A nagy örömmámorban vagy könnytengerben érdemes tisztán látni: Trump “történelmi visszatérése” után sem fog nagyon megváltozni az amerikaiak élete, ahogy Kamala Harris sem teremtett volna új korszakot. Semmi más nem történt az USA-ban, mint hogy döntöttek az adóztató, regulázó hatalmi gépezet új fejéről, aki ugyanúgy fejőstehénként tekint majd a dolgozó “kisemberre”, akármit mond is és ígérget.
Például egy déli redneck hiába szavazott le Trumpra, az ő hatóságai is ugyanolyan vasszigorral fogják beszedni tőle az ingatlanadót, telekadót, vagyonadót s egyebeket, ugyanúgy elveszi a minimálbéres kékgalléros munkás jövedelmének az egyharmadát, ugyanúgy elinflálhatja a középosztálybeli amerikai polgárok megtakarításait, ha a politikai célja úgy kívánják, hogy a FED tonnaszámra nyomtassa a dollárt, s ugyanúgy megfoszthatja önkényesen a vállalkozókat a munkavállalóitól pusztán azért, mert azok bevándorló hátterűek.
Trump megrögzötten kollektivista és etatista, akárcsak volt vetélytársa, Harris. Amiben a Demokrata Párt és a Republikánus Párt egyetért egymással – s mind a Biden-, mind az azt megelőző Trump-adminisztráció jellemzője volt – az az etatista, államközpontú gazdaságpolitika, ami leginkább az iparpolitikában nyilvánul meg.
Az iparpolitika eszközei az állami szubvenciókkal, az adókedvezményekkel s egyéb privilégiumokkal való elhalmozás, és a lobbicégek érdekeit védelmező szigorú vámpolitika, ami arra ösztökéli a vállalkozásokat, hogy egy felülről megállapított direktíva szerint (a demokratáknál a klímavédelem és a zöldenergia, a republikánusoknál a gazdasági növekedés és a hazai nagyipar védelme a fő szempont) cselekedjenek.
Mindez azt mutatja, hogy az Egyesült Államok a szabadpiaci kapitalista modelltől masszívan átállt az államkapitalizmusra, gazdasági csodát azonban utóbbi korántsem hozott, sőt gátjává vált az innovációnak és a növekedésnek, cserébe elégették az amerikai adófizetők pénzét. Ez így volt a Biden-adminisztráció, s így lesz a Trump-adminisztráció idején is, ebben sem lesz változás.
Bár az illegális migráció valóban óriási probléma, Donald Trump azonban több millió bevándorló hátterű ember begyűjtését és deportálását tervezi, ami nemcsak számos emberi jogi kérdést vet fel (főként az ott született, tehát amerikai állampolgár bevándorlógyerekek kapcsán), de a gazdasági életre is károsan fog kihatni. Mindebből pedig szintúgy az amerikai adófizető polgárok fognak károsulni: több százmilliárd dollárba kerülhet ennek a lebonyolítása, nem beszélve a bevándorlókat foglalkoztató vállalkozások anyagi veszteségeiről.
Egyébként a Biden-adminisztráció már elkezdte ezt a folyamatot, 2023-ban Venezuelával állapodott meg több ezer újonnan érkezett venezuelai menekült visszaszállításáról. Szóval ebben sem lesz változás, a totalitárius rendőrállami módszerek gyakorlásában minden marad a régiben, csak radikálisabb módszerekkel.
Az USA-ban már nem is a szabad verseny, a limitált kormányzat, a magántulajdon és a szabadság sérthetetlensége, vagy a kapitalista jólét elérése a téma, sokkal inkább az identitáspolitika és a szociálpopulista vagy gazdasági nacionalista ígéretek. Mindez pedig annak is a következménye, hogy az elnöki hatalom az amerikai demokrácia-leviatán végrehajtó hatalmi ágává vált, ami széles jogkörrel rendelkezik olyan kérdésekben, mint a bevándorlásügy, a vámok kivetése, adózási és szabályozási ügynökségek létrehozása és irányítása.
Ami ennél is riasztóbb pedig az, hogy Trump nyíltan börtönnel és adminisztratív elnyomással fenyegette meg a "belső ellenséget" és a "negyedik hatalmi ág", a szabad média képviselőit a politikájával szembeni kritikus hangvétel miatt, s azt ígérte hogy erőteljes szabályozásokat fog alkalmazni a médiavállalatokkal és a közösségi médiacégekkel szemben. Akárhogy is vélekedünk erről, az tény, hogy ezek a szabályozások az információk szabad áramlásának, a szabad tájékozódás jogának és a véleménynyilvánítás jogának korlátozását jelentenék. Az, hogy Trump politikai bosszúvágyát vissza lehet-e fogni, csak a Legfelsőbb Bíróság tagjainak vérmérsékletén fog múlni.
Persze az nem árt, ha erős és határozott vezető áll a szabad világ élén, aki ha kell, odacsap többek között a vörösbe öltözött Kínai Mennyei Birodalomnak, a feketeturbános iszlamistáknak és a véreskezű cároknak. Viszont ettől még elszomorító látni, hogy az embereket a "szabadság földjén" is mennyire megszelidítette a mindenkori államhatalom. Az a jelölt nyert, aki erősebb és tekintélyelvűbb, központosítottabb kormányzást ígért. Ezért nyert Trump és ezért veszített Harris.
