Saúl Luciano Lliuya pert vesztett ugyan Németországban, a bíróság azonban kimondott valamit, amit a radikális klímavédők teljes joggal tarthatnak történelmi győzelmüknek: a jövőben perelhető lesz bármely üvegházhatású gázt kibocsátó cég, amelyet bárki felelősnek tart a klímaváltozás állítólagos negatív következményeiért.
Nem kevesebb történt, mint hogy a szélsőséges, antikapitalista klímaideológia beköltözött a bíróságokra, ott kényelmesen berendezkedett, és várja a világszerte folyamatban lévő mintegy 60 “klímaigazságossági” per kimenetelét.
A perui gazdálkodó 2015-ben perelte be RWE német energiavállalatot, mert attól félt, hogy egy, a felmelegedéstől megolvadó gleccser fenyegeti szülővárosát az Andokban. Az, hogy az RWE-nek nincs erőműve Peruban, egyáltalán nem zavarta Lliuyát, a felelősség szerinte nem ismer határokat, és mivel az esseni központú cég a globális CO₂-kibocsátás mintegy 0,47 százalékáért felelős, azt követelte, hogy arányos módon járuljon is hozzá a védelmi intézkedések költségeihez, konkrétan 17 ezer euróval.
Már az elképesztő, hogy miután tíz éve az esseni bíróság elutasította a panaszt, mondván, egyetlen vállalatot nem lehet felelőssé tenni az éghajlatváltozásért, a Hamm városbeli tartományi bíróság a perui gazdálkodó fellebbezése nyomán mégis elrendelte a bizonyítási eljárást, mivel a kártérítési igényt jól megindokoltnak látta.
A bíróság végul elutasította Lliuya panaszát, mondván, Lliuya tulajdona nincs konkrét veszélyben, nincs elegendő bizonyíték az RWE CO2-kibocsátása és a perui károk közötti közvetlen kapcsolat megállapítására (ami egyébként logikusan azt jelenti: az sem bizonyított, hogy a vállalat kibocsátása egyáltalán hozzájárul a klímaváltozáshoz).
Germany: Peruvian farmer loses decade-long climate lawsuit against energy giant RWE | DW News
A court in Germany has thrown out a climate change lawsuit brought by a Peruvian farmer against the energy company RWE. Saul Luciano Lliuya argued that the German firm has fueled greenhouse gas emissions and should pay to protect his hometown from a melting glacier.
De ami ennél sokkal fontosabb: a bíróság elvileg nem zárta ki, hogy a jelentős mennyiségű üvegházhatású gázokat kibocsátó “szennyezőkkel” szemben jogsértés megszüntetésére irányuló követeléseket lehessen érvényesíteni. Németországban ráadásul a klímamozgalmak 2021-ben elérték azt a nonszenszt, hogy az alkotmánybíróság egy ítéletében kimondja: a párizsi klímavédelmi célok elérése alkotmányosan kötelező érvényű.
De hogy jutott eszébe a derék perui gazdálkodónak pont az RWE, a maga 0,47 százalékával? És ha a gleccser olvadása valóban veszélyezteti a városkáját (ezt a bíróság nem látta bizonyítottnak), ahogy állítja, akkor nem a hatóságokhoz, a perui államhoz kéne fordulnia az állítólag kétes állagú helyi gát megerősítéséért?
Ha elővesszük a világ legnagyobb CO2-kibocsátóit, azt látjuk, hogy a német vállalat a lista 14. helyén van, úgyhogy fordulhatott volna esetleg az első helyezettekhez is, ezek mind kínai cégek (Huaneng Power International, Datang International Power, China Guodian Corporation, China Huadian Corporation) vagy netán a Gazpromhoz, de nem, ő ehhez ragaszkodott, ráadásul ha már Németország, még az E.on is négy hellyel megelőzi az RWE-t.
Az Europäisches Institut für Klima und Energie úgy számolt: a légkörben 0,04% CO2 van, ennek körülbelül a 3%-ára van az embernek befolyása, ez 0,0012%. Ha az RWE részesedése 0,47 % az összkibocsátásban, akkor az 0,000006 % – ennyi széndioxidért lenne felelős a cég.
