Néhány éve egy amerikai szabadságpárti professzor egy budapesti egyetemen arról beszélt, miért népszerűek a kapializmusellenes, szocialista nézetek a nyugati értelmiség, főleg a diákság köreiben. Elég meglepő dolgot állított: “Azért, mert az emberek inkább jók akarnak lenni, mint gazdagok”, tehát ahhoz az eszmekörhöz, rendszerhez szeretnének tartozni, amelyet a többség helyesként, erkölcsösként ítél meg. A mainstreammé vált, sokféle árnyalatú antikapitalizmus ilyen.
Így válnak a jó emberek jóemberkedő gonoszetvőkké.
Mélyen hiszek a Gonosz létezésében. Nem vallási vagy elvont metafizikai szinten, hanem konkrét, objektíven mérhető kártevésként, olyan eszmék és életelvek megvalósulásaként, amelyek – a hirdetett szándéktól, az állítólag nemes céloktól teljesen függetlenül – romboláshoz, nihilhez, gazdasági és társadalmi csődhöz vezetnek.
A Gonosz tengelyét alkotja mindenfajta kollektivizmus (különösen a szocializmus-kommunizmus), a nácizmus és a rasszizmus, az iszlamista ideológia és a szélsőséges klímavédelem, a piacellenes ökopolitika éppúgy, mint bármiféle “jótét lélek” altruizmus (nem összekeverendő a valódi szolidaritással és segítségnyújtással), valamint minden egyéb önfeladást hirdető, egyénellenes nézet. A helyzet az, hogy New Yorkban most ismét teret nyert a Gonosz.
Konzervatív elemzők is arról írtak Zohran Mamdani győzelme után, hogy nem kell megijedni, ez még nem azt jelenti, hogy NYC hirtelen szélsőbaloldalivá vált, hiszen reálisan létező gazdasági, megélhetési problémák és hiteles ellenjelöltek hiánya vezetett ide. Elhiszem. De ezzel ne mentsük a menthetetlent. A metropolisz szavazóinak 51 százaléka olyan elvekre és megoldásokra mondott igent, amelyekről pontosan tudhatók, hogy nem működnek – és ehhez nem is kell Kelet-Európa közelmúltját tanulmányozniuk.
Ingyen városi buszozás? Nem működik a példakép Kansasben sem. Megnőtt a sofőrök elleni támadások száma, sok hajléktalan egész napra beül a buszokba, hogy addig se az utcán legyen. Lakbérstop, tehát központilag megszabni embereknek, hogy mennyit kérhetnek a saját lakásukért? Jó ötlet megnövelni a mintegy egymillió tulajdonos költségeit, hogy aztán kivonják lakásaikat a piacról? Az majd leviszi a lakbért? Vagy pl. városi tulajdonú, ársapkás közértek, really? Ha ez nem veszi el magánbefektetők motivációját, ha ez nem lehetetleníti el a privát élelmiszerláncokat, akkor semmi.
Eretz Nehederet Skewers NYC Mayoral Candidate Zohran Mamdani with “Intifada Tova” Sketch
No Description
És akkor még nem is beszéltünk a “tehetősek megadóztatása” című örökzöld gazdagellenes hisztériakeltésről, a mindig bevethető ingatlan- és vagyonadóról, hiszen valahonnan el kell venni azt a 10 milliárd dollárt a szociális ígéretek betartására. Érdekes, hogy a szocialisták mindig úgy beszélnek a “gazdagok” pénzéről, mintha azt ők keresték volna meg, arról bármikor szabadon rendelkezhetnének, mindig adottnak véve a kellő társadalmi támogatottságot az ilyesmire.
És akkor itt van még az, amiről Mamdani leginkább elhíresült: militáns Izrael-ellenessége, számos antiszemita kijelentése.
Ez az ember nyíltan elismerte, hogy a palesztin ügy vitte be őt a demokratikus szocialista pártba, és ahogy várható volt, a világ valamiért első számú kulturális kérdése, az izrael-palesztin konfliktus volt a New York-i kampány egyik fő témája. Demokrata riválisa, Andrew Cuomo az antiszemitizmust a kampány “legkomolyabb és legfontosabb kérdésének” nevezte abban a városban, ahol Izrael után a második legnagyobb zsidó közösség él. Mamdani pedig szállította a tőle elvárt, meg nem gondolt gondolatokat.
Azt például, hogy Izrael “apartheid” állam, amely “népirtást” követ el Gázában. Vagy azt, hogy nem határolódik el attól a kijelentésétől, hogy “globalizálni kell az intifádát”, a zsidók elleni terrorista mozgalmat. Vagy azt, hogy a cionizmus egy “kolonialista projekt”. Vagy hogy “Izrael nem egy hely, nem egy ország”, joga van ugyan létezni, de csak mint “egyenlő jogokkal rendelkező állam” (mintha a kétmilliós, integrált arab lakosság nem rendelkezne egyenlő jogokkal). A muszlim politikus támogatta az Izrael-ellenes, antiszemita BDS bojkottmozgalmat, kampányát pedig a szélsőséges, a Hamász és a Hezbollah barátságát élvező Amerikai-Iszlám Tanács (CAIR) is finanszírozta.
A Gonosz nem mindig nagy szavakat, hangzatos ideológiákat harsogva érkezik meg a nagyszobánkba. Nem azt mondja, hogy robbantsuk fel a zsidó államot, hanem hogy kapjanak a palesztinok “egyenlő jogokat” zsidó földön. Nem azt mondja, hogy raboljuk el erőszakkal a “gazdagok” vagyonát, hanem hogy “kisemberek” védelme, méltányosság, megfizethetőség, igazságosság, egyenlő esélyek, lakbérstop, árplafon. Nem azzal jön, hogy mától mi szabjuk meg, ki mit vásárolhat, milyen autót vezessen, és használhat-e repülőgépet, hanem: fenntarthatóság, megújuló energiák, felelősség, jövő generációi, Gaia anyácska. A lényeg, hogy az egyén nem számít: mindig valamilyen közösség állítólagos érdeke az első.
Az ördög nem alszik. Néha Pradát visel, néha öltönyt – de mindig ott rejlik a részletekben.
Mamdani programja “szociális fordulatot ígér, új megközelítést hoz a lakhatási válságtól a közösségi közlekedésig, és a kiváltságosok helyett a többséget szolgálja” – állította Budapest főpolgármestere új kollégáját üdvözlő posztjában, nem mintha erre lenne mandátuma, elárulva azt is: “Én speciel nagy szimpátiával figyelem, drukkoltam a bátor baloldali jelöltnek”. (Főpolgármester úr egyben jónak látta mélyen hallgatni a bátor baloldali jelölt zsidóellenes attitüdjéről.)
Jól jegyezzük meg: minden megengedett, ha az “a többséget” szolgálja. Még a szocializmus is.
