Orbán Viktor nem most jött le a fajvédőről, “…nem először fogalmazza meg a maga nemzetmegváltó gondolatait, amelyeket szerencsére nem nekem kell először az újabb keletű magyarországi nácizmus alapvetésének nyilvánítanom.”
A Brüsszel, Washington, Soros és más lényegtelen származú globális spekulánsok ellen szabadságharcot folytató szuverén magyar kormányfő már 2017-ben elég nyíltan beszélt az MKIK rendezvényén: “az etnikai homogenitást meg kell őrizni. Most már lehet ilyeneket mondani”, tette hozzá, hiszen “az élet igazolta, hogy a túl nagy keveredés bajjal jár. (…) Tehát egyfajta etnikai homogenitás, egy civilizáción belül vagyunk.”
Ez már akkor is régen túlment a tömeges bevándorlás vagy a politikai iszlám (teljesen legitim) kritikáján, de nem, nem is túlment: azt pótolta ezzel az etnopolitikai szakértéssel, amivel pont azok érvét legitimálta, akik mindig is azt állították: a migráció vagy az iszlám bírálata semmi más, mint nettó rasszizmus, hiszen csak a feketék meg az arabok távoltartása a cél az őshonos, fehér Európától. Ezt a nonszenszt erősítette meg Orbán már akkor is, meg persze most is, amikor már mndhatni európai szinten szólított fel arra, hogy a fajok, ha lehet, ne keveredjenek.
Az európai faji higiénia megtartásáról a magyar miniszterelnök olyan természetessséggel beszélt, mintha a napi tisztálkodás, vagy a lakás heti kitakarításának fontosságáról értekezett volna európai értelemben vett kevert fajú hallgatósága előtt. Egyáltalán nem gondolom, hogy “gumicsontot” dobott volna a világ még felháborodni tudó maradéka elé, és túl se bonyolítanám: ez az ember már így gondolkodik és kész – de óriási tévedés lenne ezt ragadni ki ebből a fontos megszólalásból.
Nagyon is fontos volt ez az újabb tusványosi beszéd, de nem az etnopolitikai szakértés miatt. Ennyire nyíltan a rendszerváltás óta magyar politikus még nem beszélt a) egyáltalán (most a zárt körű őszödi “igazságbeszédet” tegyük félre), b) arról, hogy ő egy idegen hatalom ügynöke. Ilyen Moszkva iránti mély megértéssel, ilyen nyelvezettel, logikával kizárólag a Kreml elkötelezettje beszélhet az orosz-ukrán konfliktusról:
“Az oroszok egy nagyon világos biztonsági igényt fogalmaztak meg, a diplomáciában ritka módon ezt még le is írták, és elküldték az amerikaiaknak is, és elküldték a NATO-nak is. Ahol leírták, hogy azt követelik, hogy Ukrajna soha ne legyen tagja a NATO-nak, ezt mondja ki Ukrajna, és biztosítsa e felől maga a NATO is Oroszországot, és vállaljuk, hogy soha nem helyezünk el olyan fegyvereket Ukrajna területén, amellyel el lehet érni Oroszország területét.
A nyugatiak ezt az ajánlatot elutasították, tárgyalni sem voltak róla hajlandók. Azt mondták, hogy a NATO egy »open door policy«, vagyis nyitva van az ajtaja, bárki jelentkezhet, és majd mi eldöntjük, hogy akarjuk-e őket felvenni, vagy nem. Ez a visszautasítás pedig azt a következményt váltotta ki, hogy ma az oroszok fegyverrel akarnak érvényt szerezni azoknak a biztonsági igényeiknek, amelyeket korábban tárgyalás útján akartak elérni. (…)
az Európai Uniónak nem az a dolga most, hogy az oroszok vagy az ukránok oldalára álljon, hanem hogy Oroszország és Ukrajna közé álljon. (…)
Ami ebben a pillanatban történik, az a háború meghosszabbítását segíti elő, az oroszok ugyanis olyan távolságra akarnak előrenyomulni, hogy ukrán területről ne lehessen támadást intézni Oroszország ellen, tehát minél jobb fegyvereik lesznek az ukránoknak, annál tovább tarthat a háború (…) amíg nem lesz orosz-amerikai tárgyalás, addig nem lesz béke”
Jó, itt persze számos axióma sem stimmel, nemcsak az attitüddel van baj. Az oroszoknak nem volt semmilyen legitim “biztonsági igényük”, amikre tekintettel kellett volna lenni, nem őket fenyegették, ők fenyegettek. A háborúnak nem egy amerikai-orosz béketárgyalás fog véget vetni, az oroszok nem Alaszkát foglalták vissza, hanem Ukrajna ellen folytatnak népirtó háborút, amely népirtásról, háborús bűncselekményekről amúgy vezénylő tábornok úr úgyszintén mélyen hallgat.
Nem igaz egyébként hogy a szankciók nem működnek, és az a kifordított logika sem, hogy ha abbahagyjuk az ukránok támogatását, béke lesz. Nem lesz. Megszállt, meggyötört nemzet lesz akkor Ukrajna. Teljesen jól látja az ukrán külügy: Orbán a Kreml propagandaszövegét adta elő Tusványoson.
Orbán Viktor ismét, minden korábbinál pontosabban elhelyezte az országot (az országunkat) a térképen: megérkeztünk a Kreml birodalmába. A Nyugat már “poszt-Nyugat”, a demokrácia maradéka illiberális, ha az ukránok a nyugati értékeket védik, az nem a mi háborúnk, a politikai térfél valahol a francia konspirációs új-jobboldal és az amerikai altright között van, a lényeg a szólóban, mosolyogva beszerzett orosz gáz, a várt brüsszeli pénz pedig ezek után már talán nem is annyira kulcskérdés.
Egyébként ha az EU észnél van, nem is finanszírozza ezt az embert addig, amíg ilyeneket képvisel.