kivonulni, házkutatni, számítógépbe, adathordozóba betekinteni, akár érzékeny adatokat is lemásolni? Ez a jogkör vajon honnan eredeztethető? És hol maradnak a jogorvoslati lehetőségek, hm?
És a legszebb: Magyarország és kormánya annyira magabiztosan szuverén, hogy szuverenitását már egy, “a közvélemény befolyásolására alkalmas” kérdésfelvetés, egy jól sikerült kritika, a szabad diskurzus is alapjaiban fenyegeti. Hiszen a közvéleményt – az egyének véleményeit – és a választói akaratot bármi befolyásolhatja, ergo mindent kontrollálni kell. Mondjuk ki: 2025-ben az EU-tag Magyarország bevezette az orwelli gondolatbűnt.
Megkérdőjelezed “az ország független, demokratikus jogállami jellegét”? (Meg bizony. Közöd?) Vitát indítasz a lapodban “a nemzet egységéről”, pro és kontra álláspontokat jelenítesz meg “a határon túli magyarokért való felelősségről”, pl. arról, hogy fent nevezett közepes képességű akarnok nyilvánosan kiáll egy magyargyűlölő seggfej mellett – és akkor te veszélyezteted a haza szuverenitását, nem pedig ő? Ráadásul beesett a lapodhoz egy pár ezer forintos határon túli támogatás is? Teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt nyilatkozat remélem van!
1984
Oda jutottunk, hogy 35 évvel a rendszerváltás után Magyarországon állami szintre emelkedett a paranoia: a külföldi pénz külföldi érdekek kiszolgálását, ügynöki tevékenységet jelent. Szabad véleménynyilvánítással, demokratikus diskurzussal, tehát gondolatbűnnel alá lehet ásni a roppant öntudatos magyar szuverenitást.
Nemcsak hogy nem lehet a Pride-dal vonulni, de nem lehet akárhogy vélekedni sem “a házasság, a család és a biológiai nemek elsődlegességéről”. Nem lehet megkérdőjelezni “a békét, a biztonságot és a más országokkal való együttműködést” – ha tehát cikket írsz arról, hogy az oroszok melletti kiállás nem békepártiság, hanem csak a háborút, az ukránok nyomorúságát hosszabítja meg, akkor holnap kijöhet hozzád a NAV, és beletúrhatnak a világnézetedbe. Negatív színben tünteted fel “az ország alkotmányos önazonosságát, keresztény kultúráját”? Az nem opció, hogy majd a vélemények piacán eldől, ki mit gondol róla.
A civil szervezetek, független lapok putyini szellemiségű vegzálása egy dolog – de érdemes összefüggésben látni egy másik, szintén új, szintén veszélyes csapásiránnyal: ugyancsak a szuverenitásra hivatkozva a szemünk láttára készítik elő a jelenleg egyetlen ütőképes politikai alternatíva kizárását a választásokról.
Nem valószínű, hogy a semmiért próbálják ráhúzni a két magyar kémet lebuktató ukrán titkosszolgálati akciót Magyar Péterék pártjára. Orbán Viktor egy hónappal ezelőtt még azt mondta, “az nem egy magyar párt, az egy brüsszeli párt. Tehát azt Brüsszelből tartják, ott vannak a gazdáik”, “egy külföldről finanszírozott és külföldről fenntartott dolog”, hozzátéve, hogy egy esetleges eltiltás nem a kormány, hanem az igazságszolgáltatás feladata. Tehát ki nem zárta.
Aztán kiderült, hogy Ukrajna “összehangolt lejárató akciót indított Magyarország ellen” az ukrán EU- tagságról szóló népszavazás miatt, úgyhogy a Tisza Párt már Kijev szekerét tolja: “egy magyar ellenzéki párt tevékeny szerepet vállalt egy ukrán titkosszolgálati akcióban.” Naponta folyik a NER-csatornákon az 50-es évek tónusában a Tisza hazaárulózása, idegen ügynöközése, a legfontosabb bizonyíték pedig az, hogy Ruszin-Szendi Romulusz NATO-üléseken állítólag néha közölte, hogy “Slava Ukraini!”.
Ne legyenek kétségeink: a civil szféra, a független sajtó mellett a hatalom az egyetlen kormányváltásra képes politikai pártot sem akarja megtűrni maga mellett. Hogy ezt milyen formában képzeli el, talán még maga sem tudja. De az NGO-kat elnyomó törvénytervezet és a Tiszával szembeni hisztérikus keménykedés szervesen összetartozik.
Két dologhoz azonban véletlenül sincs köze a történteknek: az egyéni jogokhoz és a nemzet szuverenitásához.
Kész Zoltán: Orbán nem konzervatív vezető, csak egy Putyin-párti opportunista
