Alábbi cikkünk szerzője Craig Biddle, a The Objectivist Standard alapító főszerkesztője. A teljes írás, amelyből itt a lap engedélyével szemelvényeket közlünk, a folyóirat 2014. februári számában jelent meg.
Manapság széles körben elterjedt az a nézet, hogy erkölcsi, kulturális és politikai alternatíváink vagy a szekuláris, relativista baloldal eszméire, vagy a vallásos, abszolutista jobboldal eszméire, vagy a kettő kompromisszumos keverékére korlátozódnak. Más szavakkal, az ember eszméi vagy rendkívül “liberálisak”, vagy rendkívül “konzervatívak”, vagy valahol a kettő között helyezkednek el. Ayn Rand filozófiája, az objektivizmus, elutasítja ezt a hamis alternatívát, és egy teljesen más világképet kínál. (…)
Morálisan az objektivizmus a racionális önérdek erényeit hirdeti, mint például a független gondolkodás, a produktivitás, az igazságosság, az őszinteség és az önmagadért viselt felelősség. Kulturálisan az objektivizmus a tudományos fejlődést, az ipari haladást, az objektív (a “progresszív” vagy hit alapúval szemben álló) oktatást, a romantikus művészetet, és mindenekelőtt az ilyen értékeket lehetővé tevő képesség, az ész tiszteletét hirdeti.
Politikai szempontból az objektivizmus a tiszta, laissez-faire kapitalizmust – az egyéni jogok és a szigorúan korlátozott kormányzás társadalmi rendszerét – támogatja, valamint az egész erkölcsi és filozófiai struktúrát, amelyre ez épül.
Rand az objektivizmust “a földi élet filozófiájának” nevezte. Azért ez a földi élet filozófiája, mert minden elve a valóság megfigyelhető tényeiből és az emberi élet és boldogság bizonyítható követelményeiből származik. (…)
Az objektivizmus szerint a valóság abszolút – a tények tények, függetlenül bárki reményeitől, félelmeitől vagy vágyaitól. Létezik egy, az elménktől független világ, amelyhez gondolkodásunknak igazodnia kell, ha azt akarjuk, hogy elképzeléseink igazak legyenek, és így gyakorlati haszna legyen az életünkben, értékeink követésében és jogaink védelmében.
Így az objektivizmus elutasítja azt az elképzelést, hogy a valóságot végső soron a személyes vélemény, a társadalmi konvenciók vagy az "isteni elrendelés" határozza meg. Az egyén elképzelései vagy hiedelmei nem alakítják a valóságot, és nem is változtathatnak közvetlenül semmit rajta; vagy megfelelnek a valóság tényeinek, vagy nem. Lehet, hogy valaki azt gondolja, hogy a Nap kering a Föld körül (ahogyan egyesek gondolják), de ez nem teszi azt valósággá.
Hasonlóképpen, egy társadalom vagy kultúra elfogadott elképzelései vagy normái sem befolyásolják a valóság természetét; vagy megfelelnek a valóság tényeinek, vagy nem. Egyes kultúrák azt állítják, hogy a Föld lapos, hogy a rabszolgaság jó, és hogy a nők szellemileg alacsonyabb rendűek a férfiaknál. Az ilyen hiedelmek nem változtatják meg a valóság természetét; ellentmondanak neki; hamisak. (...)
Ennek a gondolatnak a gyakorlati jelentősége az, hogy ha az emberek el akarják érni céljaikat – például tudást szerezni, vagyont felhalmozni, boldogságot elérni, szabadságot megteremteni és fenntartani –, akkor el kell ismerniük és el kell fogadniuk a valóság természetét. A valóság nem hajlik meg vágyaink előtt; nekünk kell alkalmazkodnunk a törvényeihez. Ha tudást akarunk, meg kell figyelni a valóságot és gondolkodni; ha vagyont akarunk, meg kell teremtenünk; ha élvezni akarjuk az életet, akkor ennek megfelelően kell gondolkodnunk, terveznünk és cselekedniünk; ha szabadságot akarunk, meg kell határoznunk és megvalósítanunk annak okait. Nem érhetjük el ezeket a célokat vágyakozással, szavazással vagy imádkozással. (...)
Az objektivizmus szerint az ember szabad akarattal rendelkezik – képes gondolkodni vagy nem gondolkodni, használni az értelmét vagy nem használni, a tényekre vagy az érzéseire támaszkodni. Az embernek nem kötelező használnia az értelmét; a választás az övé. Bármit is válasszon az egyén, az a tény továbbra is fennáll, hogy az ember racionális lény; az értelem az egyetlen ismeretszerzési eszköze, és ezért alapvető túlélési eszköze. Aki nem hajlandó használni az értelmét, az nem tud élni és boldogulni.
Az ember a valóság megfigyelésével, a dolgok természetének felismerésével, az ok-okozati összefüggések felfedezésével és a logikai kapcsolatok létrehozásával marad életben, amelyek szükségesek ahhoz, hogy megteremtse az élethez szükséges dolgokat. Amennyiben az ember az ésszerűséget választja, képes azonosítani és elérni azokat a dolgokat, amelyekre a túléléshez és a boldogsághoz szüksége van – olyan dolgokat, mint a tudás, az élelem, a menedék, az orvosi ellátás, a művészet, a kikapcsolódás, a romantika és a szabadság.
