Itt van április 22-e, a Föld napja, énekszó és tánc köszöntse, valamint újabb félelemkeltő klímacikkek, zöld antikapitalista felhívások, üres ígéretek az 1,5 % betartásáról, századszorra is elhangzó óvó intelmek drámai felmelegedésről, emelkedő tengerszintről, eltűnő arktiszi jégről, a jegesmedvék végéről. Meg egyébként is, jaj istenem, már alig van időnk.
A globális klímaváltozás reálisan létező kihívásából hosszú évek óta módszeresen, kis- és nagyipari manipulációs módszerekkel kreálnak kezelhetetlen, visszafordíthatatlan, akut katasztrófát, vállaltan bepánikoltatva egész generációkat, hadd féljenek, legalább tudatosul bennük az a sok CO2-kibocsátás, amelynek következtében mind megmurdálunk. Az ENSZ főtitkára már nem is felmelegedésről, hanem arról delirál, hogy “eljött a globális forrás korszaka”, ha tehát nem vigyázunk, itt égünk el pár éven belül, nyilván.
A 1,5 %-os melegedést egyébként tavaly elértük, anélkül, hogy összedőlt, elsüllyedt vagy elégett volna a világ, mostantól kb. ez lesz a minimum. Tíz éve ugye azért írta alá mindenki a párizsi klímaegyezményt, hogy 1,5 Celsius foknál lehetőleg ne legyen nagyobb a globális átlaghőmérséklet-emelkedés, kerül amibe kerül.
Hát kerül, sokba. Évente azóta is úgy folynak el teljesen értelmetlen módon az ezermilliárdok, hogy az ENSZ maga sem hisz ebben a klímacélban (3 százalékot gondolva reálisnak), a CO2-kibocsátás pedig rekordokat dönt. Bjorn Lomborg klímaközgazdász számításai szerint ráadásul ha minden nemzet centire be is tartaná a párizsi szerződés vállalásait 2030-ig, a teljes hőmérsékletcsökkenés 2100-ra 0,048 °C lenne. Ezt nevezem költséghatékony befektetésnek!
Climate Change Myths Part 1: Polar Bears, Arctic Ice, and Food Shortages
Climate zealots tell us the end is near. It’s the era of “global BOILING!” says the UN Secretary General. Climate alarmists say the Arctic will soon be ice-free and cities will be underwater! But what do the facts say?
Ehhez képest folytatólagosan, rendületlenül folyik a fiatalok klímapolitikai indoktrinálása, egy teljesen világosan körülhatárolható piac-, fogyasztás-, termelés- és szabadságellenes ideológia beléjük sulykolása céljából, többé-kevésbé nyíltan vállalva a pánikkeltés nemes célját. “Sürgős” klímaakcióra van szükség a “nettó zéró” kibocsátás eléréséért, a sok CO2 miatt eljött a világvége, az egyik legismertebb klímavédő csoport magát az “Utolsó generációnak” nevezi, és olyan szigetekért küzd, mint Kiribati vagy Tuvalu, amelyek egyáltalán nem fognak elsüllyedni, sőt, még növekednek is.
A tengerszint drasztikus emelkedése mellett a másik pánikkeltő mítosz – amiről az ismert libertárius újságíró, John Stossel fenti videójában is szó van -, hogy az Északi-sarkról 2030 nyarára leolvad a jég, márpedig akkor “a Föld legnagyobb városai veszélyben vannak” (BBC). Nos, nem. A jég nyáron eltűnik, télen visszajön, és igen, alig kimutathatóan, egész minimálisan csökken.
