A legvadabb elméletek keringenek a posztokban és a kommentekben erről az új projektről, a Fidesz általi kilóra megvettségtől egészen a belorusz típusú KGB-s zsarolásig. Amíg ezekre nincs bizonyíték, én maradnék egy teljesen jóhiszemű megközelítésnél: szerintem a két politikus azért vág bele ebbe, mert ebben hisz, és kész. Ez azonban nem teszi problémentessé is az új projektet. Sőt.
Cseh Katkát régóta ismerem, tisztelem EP-beli kiállását Ukrajna mellett és a magyar intézményes korrupció ellen, láttam azokat a minősíthetetlen kampányokat, amikkel a NER beletaposott a magánéletébe, véletlenül sem gondolom, hogy ezek után a kormánypártokat akarná szolgálni. Barabás Richárd nevét egészen addig nem ismertem, amíg tavasszal a Nyugati téren meg nem láttam egy minősíthetetlen vallás- és egyházellenes plakátkiállítását (ellenben ismerek helyi politikust, aki emiatt lépett ki a Párbeszédből), ettől függetlenül respect, hogy nyíltan meleg politikusként szerepel.
Jó szándékú politikusok – tegyük fel – jó szándékú projektje azonban nem szükségszerűen helyes is, sok a kétséges körülmény és a már most látható szándékolatlan következmény.
Rossz az időzítés? Ráindulnak a Tiszára? Hadd tegyék, az ő esetükben az elveszett listás szavazatok valószínűleg még kiélezett helyzetben sem tudják megakadályozni a kormányváltást – ez azonban nem vonatkozik az egyéni körzetekben is induló DK-ra meg a Kutyákra, ezt a témát tehát az ő esetükben érdemes firtatni. Pláne, hogy ők is a Humanisták logikájával ideologizálják meg indulásukat (“kiegészítik” a Tiszát, partnerséget kínálnak nekik), és egyáltalán nem zavarja őket, hogy Magyar Péter véletlenül sem akar velük “összefogni”.
Társadalmi igény jelentkezett a Humanistákra? Hogy több legyen a szivárványos és uniós zászló a parlamentben? Ez már nagyon necces, és nem csak azért, mert főleg ismerőseik, barátaik jelentkezésére hivatkoznak. Fő hivatkozási, legitimációs alapjuk a Pride-on résztvevő 350 ezer ember – mintha nekik nem lenne politikai képviseletük, mintha ők és egyébként az ország fele ne tudná ma már pontosan, hová kell ikszelni, ha azt akarja, hogy a NER távozzon.
De nézzük, mik a főbb problémák a Humanistákkal.
Miért kell még egy liberális párt? | Interjú Barabás Richárddal és Cseh Katalinnal
A párbeszédes Barabás Richárd és a momentumos Cseh Katalin közösen jelentették be, hogy Humanisták néven új pártot indítanak, és elindulnak a 2026-os választáson. Céljuk a Tiszától idegenkedő liberális, urbánus ellenzékiek megszólítása, a liberális értékek képviselete a parlamentben. Miért nem hiszik el a Tiszának, hogy képviselni tudja a liberális szavazókat?
1) Liberalizmus. A két politikus elhíresült Partizán-interjújának azt a címet adták, hogy “Miért kell még egy liberális párt?” Klasszikus liberálisként (libertáriusként) hadd tegyem egyértelművé: erről szó nincs, nem egy újabb liberális párt jött most létre, eddig se volt semmi ilyesmi a piacon. Sem a Momentum, sem a Párbeszéd, sem a Kutyák nem szabadpiaci, kapitalizmuspárti szervezetek. Sem ők, sem a Humanisták nem állnak ki a limitált kormányzat, az állami beavatkozástól mentes gazdaság, a magántulajdon, az adócsökkentés mellett, soha nem támogatnák az egyéni jogokat az “egyenlőség” kárára. (Kérdezzük csak meg őket, mit gondolnak pl. Milei elnökről.)
A melegek emberi jogai, a bántalmazott nők ügye, a szülészeten tapasztalható embertelen körülmények, az európaiság, a fenntarthatóság – ha jól látom, ezek azok az issue-k, amelyek Cseh és Barabás szerint az új párt létrejöttét indokolják, éspedig most, nem mondjuk májusban. Nem kell hozzá különösebben mély társadalomismeret, csak a nagyon szűk buborékból való rövid kiruccanás, hogy az ember felfogja: nem ezek a témák azok, amik most megmozgatják a széles dolgozói tömegeket.
Szerintem is fontosak a kisebbségek emberi jogai, a nők elleni erőszak is tűrhetetlen – de ezek valódi liberális kontextus nélkül csupán balos-woke identitáspolitikai támpontok. A nyomokban liberalizmust tartalmazó programok nem liberális programok, az ilyen projektek továbbra is csak összemaszatolják a fontos elvi különbségeket a ballib jóemberkedés és a valódi liberalizmus között.
