Akkor kezdtem el alaposabban utánanézni, miket és miből is ígért Magyar Péter a Tisza szombati kongresszusán, amikor Jámbor András, a kommunista Szikra mozgalom vezető politikusa – immár szocdemként – Facebook-posztban üdvözölte a bejelentett lépéseket. És a saját szempontjából igaza is volt: mintha a Szocialista Internacionálé valamelyik tagszervezete mítingelt volna Nagykanizsán.
“Az államnak az a dolga, hogy esélyt teremtsen, méltóságot adjon, és erősítse a közösségeket” – jelentette ki Bódis Kriszta. Nem, Kriszta, semmi ilyesmi nem a dolga. Az a dolga, hogy fizikailag védjen minket, joguralommal garantálja az egyén jogait, a tulajdon biztonságát és az egyenlő hozzáférést a közösség intézményeihez, utána pedig hagyjon minket szépen boldogulni.
Értem én, hogy a Tisza az ismert történelmi szükségszerűségek okán baltól jobbig tartó konglomerátum, meg hogy a szociálisan ígérgető populizmusnak nagyon is megvan a helye kampánykezdéskor, több javaslatukkal még egyet is értek amúgy – de nem ez a mérce, ez a párt többet hirdet kormányváltásnál: “Rendszerváltást békével, felelősséggel” a mottójuk.
Boldog lennék, de nyilván nem várom el Magyar Pétertől, hogy a libertárius Javier Milei módjára láncfűrésszel essen neki a teljesen túlterjeszkedő állami bürokráciának és gazdaságnak (eddig teljes sikerrel) – az viszont biztos nem járja, hogy rendszerváltásként próbál eladni kormányzat-központú, államosító ígéreteket, amelyeket ráadásul kétséges eredetű forrásokból akar finanszírozni.
“A piacgazdaság szétverve”: a jogállamiság mellett a kapitalizmust is újra kell építeni
Az Európai Néppárt tagszervezetének vezetőitől talán nem túl nagy elvárás, hogy egy kongresszuson akár csak egyszer megemlítsék a piacgazdaság helyreállítását, a hanyatló magyar kapitalizmus kárvallottjainak, a szabad vállalkozók ügyének a felkarolását, markáns adócsökkentést, a közkiadások - és ezzel a kormányzat feladatainak - csökkentését, deregulációt, sőt privatizációt, horribile.
Semmi ilyesmi nem történt, sőt, míg korábban tudni lehetett, hogy Magyar Péter nemcsak megtartaná, de 9%-ra csökkentené is az egykulcsos szja-t, most már a sávos adózást hirdette meg, ami borítékolhatóan újabb terheket ró majd arra a rétegre, amit valaha középosztályként ismertünk.
Nézzük tehát a lap beszámolói alapján, mik várhatók a Tisza Párttól kormányra kerülése esetén:
- bérlakás- és otthonteremtési program indul, plusz arra ösztönzik majd a magánszférát, hogy évente több tízezer új lakás épülhessen;
- valamit átalakítanak az egészségügyön (hogy hogyan, nem árulták el), és évente 500 milliárd forinttal többet költenek a szférára. Szó sincs átfogó reformról, a kisebb kozmetikai kiigazításokkal együtt a meglévő, embertelen és pénznyelő állami eü-struktúrába ontanák évente ezt az összeget, a privát megoldásoknak, magántőkének, pl. kötelező privát pénztáraknak esélyt sem adnak a rendszerben;
- állami energetikai korszerűsítési programot ígérnek, ez egymillió embert érinthet (a Habitat for Humanity Magyarország tavalyi jelentése szerint ennyi polgártásunkat sújtja az energiaszegénység);
- felkarolják a közel másfél millió devizahiteles nagyon problémás ügyét, a "valódi áldozatok" havi maximum 100 ezer forintos értékig visszatérítést kaphatnak 2030-ig. Hab a tortán, hogy államosítanák a végrehajtói szervezeteket, csak mert eddig maffiaként működtek.
- ami nem várható: hogy hozzányúlnak a fenntarthatatlan nyugdíjrendszerhez. Marad a 13. havi, marad az állami felosztás-kirovás.
Most pedig nézzük, honnan lesz minderre forrás:
- egy új állami hivatalt létrehozva visszaszereznek a NER-től magánzsebekbe, alapítványokba és offshore számlákra vándorolt 20 ezer milliárd forintot. Az igény jogos, de hogyan lesznek ebből gyors eredmények, behajtható pénzek, ha tartják magukat a jogállami eszközökhöz, és nem lesz padlássöprés?
- hazahozzák a nekünk járó uniós 8 ezer milliárd forintot, amit "az országra és nem az Orbán-családra fognak költeni". Az EU azonban a lengyel példából okulva, egy bejelentett, de meg nem valósított jogállamisági ígéret nyomán nagyon óvatos lesz a pénz azonnali odaadásával.
- megadóztatják az 5 milliárd forint feletti vagyonokat, ez is adóbevételt eredményez szerintük (pár hónapja még arról volt szó, hogy 10 milliárd forintos vagyon felett vezetnek be egy vagyonnövekedési adót). Ez azonban pár száz főt érint csak, ki lehet számolni, mennyi folyik be ebből a lépésből az államkasszába.
- felszámolják a propaganda állami támogatását és az azt kiszolgáló intézményeket, ezzel szerintük évente 500-1000 milliárd közpénzt spórolnak majd. Az MTVA azonban idén 165 milliárd forintból gazdálkodhat, kérdés, hogy ezt egy az egyben eltörlik-e. A többi, nem transzparens agitprop költés (Megafon stb.) behajtásához sok szerencsét.
- 1600 milliárd forintot lehet szerintük spórolni átláthatóbb közbeszerzési rendszerrel, ez is sokáig fiktív összeg marad;
- a gazdasági szereplők körében visszaszerzik a bizalmat. Remek, hogyan? Hogy lesz ebből szabad(abb) vállalkozás, befektetés, innováció?
Nem adtam össsze ezeket, ránézésre se jön ki a matek.
"Magyar Péter szerint ha a középosztály gazdagodik, akkor a fogyasztás élénkülésével 400 milliárd extra pénzhez juthat a költségvetés, emellett növekedni fog a beruházási kedv, egy százalék növekedés pedig évente 800 milliárd forint pluszt jelent" - írja az Index, de hát for God's sake, honnan gazdagodna az eddigiekből a középosztály? Mi az az ajánlat, amit a Tisza az adóterhekkel és megfullasztott, piactorzított magyar kapitalizmus megmentésére megtesz a hazai kis-, közép- és nagyvállalkozóknak?
"A piacgazdaság szétverve, a monokultúrás összeszerelőüzem-gazdaság romokban, az állami szolgáltatások az utolsókat rúgják, a mesterségesen létrehozott monopóliumokból származó jövedelmek a Családhoz áramlanak, miközben a további leszakadás elkerülhetetlen" - foglalta össze a lényeget találóan az egyik blog. Lehet, hogy a rendszerváltást valahol itt lenne érdemes elkezdeni.
Fotó kredit: Kónya Rita, Euronews
A protekcionizmus: közgazdaságtani abszurdum, amely megbénítja a világgazdaságot