Amennyiben az ember nem az ésszerűséget választja, képtelen azonosítani vagy elérni ezeket a szükségleteket; vagy meghal, vagy parazitaként él azoknak az elméjéből, akik az ésszerűséget választják. (...)
Ayn Rand - Her Philosophy in Two Minutes
Learn more about Ayn Rand's philosophy of Objectivism-a philosophy for living on earth. Get the Ayn Rand Institute mobile app! Apple Store: https://apps.apple.com/us/app/ayn-rand-institute/id1452535178 Google Store: https://play.google.com/store/apps/details?id=com.aynrandu SUBSCRIBE TO ARI'S YOUTUBE CHANNEL https://www.youtube.com/subscription_center?add_user=AynRandInstitute ABOUT THE AYN RAND INSTITUTE ARI offers educational experiences, based on Ayn Rand's books and ideas, to a variety of audiences, including students, educators, policymakers and lifelong learners.
Az ember karaktere nem eredendően rossz, és nem is a társadalmi erők terméke, hanem inkább döntései következményei. Ha valaki úgy dönt, hogy szembenéz a tényekkel, racionálisan gondolkodik, produktív lesz stb. – és ezáltal jó jellemvonásokat fejleszt ki –, az az ő érdeme. Ha valaki úgy dönt, hogy nem szembesül a tényekkel, nem gondolkodik, nem termel stb. – és ezáltal rossz jellemvonásokat fejleszt ki –, az az ő hibája. Az embernek szabad akarata van, és ez a tény kelti fel benne az erkölcs iránti igényt: egy olyan értékrendet, amely irányítja döntéseit és cselekedeteit. (...)
Az objektivizmus központi eleme, a racionális önzés szerint minden egyénnek a saját érdekeit kell követnie, ő a saját erkölcsi cselekedeteinek jogos kedvezményezettje. Ez az elv annak a ténynek az elismerése, hogy az embereknek az életben maradáshoz önérdekű cselekedetekre van szükségük, és azokból kell profitálniuk. Az emberi élethez egoizmusra van szükség. (...)
Az altruizmus, ellentétben a széles körben elterjedt tévhittel, nem azt jelenti, hogy "kedvesnek kell lenni az emberekhez" vagy "tenni kell másokért", hanem az önfeláldozás erkölcsi elvét jelenti, vagyis azt, hogy másoknak szolgálunk a saját életünket szolgáló értékek feláldozásával. Az altruizmus alapelve, hogy egy cselekedet csak akkor erkölcsös, ha önzetlen: amennyiben egy személy önzetlenül cselekszik, erkölcsös; amennyiben nem, akkor nem. Ha egy értéket felad anélkül, hogy bármit is nyerne vele, erkölcsös; ha valamit nyer egy cselekedettel, akkor nem az. Például, ha egy önkéntes szociális munkás bármiféle ellenszolgáltatás nélkül áldozza fel idejét és energiáját, akkor az erkölcsös. Ha egy szoftverfejlesztő olyan terméket hoz létre, amelyet az emberek szeretnek, és azt nyereségért cserébe adja el nekik, akkor az nem erkölcsös - legalábbis az altruizmus szerint. (...)
Az egyéni jogok elve annak elismerése, hogy minden ember erkölcsileg önmaga célja, nem pedig mások céljainak eszköze; ezért erkölcsileg szabadon kell hagyni, hogy saját belátása szerint cselekedjen saját érdekében, mindaddig, amíg nem sérti mások ugyanazon jogát. Ez az elv nem személyes vélemény, társadalmi konvenció vagy "isteni kinyilatkoztatás" kérdése; hanem az emberi élet társadalmi kontextusban fennálló tényleges követelményeinek kérdése.
Az erkölcsös társadalom – a civilizált társadalom – olyan társadalom, amelyben a törvény tiltja az emberek ellen irányuló fizikai erő alkalmazását. Az egyetlen társadalmi rendszer, amelyben az ilyen erő alkalmazása következetesen és elvi alapon tiltott, a tiszta, laissez-faire kapitalizmus. (...) A kapitalizmus – amely a széles körben elterjedt téves ismeretekkel ellentétben nem csupán egy gazdasági rendszer – az egyéni jogok, köztük a tulajdonjogok társadalmi rendszere, amelyet egy szigorúan korlátozott kormányzat véd.
Egy laissez-faire társadalomban, ha az emberek egymással üzletelni akarnak, azt csak önkéntes alapon, kényszermentes megállapodás keretében tehetik meg. Ha másoktól árukat vagy szolgáltatásokat akarnak kapni, felajánlhatják, hogy értéket cserélnek értéért, kölcsönös előnyökre; azonban nem törekedhetnek arra, hogy fizikai erőszakkal értéket szerezzenek másoktól. Az emberek teljes mértékben szabadon cselekedhetnek saját belátásuk szerint, és így saját tulajdonukat úgy termelhetik, tarthatják, használhatják és rendelkezhetnek róla, ahogy jónak látják; az egyetlen dolog, amit nem tehetnek "szabadon", az mások jogainak a megsértése.
A kapitalista társadalomban senki sem sértheti meg törvényesen az egyéni jogokat – a kormányzat sem.