“Nem, egy magyar liberálisnak 2025-ben nem az a legnagyobb problémája, hogy nincsenek EU-zászlók meg szivárványos zászlók a parlamentben vagy a közintézményekben – neki a problémái rendszerszinten keresendőek, többek közt abban, hogy nincs már határ a kormánypárt és az állam között, hogy minden centralizáltan, politikai alapon működik, nincsenek független intézmények, a bürokratikus lehetetlenségekről nem beszélve” – írja teljes joggal Bukovics Martin a Gemišten.
2) Demokrácia és finanszírozás. Nagyon kétséges az új párt legitimitása. Barabás Richárd a Párbeszéd társelnöke, a Fővárosi Közgyűlés képviselője, akit saját bevallása szerint a június 28-i Pride inspirált az új párt létrehozására, ám kénytelen volt elismerni, hogy annak alapszabálya már június 16-i keltezésű. A Humanisták elnöke szintén párbeszédes politikus, Deschelák Károly. Barabás a jelek szerint hosszú hónapok óta jelenlegi pártja bázisán szervezi új pártját, és ami a legelképesztőbb: nyíltan közölte Gulyás Mártonnal, hogy “a Párbeszédnek feladata és morális kötelessége, hogy segítse ennek az új erőnek a megszületését”.
Cseh Katka tavaly decemberben lett országgyűlési képviselő, Fekete-Győr András helyét átvéve. A Momentum képviselői a közös ellenzéki listán kerültek be a törvényhozásba, utána alakítottak frakciót, a párt azonban úgy döntött, a Tisza győzelme érdekében nem indulnak jövőre. Cseh ezt nem fogadta el, mire pártja kizárta, ő azonban nem hajlandó visszaadni képviselői mandátumát, mondván, továbbra is azokat az értékeket képviseli, amire a választók mandátumot adtak a pártjának.
De ez nem így van, Katka. A választók arra szavaztak, hogy az adott értékeket az adott pártjaitok keretein belül képviseljétek. Már az sem korrekt, hogy továbbra is ragaszkodsz parlamenti mandátumodhoz, az meg pláne nem, hogy – mint a Partizánban kijelentetted – “nekem van egy képviselői keretem az Országgyűlésben”, és majd azzal segítesz finanszírozni a Humanistákat. Nem. Az nem erre van. Kérlek mondjál le.
3) Schrödinger főpolgármestere. A legkülönösebb szerep a történetben kétségkívül Budapest főpolgármesteréé. Két narratíva verseng egymással jelenleg:
- Karácsony Gergely és a Párbeszéd szervezi valójában az egészet. Vitézy Dávid legalábbis dokumentumokra alapozva azt posztolta, hogy “az új párt alapítója Karácsony szóvivője, feltűnt már a korábbi kampányfőnöke, a volt helyettese, a frakciója mai képviselői és külső bizottsági tagja, a közvetlen munkatársai és a pénztárnoka – ez azért nem túl bonyolult összefüggés”. Ezeket az információkat erősítette meg Barna Judit tiszás képviselő is egyik posztjában (és egyébként én is így hallottam).
- Karácsony Gergelynek semmi köze az egészhez, őt hónapokig megkerülték ezzel a projekttel, Barabás saját bevallása szerint nem akarta őt ezzel fárasztani, hiszen lekötik szegényt a város gondjai. Maga a főpolgármester is cáfol: “Karácsony Gergely sem új párt szervezésében, sem annak politikai akcióiban, sem egyetlen párt 2026-os országgyűlési választási kampányában nem vesz részt. A főpolgármester a következő 5 hónapban is Budapest ügyeivel foglalkozik” – közölte a hivatala.
A helyzet az, hogy bármelyik verzió bizonyul igaznak, az kínos Karácsonyra nézve. Az is, ha titokban ő szervezi ki – ha nem is a saját, de pártja – jövőjét egy új alakulatba, úgy, hogy erről a tagságot, khm, igen hiányosan tájékoztatja, és az is, ha úgy alapítanak a körülötte lévők egy új pártot, hogy ő nem tud semmiről. Az ember, aki ott se volt, illetve igen is, meg nem is.
Az elviekben felmerülő problémák mellett természetesen a fő kérdés továbbra is az: miért, és miért most kell nemhogy 5%-ra, de 1%-ra is esélytelen új ballib pártot létrehozni? Lehet, hogy minderről azt a 71 humanista jelöltet érdemes majd megkérdezni, akik hamarosan arra kérik önöket: ne szavazzunk rájuk. Ez részemről biztos nem lesz probléma.
Béndek Péter: Konzervatív nézőpontból a magyar demokráciáról / Magyar Péterről