Német lapok beszámolói szerint az történt, hogy a perui ember egy biológus barátjához fordult az aggodalmaival, aki mezőgazdasági tanácsadóként dolgozott Huaraz városában, ő pedig kapcsolatban állt német környezetvédelmi csoportokkal, köztük az ügyet végül felkaroló Germanwatch szervezettel, ők pedig azonnal rávetették magukat arra a lehetőségre, hogy szétperelik a gonosz szennyező konszernt.
Ha megnézzük az ügy médiatálalását, a klasszikus, de attól még nem kevésbé hazug “Dávid vs. Góliát” felállást látjuk: az egyszerű, eszköztelen kisember a “globális délről” bátran ki meri hívni a környezetünket aljas profitérdekekből tönkretevő, hatalmas multit. Ő lett a “klímaigazságosság” (bármit jelentsen is ez) új szimbóluma.
Német klímaszkeptikusok csak a nettó pénzszerzés motivációját gyanítják a Germanwatch “önzetlen” fellépése mögött, én ennél rosszindulatúbb vagyok: nem a pénz érdekli őket. Egy elborult, a klímavédelem ürügyén piac-, vállalkozás-, ipar-, növekedés- és fogyasztásellenes ideológiát akarnak lenyomni a világ torkán, ehhez keresik a precedenseket.
Találóan írja a német Nius portál: "Nyilvánvaló, hogy a vállalat elítélése azt jelenti, hogy Németországban az üvegházhatású gázok minden kibocsátóját jogi felelősségre lehet vonni a klímaváltozás hatásaiért világszerte - ez a zöld dezindusztrializációs aktivisták álma." Az RWE is azzal érvelt a perben, hogy elítélésük "beláthatatlan következményekkel járt volna Németországra mint ipari telephelyre nézve, mivel végső soron bármelyik német vállalat ellen igényt lehetne érvényesíteni a klímaváltozás által okozott károkért bárhol a világon."
Ha csak azt akarta volna a Germanwatch és az ismert klímavédelmi ügyvédnő, Roda Verheyen, hogy az RWE a teljes kitalációért fizessen 17 ezer eurót Saúl Luciano Lliuyának, akkor nem invesztált volna eddig 60 ezer eurót a perköltségekbe. Nem, a cél a példa statuálása volt, eddig ugyanis a legtöbb hasonló pert (pl. a Volkswagen, a Mercedes-Benz és a BMW ellen) a német bíróságok elutasították, ugyanazzal, mint most a tartományi: a klímaváltozás egyedi hatásait a "szennyezők" nagy száma miatt nem lehet egyes kibocsátókra visszavezetni.
A bíróság a konkrét ügyet elutasította ugyan, de amitől a cégek tartottak, bekövetkezett. Mostantól szabad a pálya, bármely helyi cég globálisan lesz felelőssé tehető a tevékenységéért. Megkérdőjelezhetetlen vallási tétel lett az - egyébként állami pénzekkel kitömött, 99 munkatársat foglalkoztató - Germanwatch állítása, mely szerint "a kibocsátások itt Németországban, például a lignit elégetéséből, közvetlenül kapcsolódnak olyan veszélyekhez, amelyeknek a világ másik felén élő emberek vannak kitéve."
Mindenki bűnös, minden üzem, minden autótulajdonos felelőssége ezredszázalékra, eurócentre lebontva számszerűsíthető. A megoldás nyilvánvalóan egy olyan globális társadalom, amely teljesen elveti a "szennyezést", azaz minden olyan produktív emberi tevékenységet, amely ugyan CO2-t bocsát ki, amúgy viszont az emberek jólétén, prosperitásán, energiaszükségletein javít. Amely tehát elveti az egyetlen olyan társadalmi rendszert, amely morális, és amely emberek milliárdjait húzta ki a nyomorból: a kapitalizmust.
Ne tévedjünk: a folyamatosan gerjesztett pániknak és klímaszorongásnak, a klímaváltozás valós kihívásának irracionális felturbózásának ez a legfontosabb célja.