Ahogy a jegesmedvék sem halnak ki, ahogy azt évtizedek óta halljuk. A jegesmedve populáció a hatvanas években 17-19 ezer körüli volt, pár éve mindenkit pár száz medvével pánikoltattak, ma viszont 26 ezer körüli a jegesmedvék száma világszerte. A jegesmedvék érzelmileg hatékonyan felhasználásának természetesen ugyanaz a célja: metsd meg a világot azzal, hogy nem vagy “túlfogyasztó” (ezt sose értettem, mihez képest “túl”?), kevesebbet vásárolsz, repülsz és autózol, hogy jól csökkentsd a világ CO2-kibocsátását, és akkor… akkor tulajdonképpen mi is lesz?
Milyen eszement, redukált, öko-kommunista világnak ágyaznak meg ezzel a propagandával?
A Stossel és tudós interjúalanya által szétszedett harmadik mítosz: az éghajlatváltozás hatalmas globális élelmiszerhiányt okozhat. De nem fog, a mezőgazdasági termelés évről évre rekordokat dönt, sőt, az üvegházhatású gázokban lévő többlet szén-dioxid valószínűleg még növeli is az élelmiszertermelést. “Okkal juttatunk CO2-t az üvegházakba. Segít megtermékenyíteni a növényeket a gyorsabb és jobb növekedés érdekében” – nevet a videóban Linnea Lueken geológus, energiakutató.
Nem a klímaváltozás az emberiség legfőbb problémája, hanem az energiahiány és a szegénység, valamint az, hogy a fosszilis energiák által megmentett, meggazdagodott, ellenállási képességeiben emiatt megerősödött fejlett nyugati világ megpróbálja rákényszeríteni fosszilismentes, “fenntartható” ideológiáját az ún. “globális délre”. Az olyan országokra, mint Kína, India, Indonézia vagy Brazília, ahol élet-halál kérdése a szén, az olaj és a gáz további használata (ahogy számunkra is egyébként).
Fosszilis energia nélkül konkrétan tényleg meghalunk. A klímavédő mozgalmak szembeállítják egymással a környezet védelmét az ember, a gazdaság, a jóléti növekedés védelmével, és habozás nélkül az előbbit választják. Jó részük nem a környezetért aggódik, hanem a szabad egyének önálló döntéseit, a szabadpiaci gondolkodást, az emberek milliárdait a nyomorból kihúzó kapitalizmust akarják – hangzatos zöld, klímavédő frazeológiába bújtatva – kiiktatni.
“A globális energia több mint 80 százaléka fosszilis tüzelőanyagokból származik. Tehát nem, nem lehet ‘csak úgy’ leállítani az olajat, a szenet és a gázt. Ha ezt megtennénk, akkor szó szerint négymilliárd ember halna meg, mert nem lenne elég élelmünk” – állítja Bjorn Lomborg, akinek az állításai, előrejelzései általában be szoktak jönni. Szöges ellentétben az évtizedek óta sulykolt klímapánik- és világvége-prognózisokkal.
A klímaváltozásról szóló vita állítólag “lezárult”, mindenről az ember tehet. Oké. De “még ha a vita kedvéért ez igaz is lenne, a politikai válasz nem az, és soha nem is lehet az. A politika kompromisszumokat, prioritások meghatározását, kockázat-haszon számításokat és – legalábbis demokráciákban – folyamatos politikai vitát foglal magában” – írta nemrég a National Review, teljes mértékben a lényegre tapintva. Az önjelölt klímavédők ugyanis megkímélnének minket a fárasztó, hosszadalmas vitáktól – az idő ugye sürget! -, és ránk erőltetnék a gazdaságot visszafogó (“degrowth”), piac- és ezért emberellenes doktrínáikat.
Aki tehát a “Föld napján” és a többi napon valóban a környezetért, a klímáért aggódik, egy dolgot tehet: azon van, hogy a szegényebb nemzetek gazdaságilag, technológiailag kellőképpen megerősödjenek, növekedjenek, és hogy az eddigi milliárdos pénzkidobások helyett minél több forrás menjen klímatechnológiai kutatás-fejlesztésre, atomenergiára, tengeri védelemre, adaptálódásra. Minden mást a “láthatatlan kéz” majd elrendez.
