Ha a Diétás Magyar Múzsán múlna a magyar nyilvánosság, április 3-áig hallgatnának a múzsák, ahogy egyébként mindenki más, aki kritizálná MZP-t és a magyar ellenzéket. Ha nem tetszik, ha “fanyalogsz” (hah! a csodaszó), Orbán szekerét tolod, üzente meg igen keresetlen tónusban a facebookos megmondólap.
“…te eközben tudományoskodni fogsz, hogy az ellenzéki összefogás nem elég baloldali, nem elég jobboldali, konzervatív vagy liberális. (…) Hezitálsz. Te? Ezekre? Lehet inkább nem mész szavazni, mert ezekre minek. (…) Te kifejezed a tiltakozásod. Egyéniség vagy. Minden ezt sugározza, nemcsak a szavazatod. A zoknid, a szandálod, a diplomád a falon. Te vagy a független gondolkodó. Hiszen te gondolkodsz, mérlegelsz, nemcsak úgy birka módjára szavazol” – rakott helyre a lap mindenkit, aki gondolkodik, mérlegel és valóban nemcsak úgy birka módjára szavaz. Mint ők.
A világ szerintem valóban fekete-fehér egyébként, már ami a morális igazságokat illeti: valami vagy igaz, vagy nem, egy dolog kizárólag önmagával lehet azonos, a legtöbb “kompromisszum” elvtelen hazugság. Hogy azonban mi igaz, oda kizárólag kognitív képességeink használatával juthatunk, gondolkodni pedig különösen akkor kötelességünk, ha döntenünk kell életünk alapvető kérdéseiről. Mint például április 3-án.
Vagy az ellenzék, ebben a formájában, vagy Orbán? Persze. A választástechnikailag (és történelmileg) így alakult bináris logika azonban nem azt jelenti, hogy ne lehetne hezitálni. Amikor pl. MZP nyilvánosan közli, hogy ők a kommunistákat és a fasisztákat is képviselik, őszintébb, mint bárki más ma a politikai színtéren, hiszen tényt közölt. Tényt, ami rávilágít arra, miért nem alaptalan a hezitálás.
Ha ugyanis a szélsőségeket le is számítjuk, MZP mögött balról és jobbról is szocialisztikus gazdaságpolitikát hirdető pártok állnak. Mit kezdjen azzal olyasvalaki, mint én, aki szociális és ökológiai kötöttségek nélküli, szabadpiaci kapitalizmust akar?
A Diétás Magyar Múzsa fenti idézete a benzinkutakkal kapcsolatos aktuális NER-rablásra reflektált, és valóban, a hatósági árak bevezetése, a kutak logikus tönkremenése és haveri cégeknek való odaígérése: cseppben a NER tengere. Ha csak ezt az egy ügyet nézzük, minden benne van, ami miatt a NER-nek mennie kell: az állami paternalizmus, a gigaméretű korrupció és lopás. Ha még hozzáteszem a Putyin iránti szervilizmust és a jogállami normák lebontását, nagyjából el is mondtam, miért szavazok az ellenzékre.
Igen ám, de illiberális demokráciát, a kapitalizmus körül elkerelő utat építő gazdaságpolitikát balról sem tudok elfogadni. Ahogy azt sem, hogy antikapitalista, globkrit közgazdászt jelölnek államfőnek.
Azért is örültem MZP színrelépésének, mert a többi jelöltnél eleve otthon maradnék április 3-án, és ezzel nem vagyok egyedül. Látom az önjáró megszólalásait, látom, hogy nincs körülötte senki, aki kontrollálná a témáit, nyelvezetét – de rokonszenves és főleg piacbarát jelöltnek látom.
A piacbarátság kb. a legfontosabb szempontom, ha választani megyek. Bottal sem piszkálnám a Fidesz alacsony társasági adóját, módosítva, de mindenképp meghagynám az egykulcsos adót, mert hasznos és igazságos – csak éppen felszabadítanám a gazdaságot a korrupció, az állami gyámkodás alól.
Az országértékelő előtt ott voltam néhány napja azon a gazdasági fórumon, ahol MZP összeszedetten, pontokba szedve elmondta, mi várható tőle gazdaságpolitkailag: olyan volt, mint a lengyel Polgári Platform erős parlamenti hátterű kormányfőjelöltje, nem pedig egy frakció nélküli konzlib one man show, a háttérben a DK-tól a Párbeszéden át a Jobbikig mindenki, aki nem azt akarja, amit ő.
Ha jól értem, neki köszönhető az a szemlélet, hogy ne szálljon el a költségvetés, meg hogy most nem lesz szja-emelés – ez remek, de aggaszt, hogy nem is látna problémát a progresszív adórendszerben. Nem elvi, hanem stratégiai kérdésként fogja fel, nehogy a kampányban rájuk lehessen sütni az adóemelés vádját.
Feltűnő viszont, hogy MZP többkulcsos adó alatt kizárólag azt érti, hogy a minimálbért keresők ne adózzanak, az ő számukra tehát ugrana a jelenlegi egy kulcs – ezt teljesen aláírom (oké, akkor pro forma már két kulcsnál tartunk). Az ellenzék gazdasági elképzeléseit vázoló Csárdi Antal (LMP) viszont nyíltan közölte, hogy “az egykulcsos személyi jövedelemadó helyett többkulcsos, progresszív adóra volna szükség” (ezt tavaly részletesen is kifejtette), az áfát is csak az “alapvető élelmiszereknél” (az meg mi?) vinnék le 5 százalékra.
Most akkor mégis lesz adóemelés, T. ellenzék? És ha igen, nem kéne összehangolni a kampányüzeneteket? És mi a halálért nem lehet minden árucikknél levinni az áfát 27-ről 5 százalékra, ha már szociális érzékenység? Annyi kiadást terveznek? Annyira kell az áfából befolyó 5 ezer milliárd forint?
Igen. Költekezés jön, gigantikus.
És erről sem MZP beszélt, hanem egy másik LMP-s politikus, Kanász-Nagy Máté. “Ha kormányváltás lesz, akkor társadalompolitikai fordulat is lesz, (…) megdupláznák a családi pótlékot, de bevezetnék a létminimum szintjéhez igazított garantált minimumjövedelmet is. A szociális minimumnak elnevezett juttatás bevezetése százmilliárdos költségvetési tételt jelent”, jön a szociális bérlakásépítés, többféle támogatás – olvashatjuk a Telexben.
A lap teljes joggal meg is kérdezi, “miből lesz rá pénz, ha a miniszterelnök semmilyen adóemelést nem támogat”? Válasz nincs. És lassan hezitálni sem szabad.