Jómagam nem szimpatizálok a Pride-al, s nem is megyek ki rá, mert egyrészt a melegek elfogadása szempontjából kontraproduktívnak tartom az egész eseményt. Nem mellesleg saját LMBTQ-val kapcsolatos véleményemnek mondanék ellent, ha ott lennék, mert akárhogy is, ezt egy progresszív baloldali identitáscsoportnak tartom, ami nem polgárjogi mozgalmat folytat, hanem öncélú érzékenyítő szivárványmissziót. Ehhez pedig nem asszisztálok.
Viszont, mindettől függetlenül, az, ami most a Pride kapcsán történt, elindított egy folyamatot, mely az önkény anarchiájának kiburjánzását vetíti elő a hagyományos jogrend nyílt sárba tiprásával.
Miért veszélyes ez? Individualistaként nem hiszek a kollektív jogok kiterjesztésének elvében, melyeknek a lényege az előnyszerzés és a társadalmi befolyásszerzés az adott csoport számára, ami az egész hagyományos jogrendet alapjaiban borítaná fel.
Hogyha a szivárványegyesületek követelnék, hogy alanyi jogon bemehessenek minden iskolába előadásokat tartani, nem engednék neki teret, mivel az én ideális szabad világomban az iskola mint autonóm intézmény a szülők (mint ügyfelek) által támasztott elvárásokhoz igazodva egyezne meg az adott egyesülettel.
Azzal sem értenék egyet, hogyha a szivárványegyesületek követelnék az államtól, hogy a homofóbia elleni harc jegyében lépjen fel azokkal a vállalkozásokkal szemben, amelyek nem engedik be a melegeket, transzokat s egyéb szexuális kisebbséghez tartozóket a vendéglátóhelyre, vagy nem foglalkoztatnák őket – ugyanis ez is két fél önkéntesen kötött megállapodása kell, hogy legyen, amibe nem szólhat bele az állam.
A kormányzat az egyéni szabadságjogok egyetemességét sutba dobva tett eleget a Covid-féle hadikommunista szisztéma idején a nagymamagyilkosokkal riogató járványrettegőknek, amikor a gyülekezést az egészségügyi veszélyhelyzetre hivatkozva betiltotta, most pedig a Pride betiltásával egy másik kollektív, homofób érdekcsoportnak, amelynek az érzékenységét sértette a felvonulás. Ennek érdekében pedig olyan techno-totalitárius eszközöket is be fog vetni az állam (arcfelismerő rendszer) mellyel hatékonyabb lesz az állami elnyomás érvényesítése.
Kicsit emlékeztet ez a woke eltörléskultúrájára, a kínai social credit systemre és 1984-re, nem igaz, elvtársak? Amikor egy önkéntesen szerveződő közösség nem nyilvánulhat meg szabadon, mert az államhatalom egy atomizált, önszerveződésre alkalmatlan társadalmat akar látni kizárólag olyan közösségekkel, csoportokkal, melyek az állampárt erőteljes kontrollja alatt vannak. Akiket pedig nem lehet kontrollálni, ellenőrizni, megfigyelni, azok automatikusan terroristagyanús polgárok lesznek.
Eljutottunk Magyarországon oda, s ehhez többek között a Covid is hozzátett, hogy az egyén már nem létezhet az állam nélkül. Ahol az egyénnek nincsen szabad akarata és felelőssége, hanem Állam anyácska (vagy atyácska) gondoskodó és szerető kezei alatt kell élnünk életünk végéig. Akitől nem lehet csak úgy önállósodni, felnőni, és berendezni a saját életünket úgy, ahogy akarjuk. Az ő ételét esszük, az ő szabályai szerint élünk, s csak azokkal barátkozunk akiktől nem tiltott el minket. Nem éreznénk jól magunkat egy ilyen családi légkörben igaz?
A Pride megregulázását és betiltását semmilyen körülmény nem legitimálhatja, hivatkozzunk bár a gyermekek, a pirosseggű páviánok, vagy az Andrássy-út bioszférájának védelmére. Hiszen a gyülekezési jog is “ősi”, évszázadok óta társadalmi szerződés alapján is meghatározott alapvető, alkotmányos jog.
A Covid idején derült ki, hogy az állam bármikor az önkényuralom útjára léphet
Ahogyan szabadon gyülekezhettek Oswald Mosley feketeingesei London belvárosában, ami kétség kívül sérthette a zsidó lakosság és a kommunista érzelmű munkásság érzékenységét. Őket is megillette ez a jog, mivel az szent dolog.
A képlet tehát egyszerű. Az én LMBTQ-val kapcsolatos ellenérzéseim s mások ellenérzései sem indokolhatják egy egyetemes alapvető szabadságjog, a gyülekezési jog korlátozását. Az ugyanis alkotmányos alapjog, érték, a polgári rend egyik fundamentuma. Ezt pedig becsben kell tartani, ha rendet akarunk az önkény anarchiájával szemben.
Én személy szerint nem vonulok ki a Pride-ra mert nem képviselik az értékeimet, ugyanakkor amit tehetek az ügy érdekében az az, hogy 2026-ban arra a legesélyesebb politikai erőre szavazok, amely helyreállítaná ezt a rendet, és eltörölné ezeket a jogtipró rendelkezéseket. Nem kell mondanom, kikre gondolok. De tovább megyek, radikális szabadságpártiként felőlem a nemzetiszocialisták is éppúgy szabadon felvonulhatnának a jelképeikkel, mint a legelvetemültebb sztálinista kommunisták, vagy akár a homofóbok is hallathatják nyíltan a hangjukat - egészen addig, míg mások szabadságát nem korlátozzák, nem uszítanak, és pláne nem követnek el tettleges agressziót.
Teljesen mindegy, mit gondolunk a Pride-ról. A szabadságunkat, egyéni jogainkat kell megvédeni.
